[Grem] H.Boulad: megbocsátás

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Aug. 3., V, 06:06:25 CEST 

Henri Boulad: Aki megbocsát, Istenhez hasonló
2014. augusztus 2. szombat 10:35
http://www.magyarkurir.hu/hirek/henri-boulad-aki-megbocsat-istenhez-hasonlo
A szír-olasz származású, *Egyiptomban élő jezsuita *szerzetes könyvében
tényként állapítja meg: a megbocsátás és a kiengesztelődés Istentől
származik, ezek isteni cselekedetek az emberek által. Így *minden ember,
aki kész a megbocsátásra, hasonlít Istenre.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=54555&img=o_boulad.jpg>P. Boulad
hangsúlyozza: a valódi, feltétel nélküli szeretet képes mindenfajta bűntől
megszabadítani az embert. *Krisztus „milliószor ajándékozza nekünk
megbocsátását” *nap mint nap, a „szeretet” nevében. *Szenvedélyesen hirdeti
a megbocsátás parancsát, és elvárja tőlünk, hogy mi is megbocsássunk az
ellenünk vétkezőknek.* A felebaráti szeretetet egybeolvasztja *a
„hetvenhétszer hétszer” (Mt 18,21–22) megbocsátás* feladatával. A szám
szimbolikus, azt jelenti: határtalanul. Ez a felhívás olyan utat nyit meg
előttünk, amely korábban járhatatlannak látszott. A könyv szerzőjének
nincsenek illúziói, mint írja: *„Minden mélyen szenvedő embernek égnek áll
a haja, vagy elereszti a tanácsot a füle mellett.”* Az embernek megmarad a
döntési szabadsága, hogy az őt ért sérelemért a szemet szemért, fogat
fogért szellemében elégtételt vegyen, ám *aki meg tud bocsátani
„határtalanul”, az közelebb kerül Istenhez. Isten pedig „kinézi belőle,
hogy képes erre. Türelemmel és megértéssel vár, mindkettő a szeretet
tulajdonsága, az olyan szereteté, amely tud várni.”*

Henri Boulad elismeri: *ahhoz, hogy a megbocsátás valóságos művészetét
Isten szerint gyakoroljuk*,* pontosan tudnunk kellene,* *hogy a bűnt
elkövető ember miféle kacskaringók után jutott el odáig, hogy vétkezzen,*
és mindezt Isten szemszögéből kellene látnunk. Az ember erre nem képes, ám
ez benne a szép. *„Vagy a megbocsátás elmaradásával engedjük a saját
szemrehányásainkat, önmagunk hibáztatását a végletekig elburjánzani a
bensőnkben, egészen az öngyűlöletig és a rombolásig.”* Ahhoz, hogy
tökéletesen igaz módon megbocsáthassunk, szükséges teljes összetettségében
ismernünk a megromlott helyzetet. Ehhez kell a „segítő”, a „szószóló”,
vagyis a Szentlélek. Nem vagyunk tehát egyedül. *„Már a késztetés, hogy
nyögve és keservesen, mégis a megbocsátásra elszántan foglalkozzunk az
esettel, már ez az Isten szerinti felebaráti szeretet tanújele, és ő ad
bölcsességet és erőt a bennünk élő kiengesztelődési szándékhoz.”* Ha pedig
azzal *mentegetjük magunkat, hogy a megbocsátás képessége meghaladja emberi
erőinket*, *gondoljunk a hegyi beszédre, amelyet nevezhetünk a valódi
igazságosságról szóló beszédnek is, amelyből nem hiányzik az
ellenségszeretet sem,* és amelyben elhangzik a felszólítás:* „Legyetek
tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes”* (Mt 5,48). Ez a
meghökkentőnek látszó felhívás az Isten részéről hangzik el, ő bízik abban,
hogy képesek vagyunk rá, tehát nem valami elérhetetlen ideált oltott a
szívünkbe, hanem a legmagasabb vágyat és igényt, *„hiszen itt nem
emberbaráti szívélyességről van szó, hanem a teljességről, isteni minőségű
irgalmasságról.”* *A krisztusi szeretetből származó megbocsátás sokak
számára érthetetlen, mert emberfölöttinek látszik, mert Isten irgalmához
hasonló.** „A kegyelem csodája manifesztálódik itt egy megsebzett, de
Istenhez hasonlóan cselekvő, egyszerű ember szívében is.”* A könyv szerzője
így képzeli el Isten kegyelmének működését is. *„Látom az ő mindig
békülésre nyújtott kezét, csak meg kell ragadnunk. De mi szándékosan nem
akarunk róla tudomást venni, és megyünk tovább a nyomorúságunkban.”*

Henri Boulad emlékeztet rá, hogy *már az Ószövetségben megjelenik az
irgalmas, megbocsátó Isten.* Ezékiel próféta Kr. e. 600 körül megírta az
ember Istennel és embertársaival szembeni csalárdságának állandó
forgatókönyvét. Isten királyi ruhában megy népe közé.* Az útszélen talál
egy vérző, mezítelen, meggyalázott leányt. Hazaviszi palotájába, ápolja,
kényezteti, feleségül veszi. **Az ifjú királyné azonban nem értékeli ezt,
eladja a testét, nem is egyszer, de százszor. Ezékiel itt a „parázna
Izrael”-re céloz, „aki” megfeledkezve Istenről elárulja a Teremtővel kötött
szövetséget, és eladja magát mindenféle idegen, hamis isteneknek.* Isten
azonban nem sújtja átokkal a népet, nem küldi pokolra, hanem mindent
megbocsát neki (Ez 16,62–63). P. Boulad figyelmeztet: *„Izrael története a
mi történetünk, az emberiségé és mindegyikünké egyenként. A bűn és a
megbocsátás örök kérdése. Megbocsátás ellenszolgáltatás nélkül. Isten ezt
nyújtja az ő isteni, megingathatatlan szabadságában.”*

A szerző érinti* a „szociális bűn” kérdését is*, amit egy bizonyos
teológiai szempontból „*öröklött bűnnek”, „eredendő bűnnek*” nevez, s mivel
világszerte folyamatosan újra fellángol, súlyosan fertőzőnek, az egész
emberiség számára veszedelmesnek tartja.* A szociális bűn egy olyan
világtársadalom helyzetét jellemzi, amelyik tudomásul veszi az éles
szociális különbségeket,** ahelyett hogy egyesült erővel harcolna ellenük.*
Ez tehát* kollektív bűn,* amelyben mindenki részes, anélkül hogy
lokalizálhatnánk a fő felelősöket.* A szociális bűn nemzedékről nemzedékre
végigkíséri az emberiség történelmét, mindig újratermelődik*. Ezzel szemben*
kell hangoztatnunk: „Ne fizessetek a rosszért rosszal, segítsétek,
szeressétek egymást, bocsássatok meg egymásnak.” Ha mindez a gyakorlatban
is realizálódna, globális szinten, akkor Szent II. János Pál pápa szavai
szerint „a halál kultúrájából eljutnánk a szolidaritás kultúráján keresztül
a szeretet civilizációjába.” *

(Kairosz KiadĂł, 2014.)

Bodnár Dániel/ Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140803/37461aea/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról