[Grem] KissLaci

Levente Vihar lvihar at gmail.com
2014. Aug. 5., K, 08:51:04 CEST 

http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2014/tv1408/lukacsi.html
ÜdvözleteL.

*Lélekben amatőrcsillagász maradtam *
*Beszélgetés Kiss László akadémikussal*
------------------------------

*Kiss László akadémikus, az MTA Csillagászati és Földtudományi
Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet kutatóprofesszora,
aki itt hozta létre kutatócsoportját az MTA Lendület Programjának
keretében. Tagja a Magyar Csillagászati Egyesület elnökségének, és
főszerkesztője az Egyesület hírportáljának. Fontosabb nemzetközi
együttműködései közül kiemelkedő a svájci vezetéssel készülő CHEOPS
exobolygó-kutató űrtávcső projekt, amiben a miskolci Admatis Kft. ipari
partnerként kb. 1,2 kg-nyi „magyar vasat” készít. A 2017 végén, 2018 elején
pályára állítandó űrtávcső tudományos előkészítő programjában az exoholdak
kimutatásához optimális megfigyelési stratégia kidolgozását végezi
munkatársaival. Emellett kutatócsoportjával folytatja az adatgyűjtést az
átalakított üzemmódú Kepler-űrtávcsővel. Tervei között szerepel a 2020-as
évek 1 milliárd dolláros Large Synoptic Survey Telescope (LSST) megfigyelő
csillagászati vállalkozásában való részvétel, és a Tejútrendszer
szerkezetének feltérképezése a „big data” technikáinak alkalmazásával. *

– *Pár évvel ezelőtt az egyik rádióműsorban egy vallásfilozófus volt a
vendég, s a riporter első kérdése szó szerint így hangzott: Most akkor van
Isten, vagy nincs Isten? Én nem leszek ennyire kemény, csak azt kérdezem,
most akkor hány univerzum van – úgy körülbelül?*

– Egy biztosan. Hogy ezen kívül van-e még, azt nem tudjuk, én legalábbis
nem tudom, de szerintem itt a Földön más se. A Teremtő, ha van ilyen,
valószínűleg tudja, ő viszont most nem ül közöttünk.

– *Ezek szerint csökken a valószínűsége annak, hogy valamelyik
Univerzumban, valamelyik galaxisban, valamelyik bolygó egyik városában, az
ottani kávéházban két pasas éppen az Univerzumról beszélget…*

– Ha van, akkor remélem, hogy egy szép hölggyel beszélget az ottani Lukácsi
Béla. De komolyra fordítva a szót, ebben az a kérdés rejlik, hogy ez-e az
egyetlen Univerzum, amelyről jelenleg tudunk. A helyzet az, hogy a
Világegyetem, ahogy mi, megfigyelő csillagászok ismerjük, sokkal unalmasabb
annál, mint amit esetleg az egzotikus elméletekbe belelátunk. Ezeket a
multiverzum-elméleteket, amelyek szerint sok Világegyetem van, s adott
esetben valamelyikben minden ugyanúgy van, mint itt, el tudom képzelni, de
csak sci-fi-témának.

–* Akkor maradjunk a mi kis világunknál, az is elég nagy. Hány útlevele van
most?*

– Kettő, de lehetne három is, mert hármas állampolgár vagyok. Van, aki a
kulcstartókat, van, aki a hölgyeket, mások a bélyegeket gyűjtik, én egy
időben az állampolgárságokat gyűjtöttem. Szabadkán születtem, s a
Vajdaságban éltünk, vagyis a Jugoszláv Szocialista Szövetségi
Köztársaságban, aztán ez Kis-Jugoszlávia lett, abból is volt háromféle
változat, most pedig Szerbia van. 1999 és 2001 között bevándoroltam
Magyarországra, majd később Ausztráliába is. Negyedik állampolgárságot már
nem szeretnék.

– *Amikor átjött Magyarországra, háborús idők voltak, vagyis
katonaszökevénynek minősült?*

– Annak. 1991 augusztusában behívót kaptam, voltam is sorozáson
Magyarkanizsán. A horvát frontra vittek volna harcolni, de előtte két
hónappal felvettek a szegedi József Attila Tudományegyetemre. Egy pénteki
napon volt a sorozás, szombaton már Szegeden voltam, s felkerestem a
későbbi témavezetőmet, Szatmári Károlyt. Elmondtam neki, hogy szükségem
lenne egy olyan papírra, amelyik igazolja, hogy az egyetemhez tartozom, s
kapok onnan valami ösztöndíjat. Kaptam is egy szép pecsétes papírt, amivel
sikerült elhalasztanom a szolgálatomat a jugoszláv, majd a szerb
hadseregben. Ez 1999-ben lejárt, de akkor meg a Koszovó miatti háború dúlt,
s most már tényleg katonaszökevény lettem. Hivatalosan nem tudtam tovább
halasztani, de azt mondtam, hogy nem megyek haza, majdcsak lesz valahogy. A
Milosevics-rendszer bukása után aztán jött egy általános amnesztia. Tehát
nem voltam se hős, se üldözött, de azért megérintettek az események.
Jugoszlávia szétesése, a polgárháború nagyon súlyos élmény volt.

– *Az egyetemet tehát itt végezte Szegeden, de szinte mindjárt utána egy
pályázattal elment Ausztráliába, ahol végül is hét évig maradt. Hol vált
igazi csillagásszá, itt Magyarországon vagy Ausztráliában?*

– Természetesen Magyarországon. A doktorimat 2000 februárjában védtem meg
Szegeden. Fizikusként végeztem, de csillagászati témákkal kezdtem el
foglalkozni, részt vettem a csillagászati képzés létrehozásában, nagyon
sokat oktattam is az első időkben. Tehát a csillagásszá válásom
mindenképpen a szegedi egyetemhez kötődik.

– *Miért éppen Ausztráliába pályázott? Valamiért az a közkeletű hiedelem,
hogy a csillagászat vezető központjai az Egyesült Államokban vannak,
esetleg néhány helyen Európában. Rosszul tudjuk?*

– Igen. Az ausztrál csillagászat világszínvonalú, nem véletlen, hogy van
csillagász Nobel-díjasuk is, Brian Schmidt, aki tizenkilenc évvel ezelőtt
épp az Egyesült Államokból vándorolt be. Rádiócsillagászatban a világ egyik
központja, és nagyon erősek a műszerek fejlesztésében és építésben is.
Tízmillió lakosra vetítve, Ausztráliában háromszor annyi csillagász van,
mint nálunk. Arra pedig, hogy hogyan kerültem oda, nagyon egyszerű a
válasz: világot szerettem volna látni. 2002-ben a Sydney Egyetem
meghirdetett egy állást, ami annyira az én szakértelmemről szólt, hogy
éppen csak az nem volt odaírva, hogy a pályázó keresztneve pedig legyen
László. Megpályáztam és megnyertem. Eredetileg kétéves szerződés volt, s
úgy voltam vele, hogy jó, majd csak lesz valahogy, két évre elmegyek,
megnézem a déli féltekét.

– *Nyilván azért hosszabbíttatta meg a szerződést, mert jól érezte ott
magát. Miért jött haza mégis?*

– Három okból. Először is, mert Ausztrália eszméletlenül messze van. Amíg
fiatal az ember, azt mondja: a világ túlfele, 17 ezer kilométer, na és?
Ausztrália minden szempontból nagyon jó hely, de Európába az út 30 óra, Los
Angelesbe 14 óra. Nincs az az ülőgumó, amelyik ne alakulna kockává az ilyen
hosszú repülőutakon. Gyűlölöm már a repülést. A másik ok, amit emigráns
magyar barátainknál láttam, hogy a gyerekeik egymás közt angolul beszélnek,
ami nagyon nem tetszett nekem. Két fiam született Ausztráliában. Nagyon
radikális nézeteket vallok a nacionalizmusról, a legjobb nacionalista a
halott nacionalista. Jugoszlávia példája megtanította nekem, hogy a
sovinizmusba átmenő nacionalizmus katasztrófákat okoz. Ettől függetlenül,
magyarnak lenni nekem jelent valamit. Nem tudtam elviselni a gondolatot,
hogy a gyermekeim ezt ne éljék meg, minden jóval és rosszal együtt. Gyakran
udvariatlanok, tahók vagyunk, többen nem szeretjük egymást, néha úgy érzem,
élhetetlen az ország, van mélyszegénység és sok szociális probléma, de van
magyar irodalom, magyar kultúra, van nagyon szép Budapest… Magyarország
alapvetően szép ország, s ez az egyveleg így együtt nagyon fontos számomra.
Nem akartam, hogy a gyerekeim kimaradjanak ebből. Kapják meg a lehetőségét
annak, hogy legalább 18 éves korukig ők is magyarok, aztán felnőttként
adott esetben dönthetnek úgy, hogy „hazamennek” Ausztráliába. A harmadik ok
pedig az volt, hogy a MTA 2009-ben, a most leköszönt Pálinkás József
vezetésével, megalkotta a Lendület Fiatal Kutatók Programot a külföldön élő
fiatal magyar kutatók hazacsábítására. Engem is hazacsábítottak. Nem bántam
meg.

*– És csinálhatta azt, amit csinálni szeretett volna…*

– Csinálhattam azt, amit távol a világ közepétől – ami egyrészt Európa,
másrészt az Egyesült Államok – kevésbé tudtam csinálni. Itt olyan
tudományos együttműködésekben tudok részt venni napi gyakorisággal,
amilyenekben Ausztráliából nem lenne lehetséges. Ausztrália hiába a világ
egyik vezető tudományos nagyhatalma, mégiscsak egy félreeső sarokban van.
Európában a lehetőségek sokkal színesebbek, gazdagabbak, sokkal merészebben
tervezhetek, s ennek az egyik fő oka, hogy Magyarország az EU tagja. És ez
maradjon is így.

– *A cikkeinek az idézettsége is mintha nagyobb lenne, mióta itthon van. *

– Tény, hogy a Lendület Program segítségével megalapított kutatócsoportom
nagyon produktív. Okosak, ügyesek vagyunk, van, aki szép is a csoportban,
de alapvetően arról a szerencsés helyzetről van szó, hogy a csoport
működésének a beindulása egybeesett a Kepler-űrtávcső megfigyeléseivel.
Tehát való igaz, hogy a mutatók megugrottak. Ez fontos, mert a pályázatok
értékelésénél ez akár 50%-ot is jelenthet. Lehetek én akármilyen okos, ha
nem tudom demonstrálni. Nagyon kicsi a határ a nyerés és a nem nyerés
között. Azt kell mondanom, hogy amióta itthon vagyok, nem panaszkodhatom.

– *Azt is szerencsének vehetjük, hogy abban a korban lehet csillagász,
amikor hihetetlen technikai felfutás van. Van egy híres fénykép a
Hubble-ról, amint a hidegben ott kuporog a nagy távcső észlelőjében. Most
már egészen mások a technikai lehetőségek. Ebből a szempontból
Magyarországon mi a helyzet? *

– Igen, egészen mások a lehetőségek. Most elsősorban nem magamról, hanem az
intézetünkről beszélek. Több űrtávcső-programban is benne vagyunk, például
Herschel, Kepler K-2, Gaia, CHEOPS, Plato, tehát benne vagyunk a
fősodorban.

*A magyar részvétellel épülő CHEOPS exobolygó-kutató űrtávcső 2017 végén
kerül Föld körüli pályára (kép: University of Bern)*

–* De van a piszkéstetői csillagvizsgáló is, amelyik azért nincs a topon.*

– Csoportunknak az egyik vállalása az is, hogy a műszereinket felújítjuk,
modernizáljuk, lecseréljük a detektorokat, alkalmassá tesszük a
távérzékelésre. Éppen azért, hogy a szegény hallgatók ne fagyjanak szét a
kupolában dideregve. Az Akadémia tett pénzt az infrastruktúrába, nagyon
komoly műszerfejlesztések voltak, illetve vannak jelenleg is. Amit a magyar
asztroklíma alól egyáltalán meg lehet csinálni, azt meg tudjuk csinálni.

– *Kutatócsoportja az exobolygókkal foglalkozik…*

– És a csillagok szerkezetével. A Kepler-űrtávcső nagyon sok mindent
„letett az asztalra”. Ha a következő 50 évben valahol találunk életet, az
valószínűleg exohold lesz, s nem exobolygó. Az exobolygók és a körülöttük
keringő holdak kimutatásának a lehetősége, az elméletek kidolgozása,
numerikus tesztelése, új műszerek megépítése a szívem csücske. Egyik
posztdoktori kutatónk, Simon Attila, akinek a doktori értekezése az
exoholdak detektálásáról szól, most egy évig a Berni Egyetemen van, s részt
vesz a 2018-ban pályára állítandó CHEOPS-űrtávcső előkészítő munkálataiban,
a detektálás optimalizálásában, a megfigyelési stratégiák kidolgozásában.

– *Elképesztően nagy kihívás lehet a holdakat észlelni, mert azok a
bolygóknál sokkal kisebbek.*

– Ha egy bolygókorong vonul a csillagkorong elé, akkor nagyon jellegzetes,
téglalap alakú fénycsökkenés áll elő. Ha a bolygónak van holdja is, akkor a
bolygónak is van egy kis „gödre” a fényességváltozásban, és lesz egy
további is, ami sokkal kisebb, és időben elcsúszik. Ez a holdé. Ennek a
felfedezése még nagyobb pontosságot igényel. Van egy nagyon jó ötlet, most
ezen dolgozunk, ebből írunk cikket. A szegény ember exoföldje, a mi Földünk
a Naprendszerből észlelve. Megnéztük, hogy 2015–2020 között hány olyan
jelenség lesz, amikor a Föld és a Hold egy naprendszeri égitestről nézve
elvonul a Nap előtt. És akkor annak az égitestnek a fényében kereshetjük a
Föld és a Hold jelét. 2015 áprilisában a Massalia kisbolygó felszínéről
nézve a Föld és a Hold elvonul a Nap előtt. A Massalia, amelyik egy kis
kődarab, visszaveri a Nap fényét, s mi mérjük majd, hogy ebben látjuk-e a
Földnek és a Holdnak a jelét. Tulajdonképpen a bolha „alkatrészén” a
pattanásnak a kis pörsenő száraz darabkáját nézzük.

– *Önök találták ki a módszert?*

– Nem. Az ötletet egy spanyol csoport cikkéből vettük. Ők éppen Chilében
voltak, amikor a Vénusz átvonult a Nap előtt. Ez onnan nem látszott, de a
Hold igen. És azt nézték, hogy a Napnak a Holdról vis.szavert fényében
tudják-e észlelni a Vénusz hatását. Tudták. Ez adta az ötletet, hogy nézzük
meg, hány ilyen jelenség lesz a közeljövőben. Ezzel a módszerrel tudjuk
tesztelni, hogy képesek vagyunk-e megtalálni a jelet ott, ahol biztosan
tudjuk, hogy van.

 – *A munkájuk tehát nagyrészt abból áll, hogy ülnek a számítógép előtt és
elemzik az adatokat?*

– Igen, a modern csillagász ezt csinálja, akár „elméletész”, akár
„megfigyelész”, akár csak „adatbuherátorász”. Olyanok már csak kevesen
vannak, akik elvannak a papírral és a tollal. Annyira bonyolultak az
egyenletek, hogy azokat már csak numerikusan lehet megoldani. Akármilyen
rendszert vizsgálunk, számítógép kell hozzá. Most jön az a korszak, amikor
a felfedezésekhez nagy adathalmazok elemzésével jutunk. Aki a saját
távcsövével „mammog” a kupolában, az is digitális detektorokkal dolgozik,
és ha nem is terabájtokban, de gigabájtokban méri az adatait.

–* Ez elképesztő lehetőség. A Plútót ötven évig keresték, mire 1930-ban
megtalálták. Az utolsó egy év arról szólt, hogy a felfedező, Clyde W.
Tombaugh átnézte a fotólemezeket, amelyek egy négyzethüvelykjén is
százezernyi objektum látszott. Mennyi idő alatt találták volna meg a
Plútót, ha létezett volna már a mai technika?*

– Nehéz megmondani. Tíz év múlva megépül a Large Synoptic Survey Telescope
8 méteres távcsöve, az egy hét alatt felfedezné. De ez még nincs meg,
azokkal az égbolt-felmérő programokkal, amelyek most futnak, egy évbe is
beletelne, mire kidobná, hogy hoppá, van itt egy Plútó-szerű égitest. Ez a
technika olyan, mint egy fekete lyuk, egyre több csillagászt szippant
magába. Most már nem az az érdekes, hogy mit csinál egy csillag, hanem az,
hogy mit csinál százmillió csillag, mit csinál százmillió galaxis. Adott
esetben ez a százmillió galaxis föltérképezi számunkra az egész Univerzum
tágulását. Amikor egyetemistaként elkezdtem a csillagászatot művelni,
éjszakákat töltöttem azzal, hogy a távcsővel és valamilyen egyszerűbb
műszerrel meredtem az ég egy pontjára. Azt az egy csillagot néztem és
mértem, hogyan változik a fényessége, a színe, később azt, hogy mekkora a
sebessége, milyen a spektruma. Húsz évvel ezelőtt még egyedi csillagokat
vizsgáltam. Ez már senkit nem érdekel. Most már a struktúrák felé kell
orientálódni. Nem egy pulzáló csillag vizsgálata az érdekes, hanem az, hogy
50 ezer pulzáló csillag hogyan adja ki a Tejútrendszer szerkezetét.

– *Ha a klasszikus távcsöves észleléseknek már nincs is akkora szerepük,
azért a csillagászhallgatókat fölviszi a kupolába kicsit fázni?*

– Mindig „kizavarom” őket. Vallom, hogy ki kell menni a kupolába, nem
azért, hogy ott csinálják a tudományt, hanem hogy picit beleérezzenek a
dolog szépségébe. Nem biztos, hogy az lenne a jó, ha mindenki úgy szeretné
a csillagászatot, mint én. Sok ilyen bolond nincs, akinek a hobbija is az,
ami a munkája. Amikor hazamegyek, felütöm a laptopot és csillagászati
híreket írok a www.csillagaszat.hu oldalra. Mindenesetre szeretném, ha a
diákok nemcsak értelmi, hanem érzelmi kapcsolatba is kerülnének a
csillagászattal. Persze, lehet, hogy valaki az egyenletek imádatán
keresztül jut el az asztrofizikához, és lesz szupertudós, anélkül, hogy
valaha is távcsőbe nézett volna. Enélkül is el lehet végezni az egyetemet,
s a kollégák nagyon nagy hányada úgy is végzi el, hogy nem nézett távcsőbe.
Nekem a legnagyobb gyönyör kiállni az ég alá és szép, derült, holdmentes,
fényszennyezés-mentes, ordibálószomszéd-mentes, ugatókutya-mentes éjszakán
fölnézni, tátott szájjal rácsodálkozni, hogy milyen szép. Rémes ember
vagyok, mert lélekben amatőrcsillagász maradtam. Ha véletlenül derült ég
alá kerülök, akkor viszem a kis távcsövemet és nézelődöm. Egy időben
szerettem kvazárokat keresni. Egy 14–15 magnitúdósat viszonylag könnyű
megtalálni. A legtávolabbi, amit láttam, olyan 5 milliárd fényévre volt. Ez
a 90-es évek közepén történt a Bakonyban. Egy 44 cm-es távcsővel néztem a
fénypontot, majd kifolyt a szemem. Azok a fotonok éppen akkor indultak el,
amikor a Föld kialakult. Ez olyan kozmikus perspektívát ad nekem, amit nem
nagyon tudok mással helyettesíteni. Máig emlékszem arra az éjszakára, arra
a borzongásra.

– *Azokat a nagy távcsöveket, például a Chilében levőket, látta?*

– Szeretném látni. A legnagyobb távcső, amit használtam, 4 méteres volt.
Közvetve használtam 8, sőt 10 méterest is, Chilében azonban még nem jártam.
De szeretnék, s ennek – reményeim szerint – pár éven belül valódi oka is
lesz. Az ESO, az uniós országok nagy csillagvizsgálója Chilében van. És az
ESO-ba mi is szeretnénk belépni.

– *Enélkül esélyünk sincs észlelési időt kapni?*

– De igen, a 1997-es év nagy tavaszi üstökösét, a Hale-Bopp-ot, 14 évvel a
nagy napközelsége után, éppen a chilei 8 m-es nagy VLT távcsővel mérték meg
nekünk. Beadtunk egy pályázatot, és el is nyertünk rá 6 óra távcsőidőt. Egy
asszisztens felvette az adatokat, amiket aztán az interneten elküldött
nekünk. Tehát magyar csillagászok is kaphatnak időt, ha elég ügyesek. Ha
tagok lennénk, nagyobb eséllyel kapnánk, de elsősorban jó tudományt kell
csinálni.

– *Taggá válásunk ügyében Ön is tud valamit tenni?*

– Nem, de a főigazgatónk, Ábrahám Péter januárban járt nem hivatalos
megbeszélésen az ESO vezérigazgatójánál. Ekkor tudtuk meg, hogy a belépés 2
milliárd forint lenne. Ez annyi, mint 1 kilométer autópálya megépítésének a
költsége. Az éves díj pedig 300 millió forint. Ez alapvetően politikai,
csak azután pénzügyi kérdés.

– *Gondolom, a politikusok ilyenkor megkérdezik, hogy mi értelme van a
csillagászatnak…*

– A döntéshozók mindig megkérdezik, hogy miért adjunk erre vagy arra pénzt.
Nekünk pedig válaszolnunk kell, mert ha nem tudunk válaszolni, akkor
lesöpörnek bennünket. Azt szoktam mondani, hogy a csillagász akkor tesz fel
jó kérdéseket, ha azok megválaszolásához technológiát kell fejleszteni.
Erről szól a csillagászat utolsó 300 éve. Ezzel nem akarom azt mondani,
hogy a csillagászat az egyetlen ilyen tudomány. De a csillagászat mindig
technológia-generáló erő volt. Amikor a távcsövek nem voltak elég jók, de
szerettük volna élesen látni a csillagokat, francia optikusok
kifejlesztették az akromatikus lencsét. A csillagászok ott bábáskodtak a
radar születésénél, mert korábban felfedezték, hogy léteznek égitestek,
amelyek rádióforrások. A digitális képalkotás technikáját, a hamis színes
képkészítést a 80-as években dolgozták ki. Ezzel működik az összes
okostelefonba épített kamera. Az algoritmusokat hozzá csillagászok vagy
részben csillagászok csinálták. De ilyen a drótnélküli technika, a wifi is.
Hosszas pereskedés után a szabadalmi jog tulajdonosának egy ausztrál
rádiócsillagászt ismertek el, aki dúsgazdag lett belőle. Kidolgozott egy
matematikai módszert, amit ma a routerek egymás közötti kommunikációjában
használnak fel. Az eredeti kérdés az volt, hogyan lehet rekonstruálni egy 3
milliárd fényévre levő kvazárt, amelyiknek a rádiósugárzása különböző
csillagközi felhőket bejárva más-más úton jut el hozzánk. Aztán az
egymástól távol eső rádiótávcsöveket is össze kellett kapcsolni. Ezt a
módszert fejlesztették tovább, hogy ne kelljen kilométernyi drótokat
kihúzni, anélkül is lehessen kommunikálni. Tehát a tudomány, a csillagászat
által felvetett kérdések a nagyközönség számára többnyire teljesen
érdektelenek. Kit érdekel egy tőlünk 3 milliárd fényévre levő kvazár? De a
válaszhoz kifejlesztett technológia igenis bevonulhat a hétköznapokba.
Említhetném az adattömörítést is, aminek a módszerét a Galileo űrszonda
gyorsabb adatátviteléhez fejlesztették ki.

*– Érez valamiféle elégedettséget, illetve örül, amikor egy csillagászati
hírt talál az átlagembereknek szóló médiumokban?*

– Sokszor lehet bosszankodni, mert borzasztóan sok nagyon rossz hír van.
Néha az ember már nem is tudja, hogy nem a Hírcsárdában olvassa-e őket. De
azt mondom, hogy kötelességünk ezeket figyelni és pozitív, proaktív
viszonyt kialakítani a médiával. Ezért aztán, amikor valami esemény,
jelenség kapcsán valamelyik kereskedelmi tévétől hívnak, hogy jönnének a
híradójukhoz forgatni, nem szoktam elzavarni őket. És nem azért, mert
szeretem önmagamat látni a tévében, hanem mert minket azért tart el az
állam, hogy tájékoztassuk az embereket arról, hogy mivel is foglalkozik a
csillagászat. És ennek a fő eszköze a média, akár tetszik, akár nem. A
tudósoknak részt kell venniük a tudományos ismeretterjesztésben. A magam
részéről a proaktivitást annyira komolyan gondolom, hogy szabadidőmben egy
egész csillagászati hírportálnak vagyok a főszerkesztője. Aki ezt olvassa,
rossz ember nem lehet.

Az interjút készítette: LUKÁCSI BÉLA
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140805/c85ddd8e/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl