[Grem] Obama s Fukuyama tusvnyosi beszde / Mrz goston Smuel

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Aug. 12., K, 18:55:24 CEST 

 Obama tusványosi beszéde2014. augusztus 12., kedd 13:30, frissítve: kedd
13:50 , szerző: Mráz Ágoston Sámuel
http://mno.hu/nezopontok/obama-tusvanyosi-beszede-1241959
 [image: Obama tusványosi beszéde]

*Nemrég maga az amerikai elnök bosszankodott saját politikai rendszerén,
épp a New York Timesban.*

Tudom, hogy *a miniszterelnök tusványosi beszédén a művelt körökben „illik"
felháborodni*. Sajnos a szinte kötelező fejcsóválás mintha enyhe
agyrázkódást is eredményezne, s mindez *megakadályozza, hogy **egyébként
gondolkodó-elemző emberek a beszéd valódi tartalmával is foglalkozzanak.* A
klisékben kimerülő hangoskodás, amelyhez talán a beszédet sem kell
elolvasni, sajnos magyar átok. Talán nem is új jelenség a magyar
történelemben. Az viszont mindenképpen, hogy úgy néz ki, *az idei nyárnak
ez a beszéd lesz az egyetlen beszédtémája.* Se párt, se politikus –
különösen nem baloldalról – nem tudott hasonló izgalmat és érdeklődést
kiváltani gondolataival.

Mindezt nem azért írom, mert Orbán Viktor beszédének minden részletével
egyetértenék. A HírTv P8 <http://mno.hu/pentek8> című műsorában már
alkalmam volt kifejteni, hogy* a miniszterelnöki vízióban szereplő
„illiberális állam” helyett találóbb lett volna „posztliberális államot”
említeni.* Felületesen nézve persze ásítozásra kényszerítő jelentőségű a
különbségtétel. De míg az első a nemzetközi nyilvánosságban a demokrácia
egyfajta fosztóképzője (függetlenül attól, hogy a miniszterelnök mit ért
alatta), addig a posztliberális jobban kifejezi a szándékolt célt: a
meglévő értékek integrációját követő továbbfejlesztést és paradigmaváltást.

Az Orbán Viktor által idézett változások ugyanis tagadhatatlanok. A ma nem
olyan – és a holnap különösen nem lesz olyan –, mint a tegnap volt
Nyugaton. Ezt bizony az Egyesült Államokban is tudják, amit a világhatalmi
vezető státus szinte naponta demonstrált visszaszorulása tesz egyértelművé.
S bizony ilyenkor a kormányzásra felhatalmazottakat zavarja, ha nem tudnak
kormányozni. Legalábbis erre utal, hogy* nemrég maga az amerikai elnök
bosszankodott
<http://www.nytimes.com/2014/08/09/opinion/president-obama-thomas-l-friedman-iraq-and-world-affairs.html?hp&action=click&pgtype=Homepage&version=LargeMediaHeadlineSum&module=b-lede-package-region&region=lede-package&WT.nav=lede-package&_r=1>
saját politikai rendszerén – épp **a tusványosi beszéd miatt a
Magyarországnak járó uniós források elvonására felszólító New York
Times-ban.** Obama szerint az amerikai politikai rendszer
„diszfunkcionális”, amelyért ellenzéke, a republikánusok radikálisai
mellett az ottani politika jelenlegi arzenálja, az amerikai
választókerületek tetszőleges alakítgatása az uralmon lévők által, a média
balkanizációja és politikában lévő ellenőrizetlen pénzek felelősek. Mindez,
szerinte, ellehetetleníti, hogy „közösen fontos kihívásokkal nézzen szembe
az ország”. *Ez Obama tusványosi beszéde. Nehéz lenne tagadni, hogy a
magyar miniszterelnök is ugyanerről beszélt – igaz, a magyar politikai
rendszer diszfunkcionalizmusa ellenében létrejött második kétharmad
birtokában. Csak emlékeztetőül, Orbán szerint „a nagy világversenyben,
amely a legversenyképesebb állam megteremtésének érdekében zajlik, azt
várják el a magyar polgárok a magyar vezetőktől, hogy találják meg,
dolgozzák ki, kovácsolják ki azt az új magyar államszerveződést, amely (…)
ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget, és azokat az el nem végzett
munkákat, be nem tartott kötelezettségeket, amelyeket fölsoroltam, elvégzi
és tiszteletben tartja.” Persze akad különbség is a két
gondolatmenetben: *Obama
Indonéziát és Chilét hozza pozitív példaként, míg Orbán a világ feltörekvő
hatalmait említi.* Mindenki azokból az országokból indul ki, amelyeket
megismerhetett, Orbán második miniszterelnöksége során az általa sorolt
országok vezetőivel folytatott eszmecserét. Természetesen a hazai közbeszéd
formálóinak egy része ezt is tudatosan félremagyarázta.* Sem Orbán nem akar
Magyarországon kínai, sem Obama a saját országában indonéz viszonyokat.* De
alighanem mindketten találnak a világban olyan országokat, ahol működik
valami, amit érdemes tanulmányozni és ami átvehető belőlük vagy eltanulható
tőlük. A tanulás és a másolás között azonban érdemi különbség van. Aki
nemzeti szuverenitásban gondolkodik, az úgysem fog soha egy másik államot
egy az egyben lemásolni. A kritikátlan másoláshoz más világkép, attitűdök
és érdekek kellenek.

*A magyar eseményekről alighanem nagyrészt a New York Timesból tájékozódó,
a liberális demokráciát a világ lehetséges legjobbjának és
meghaladhatatlannak kikiáltó Francis Fukuyama is Twitter-bejegyzésében
<http://444.hu/2014/08/03/fukuyama-is-megtalalta-orbant/> támadta a magyar
miniszterelnök beszédét. Ha több forráskritikával élt volna, s a beszédet
is elolvassa, nemcsak a manipulatív összefoglalókat és hadüzenetnek szánt
kommentárokat, **ő is magára ismerhetett volna*. A német Cicero magazin
legújabb számában* ugyanis azt mondja ugyanő az amerikai demokráciáról,
hogy ugyan nem törékeny, de a kormányok teljesítőképessége „nem túl jó” és
már évtizedek óta romlik, amelyet a költségvetések elfogadása körüli
huzavona is jelez. Fukuyama a probléma gyökerét – és ilyenkor a fékek és
ellensúlyok magyarországi hiányát felpanaszolóknak kapaszkodniuk kell – a
„vetocracyban” jelöli meg, amely azt jelenti, hogy túl sok „checks and
balances” lett a rendszerbe beépítve*, amelyet a jól szervezett kisebbség –
ő az amerikai szavazók 15-20 százalékát kitevő Tea Partyra gondol – számára
lehetővé teszi a többség akaratának felülírását, amely rossz minőségű
törvényalkotáshoz vezet és megakadályozza az igazán fontos kérdések felé
fordulást.* Ezeket a szavakat akár a magyar miniszterelnök is mondhatta
volna a 2010 előtti hazai helyzetről.*

S végül néhány szót hadd vesztegessek a magára a figyelmet jobb híján már
csak a gyűlöletkeltéssel felhívni tudó *Charles Gatira. Egy tanítvány
kitagadása nem túl szép emberi gesztus, de lelke rajta*. A Magyarország
elleni amerikai teendők tanulmányba foglalása
<http://www.the-american-interest.com/articles/2014/08/07/the-mask-is-off/>
azonban mégiscsak *túllő a célon. A magyar szemlélőnek a szerző haragja
érthető, az általa elkötelezetten támogatott, sőt kitalált magyarországi
politikai projekt, a Bajnai-akció csúfos kudarcot vallott. Ha belülről nem
sikerült a befolyásolás, marad a jól bevált külső hangulatkeltés. Olyan
erős szavak, miszerint a beszéd bizonyítja, hogy Orbán nem demokrata, s sem
nem barátja, sem nem szövetségese a Nyugatnak és az Egyesült Államoknak.*
Ezt a következtetést vajon abból sikerült levonnia, hogy a miniszterelnök
szerint a „liberális demokrácia” Magyarországon nem tudta megvédeni a
közvagyont, megakadályozni az államadósság elszabadulását és megvédeni a
határon túli magyarokat, de „egy demokrácia nem szükségképpen liberális”?
No comment.
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140812/1729dfda/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl