[Grem] Egy vak asszony: mi ad erőt neki és mi terheli meg

[Emoke Greschik]

http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1979:ha-latnek-az-csak-a-hab-lenne-a-tortan&catid=43:lelki&Itemid=69
 Ha lĂĄtnĂŠk, az csak a hab lenne a tortĂĄn!
2014. augusztus 06. szerda, 04:25 | Írta: Horváthné Dunaveczki Leona


*[image: Leona2]  „Sokan kérdezik, hogyan tudok vak emberként annyi
mindennel foglalkozni. HĂĄrom gyermekĂźnk van, blogot Ă­rok
<http://sikerul.com/>, ĂŠnekelek a Para-ra Gospel KĂłrusban, ĂŠs tanulok."
Horváthné Dumaveczki Leona vallomása veszteségeiről, a tevékeny
szeretetről.*



 /.../ Azt gondolom, hogy* azĂŠrt sok a megfĂĄradt ember, mert olyan sĂşlyos
terheket is hordoznak, amiket nem kellene. Amikor hibĂĄink, gyengesĂŠgeink
nyomasztanak, vagy annak kĂśvetkezmĂŠnyeit kell cipelnĂźnk, nem marad**
energiĂĄnk arra, hogy azokat a dolgokat tegyĂźk, amire elhĂ­vĂĄst kaptunk.*
Engem nagyon meg tud bénítani, ha kő van a szívemen. Sajnos, *túl sokáig
szoktam ezek felett keseregni!* BĂĄrcsak mindig gyorsan vĂŠgiggondolnĂĄm
olyankor, hogy honnan jĂśttem, ki ĂŠs hogyan vette le a terheimet akkor, ĂŠs
ki ĂŠs hogyan tudnĂĄ ezt megtenni abban a nehĂŠz pillanatban is, ha kĂŠrem!

/.../

*Vesztettem 1.*

*SzĂźrkehĂĄlyoggal szĂźlettem*. Mivel mĂŠg alig nĂŠhĂĄny hĂłnaposan megmĹątĂśttek,
egy darabig lĂĄttam annyit, hogy tudtam olvasni a normĂĄl mĂŠretĹą betĹąket,
ĂśnĂĄllĂłan kĂśzlekedtem ĂŠs nagyon szerettem rajzolni. A szĂ­nekben tudtam a
legjobban gyĂśnyĂśrkĂśdni, ezĂŠrt szerettem kislĂĄnykoromban szedni a mezei
virĂĄgokat is pĂŠldĂĄul, vagy megcsodĂĄlni, hogy nagymamĂĄm hogyan gondozza a
kertet. *Sokat nyaraltam a BalatonnĂĄl, a naplementĂŠt a mai napig lĂĄtom
magam előtt*. *13 éves koromban egy jutalomüdülésen vehettem részt Mallorca
szigetén. Nagy valószínűséggel ott történt, hogy a nehéz bőrönd cipelése
kĂśvetkeztĂŠben levĂĄlt a retinĂĄm.*

Először nem értettem, hogy miért látok rosszabbul, ha sötétedik. Volt
olyan, hogy segĂ­tsĂŠget kellett kĂŠrnem mĂĄr ott, hogy az esti sĂŠtĂĄnĂĄl ne
botoljak meg, ez azelőtt nem volt jellemző. Amikor pár hét múlva az apró
betĹąket mĂĄr nem tudtam elolvasni, azonnal megvizsgĂĄltak ĂŠs befektettek a
kĂłrhĂĄzba.* KĂŠtszer operĂĄltak meg, ami arra volt elĂŠg, hogy ne hirtelen
veszĂ­tsem el a lĂĄtĂĄsomat, hanem lassuljon a folyamat. Azt mondtĂĄk, hogy
vagy egy ĂŠv, vagy Ăśtven ĂŠv, ĂŠs teljesen meg fogok vakulni. Ennek mĂĄr 23
ĂŠve, s valĂłban, szĂŠp lassan azĂłta is folyamatosan romlik a lĂĄtĂĄsom. Ma mĂŠg
a napsütést és az erős lámpafényt érzékelem, és ez nagyon jó hatással tud
lenni a hangulatomra.*

HĂĄlĂĄs vagyok a szĂ­nekĂŠrt, a lĂĄtĂĄssal tĂśltĂśtt ĂŠvekĂŠrt, a napsĂźtĂŠsĂŠrt, azĂŠrt,
hogy a vakságon keresztül nagyon sokat tanulhatok a bizalomról, vezetésről,
ĂŠs arrĂłl, hogy milyen az, amikor nem vagyok kĂŠpes meglĂĄtni az ĂŠlet
ĂŠrtelmĂŠt, csodĂĄit, valaki szeretetĂŠt, sajĂĄt helyzetemet.

*Vesztettem 2.*

*8 ĂŠves voltam, amikor ĂŠdesanyĂĄm meghalt szĂŠnmonoxid mĂŠrgezĂŠsben. 32 ĂŠves
volt. *T*itkárnőként dolgozott, s emlékszem, hogy legépelte nekem az
elipszilonos szavakat, hogy kĂśnnyen meg tudjam tanulni. HĂŠtvĂŠgĂŠn mindig
odaĂźlt mellĂŠm ĂŠs nĂŠzte, hogyan formĂĄlom a betĹąket. Szerettem, amikor
vasalt, annak olyan jĂł illata volt. Amikor kĂłrhĂĄzban voltam a szemem miatt,
csak vasárnapi és szerdai napokon volt látogatás abban az időben, de neki
valahogy sikerĂźlt megoldani, hogy mĂĄskor is meglĂĄtogasson. Mindig szoknyĂĄt
hordott, tĂŠlen is, festette a kĂśrmeit, emlĂŠkszem mĂŠg a szĂ­nĂŠre is, meg a
hajára, az arcára, sőt arra a dezodorra is, amit használt. Minden héten
vitt zeneĂłvodĂĄba, s amikor egyszer egy piros csillagot hoztam haza,
áradozott mindenkinek, hogy egyszer majd biztos énekes leszek! Én voltam a
szeme fĂŠnye.*

*Vesztettem 3.*

*A nagymamám nevelt tovább az ő halála után, aki nagyon sokat segített
abban, hogy feldolgozzam édesanyám hiányát.** Erős hite volt, mindig
mondta, hogy imádkozzunk.* Volt egy mondata, amit – így szoktam fogalmazni
– olyan sokszor elmondott, hogy a végén elhittem: *„Sose zúgolódjál fiam,
mert az Isten jó!"* Sajnos, őt is elvesztettem, amikor 14 éves voltam. Azt
írta az emlékkönyvembe: *„Szeresd az Istent, s boldog lesz az életed!"
Amikor nagymamĂĄmra ĂŠs ĂŠdesanyĂĄmra gondolok, hĂĄla tĂślt el az egyĂźtt tĂśltĂśtt
ĂŠvekĂŠrt. *A gondoskodĂĄsukĂŠrt, a gondolataikĂŠrt, a tetteikĂŠrt, ĂŠs ĂśrĂźlĂśk,
hogy ezek megmaradtak bennem annyira, hogy tovĂĄbb tudom adni a gyerekeimnek!

*Szeretek, hogy szeressenek*

A nagymamĂĄm halĂĄla utĂĄn az motivĂĄlta a tetteimet, hogy szeressenek. Hogy
kapjak. AzĂŠrt prĂłbĂĄltam mindenkinek megfelelni, amennyire csak lehetett,
hogy ezt a szeretetĂŠhsĂŠgemet valahogy csillapĂ­tsam, s Ăşgy ĂŠreztem, hogy
semmi nem elĂŠg. Mindig tĂśbbre ĂŠs tĂśbbre volt szĂźksĂŠgem. Elvesztettem
azokat, akiket a legjobban szerettem, elvesztettem a lĂĄtĂĄsom, s ekkor vĂĄlt
igazĂĄn fontossĂĄ szĂĄmomra, hogy vĂĄlaszt keressek erre az ĂźressĂŠgre. HĂĄlĂĄs
vagyok ezekĂŠrt a fĂĄjdalmakĂŠrt, mert az ĂŠlet lĂŠnyeges kĂŠrdĂŠseihez vezettek
el engem!

*Ami nekem lĂŠnyeges kĂŠrdĂŠs volt*

*LĂŠtezik olyan valaki, akit ha megszeretek, nem kell elveszĂ­tenem soha? Aki
mindig elérhető és úgy szeret, ahogy vagyok? Akinek nem kell megfelelnem?
Aki segít nekem, hogy őszintén tudjak szeretni, ne csak azért, hogy viszont
szeressenek? LĂŠtezik egyĂĄltalĂĄn ĂśnzetlensĂŠg a vilĂĄgon?* *Ezt pĂŠldĂĄul nem
tudtam soha elkĂŠpzelni. Adok-kapok rendszerben tudtam csak gondolkodni,
hiszen csak a feltĂŠteles szeretet tĂśrvĂŠnyĂŠt ismertem, s nem is lĂĄttam
kiutat ebből. *Pedig *nagyon vágytam rá, hogy a tetteimet ne a viszonzás
remĂŠnye hajtsa! Hogy tudjak Ăşgy szeretni, hogy ne vĂĄrjak cserĂŠbe semmit.
Hogy tudjak úgy adni bármit is, hogy ne azt nézzem, ebből mi lesz a hasznom
később. Hogy merjem vállalni a hibáimat és ne tagadjam le, vagy ne hárítsam
át másokra. Hogy őszintén beszélhessek és cselekedhessem, ne a
szeretetéhség diktáljon és vezessen.* Úgy vágytam arra, hogy egyszer azt
érezzem, békességem van, mindenem megvan, mert valaki annyira erősen
szeret, hogy az elĂŠg, ĂŠs Ăşgy, ahogy vagyok, ismerve minden titkos hĂşzĂĄsomat
is!Mivel erre nem láttam esélyt, beletörődtem, hogy nincs kiút; az életem
lĂŠnyege, hogy megszerettessem magam mĂĄsokkal, hogy aztĂĄn viszonzĂĄst nyerjek
ĂŠs ne fĂĄjjon annyira, hogy az ĂŠdesanyĂĄm ĂŠs a nagymamĂĄm mĂĄr nem ĂŠlnek.

*SzomjoltĂĄs*

*Ilyen lelki kĂśrĂźlmĂŠnyek kĂśzĂśtt hallottam 15 ĂŠves koromban a BibliĂĄbĂłl egy
asszonyról, aki a kúthoz ment vízÊrt Ês talålkozott JÊzussal. Ő azt mondta
neki, hogy olyan vizet ad, amitől sohasem fog megszomjazni. „Igen!" –
kiáltottam fel magamban – „Nekem is erre van szükségem!"* – mert annyit
sejtettem, hogy itt a lelki szomjĂşsĂĄgrĂłl beszĂŠlnek. S ahogy ez a sĂłhaj
megszĂźletett bennem, *Ăşgy ĂŠreztem, hogy megtalĂĄltam a vĂĄlaszt a magĂĄnyomra!
Azt hirdettĂŠk, hogy JĂŠzus ma is ĂŠl, kĂśzĂśttĂźnk van, bĂĄrmikor
megszĂłlĂ­thatjuk, s annyira szeret, hogy meghalt a mi bĹąneinkĂŠrt, az
ĂśsszesĂŠrt.*

Van valaki, aki ismer, ĂŠs mĂŠgis szeret! Mert azt addig is sejtettem, hogy
bár mások nem látnak belőlem szinte semmit, Ő mindent lát. És mégis szeret!
És mégis szeret!!! Ennek bizonyítéka, hogy hagyta magát megölni, amikor a
Földön járt. Mindig ez a bizonyíték lebeg a szemem előtt, ha elkezdek
kĂŠtelkedni a kĂśrĂźlmĂŠnyek miatt. Ha csak ez az egy dolog lenne az ĂŠletemben,
ami pozitĂ­v, mĂĄr akkor is teljes lenne, de
* Isten megajĂĄndĂŠkozott az ĂŠvek sorĂĄn olyan emberekkel, akik ha kellett,
anyĂĄm helyet anyĂĄim voltak, sok testvĂŠrt kaptam, akiknek a hite ĂŠs
szeretete erősített és erősít, van férjem és vannak gyerekeim, s közben
Isten csalĂĄdjĂĄhoz tartozom!*

*[image: leona1]Honnan van erőm, hogy vakon is aktív életet éljek?*

Sokan kĂŠrdezik, hogyan tudok vak emberkĂŠnt annyi mindennel foglalkozni.
HĂĄrom gyermekĂźnk van, blogot Ă­rok, ĂŠnekelek a Para-ra Gospel KĂłrusban, ĂŠs
tanulok. Istentől kérem az erőt, aminek segítségével ezekre képes vagyok.*
Az Ő erejÊt hasznålom a mindennapokhoz, mert azt tapasztaltam, hogy az
enyĂŠm nem elĂŠg ahhoz az ĂŠlethez, amire vĂĄgyom. * MĂĄrpedig ĂŠn mozgalmas ĂŠs
színes életre vágyom, amiben őszintén szerethetek!

*Hogyan dolgoztam fel, hogy nem lĂĄtok?*

Erre a vĂĄlaszra is mindig sokan kĂ­vĂĄncsiak. *A legnagyobb ĂŠrtĂŠknek azt
tartom, hogy a mindenhatĂł Isten Ăşgy szeret, **ahogy vagyok*, s ahhoz, hogy
lássam a Tőle kapott élet szépségét, csodáit, *a nyitott szívemre van
szĂźksĂŠg csupĂĄn.* Ha egyszer mĂŠgis valamilyen csoda folytĂĄn lĂĄtnĂŠk, az mĂĄr
csak hab lenne a tortán. A boldogságom nem ettől függ! Van egy dal, aminek
a szövegében egy mondat sokat adott: „Csak nézlek, csodállak, szebb vagy,
mit szem láthat". Amíg el tudtam idáig jutni, hogy így gondolkodjam erről,
az egy hosszĂş folyamat eredmĂŠnye.

*Sok erőt szabadít fel, amikor nem cipelek felesleges terheket*

*Teher az, amikor megbĂĄntok valakit, amikor irigy vagyok valakire, amikor
aggodalmaskodom, amikor nincs bennem kitartĂĄs, amikor nincs bennem
szeretet. Ezek nagyon tudnak nyomasztani*. *Ha nem szabadítana meg tőlük
valaki,** előbb-utóbb biztosan összeroppannék a bűntudat súlya alatt! **De
mindig felszabadít az a tény, amiről mélyen meg vagyok győződve: *Jézus
halála elég fizetség az én Isten elleni múltbéli, jelenlegi és a jövőbeni
lĂĄzadĂĄsaimĂŠrt, szeretet nĂŠlkĂźli ĂśnzĂŠseimĂŠrt.

HorvĂĄthnĂŠ Dunaveczki Leona: felmentve!!!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140806/ade4ebdc/attachment.html