<div dir="ltr"><h1 class="">Henri Boulad: Aki megbocsát, Istenhez hasonló </h1>
<div class="">2014. augusztus 2. szombat 10:35<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/henri-boulad-aki-megbocsat-istenhez-hasonlo">http://www.magyarkurir.hu/hirek/henri-boulad-aki-megbocsat-istenhez-hasonlo</a><br></div>
<h3 class="">A szír-olasz származású, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Egyiptomban élő jezsuita
</u></span>szerzetes könyvében tényként állapítja meg: a megbocsátás és a
kiengesztelődés Istentől származik, ezek isteni cselekedetek az emberek
által. Így <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>minden ember, aki kész a megbocsátásra, hasonlít Istenre.</u></span></h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=54555&img=o_boulad.jpg"><img style="display: block; margin: 13px auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=54555&p=1&img=c_boulad.jpg" alt=""></a>P. Boulad hangsúlyozza: a valódi, feltétel nélküli szeretet képes mindenfajta bűntől megszabadítani az embert. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Krisztus <em>„milliószor ajándékozza nekünk megbocsátását”</em>
</b></u></span>nap mint nap, a „szeretet” nevében. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Szenvedélyesen hirdeti a
megbocsátás parancsát, és elvárja tőlünk, hogy mi is megbocsássunk az
ellenünk vétkezőknek.</b></u></span> A felebaráti szeretetet egybeolvasztja <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>a <em>„hetvenhétszer hétszer” </em>(Mt
18,21–22) megbocsátás</b></u></span> feladatával. A szám szimbolikus, azt jelenti:
határtalanul. Ez a felhívás olyan utat nyit meg előttünk, amely korábban
járhatatlannak látszott. A könyv szerzőjének nincsenek illúziói, mint
írja: <em>„Minden mélyen szenvedő embernek égnek áll a haja, vagy elereszti a tanácsot a füle mellett.”</em>
Az embernek megmarad a döntési szabadsága, hogy az őt ért sérelemért a
szemet szemért, fogat fogért szellemében elégtételt vegyen, ám <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>aki meg
tud bocsátani <em>„határtalanul”</em>, az közelebb kerül Istenhez. Isten pedig<em>
„kinézi belőle, hogy képes erre. Türelemmel és megértéssel vár,
mindkettő a szeretet tulajdonsága, az olyan szereteté, amely tud várni.”</em></b></u></span></p>
<p>Henri Boulad elismeri: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ahhoz, hogy a megbocsátás valóságos művészetét
Isten szerint gyakoroljuk</b></u></span>,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> pontosan tudnunk kellene,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>hogy a bűnt
elkövető ember miféle kacskaringók után jutott el odáig, hogy vétkezzen,</b></u></span>
és mindezt Isten szemszögéből kellene látnunk. Az ember erre nem képes,
ám ez benne a szép. <em>„Vagy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> a megbocsátás elmaradásával engedjük a
saját szemrehányásainkat, önmagunk hibáztatását a végletekig
elburjánzani a bensőnkben, egészen az öngyűlöletig és a rombolásig.</b></u></span>”</em>
Ahhoz, hogy tökéletesen igaz módon megbocsáthassunk, szükséges teljes
összetettségében ismernünk a megromlott helyzetet. Ehhez kell a
„segítő”, a „szószóló”, vagyis a Szentlélek. Nem vagyunk tehát egyedül. <em>„Már
a késztetés, hogy nyögve és keservesen, mégis a megbocsátásra elszántan
foglalkozzunk az esettel, már ez az Isten szerinti felebaráti szeretet
tanújele, és ő ad bölcsességet és erőt a bennünk élő kiengesztelődési
szándékhoz.”</em> Ha pedig azzal <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>mentegetjük magunkat, hogy a
megbocsátás képessége meghaladja emberi erőinket</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>gondoljunk a hegyi
beszédre, amelyet nevezhetünk a valódi igazságosságról szóló beszédnek
is, amelyből nem hiányzik az ellenségszeretet sem,</b></u></span> és amelyben elhangzik
a felszólítás:<em> „Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes”</em>
(Mt 5,48). Ez a meghökkentőnek látszó felhívás az Isten részéről
hangzik el, ő bízik abban, hogy képesek vagyunk rá, tehát nem valami
elérhetetlen ideált oltott a szívünkbe, hanem a legmagasabb vágyat és
igényt, <em>„hiszen itt nem emberbaráti szívélyességről van szó, hanem a teljességről, isteni minőségű irgalmasságról.”</em>
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A krisztusi szeretetből származó megbocsátás sokak számára érthetetlen,
mert emberfölöttinek látszik, mert Isten irgalmához hasonló.</b></u></span><em><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> </b></u><u><b>„A kegyelem csodája</b></u></span> manifesztálódik itt egy megsebzett, de Istenhez hasonlóan cselekvő, egyszerű ember szívében is.”</em> A könyv szerzője így képzeli el Isten kegyelmének működését is. <em>„Látom
az ő mindig békülésre nyújtott kezét, csak meg kell ragadnunk. De mi
szándékosan nem akarunk róla tudomást venni, és megyünk tovább a
nyomorúságunkban.”</em></p>
<p>Henri Boulad emlékeztet rá, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>már az Ószövetségben megjelenik az
irgalmas, megbocsátó Isten.</b></u></span> Ezékiel próféta Kr. e. 600 körül megírta az
ember Istennel és embertársaival szembeni csalárdságának állandó
forgatókönyvét. Isten királyi ruhában megy népe közé.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Az útszélen talál
egy vérző, mezítelen, meggyalázott leányt. Hazaviszi palotájába, ápolja,
kényezteti, feleségül veszi. </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Az ifjú királyné azonban nem értékeli ezt,
eladja a testét, nem is egyszer, de százszor. Ezékiel itt a „parázna
Izrael”-re céloz, „aki” megfeledkezve Istenről elárulja a Teremtővel
kötött szövetséget, és eladja magát mindenféle idegen, hamis isteneknek.</b></u></span>
Isten azonban nem sújtja átokkal a népet, nem küldi pokolra, hanem
mindent megbocsát neki (Ez 16,62–63). P. Boulad figyelmeztet: <em>„Izrael
története a mi történetünk, az emberiségé és mindegyikünké egyenként. A
bűn és a megbocsátás örök kérdése. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Megbocsátás ellenszolgáltatás
nélkül. Isten ezt nyújtja az ő isteni, megingathatatlan szabadságában.”</b></u></span></em></p>
<p>A szerző érinti<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> a <em>„szociális bűn”</em> kérdését is</b></u></span>, amit egy
bizonyos teológiai szempontból „<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>öröklött bűnnek”, „eredendő bűnnek</b></u></span>”
nevez, s mivel világszerte folyamatosan újra fellángol, súlyosan
fertőzőnek, az egész emberiség számára veszedelmesnek tartja.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> A
szociális bűn egy olyan világtársadalom helyzetét jellemzi, amelyik
tudomásul veszi az éles szociális különbségeket,</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ahelyett </span>hogy egyesült
erővel harcolna ellenük.</b></u></span> Ez tehát<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> kollektív bűn,</b></u></span> amelyben mindenki
részes, anélkül hogy lokalizálhatnánk a fő felelősöket.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> A szociális bűn
nemzedékről nemzedékre végigkíséri az emberiség történelmét, mindig
újratermelődik</b></u></span>. Ezzel szemben<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> kell hangoztatnunk: <em>„Ne fizessetek a
rosszért rosszal, segítsétek, szeressétek egymást, bocsássatok meg
egymásnak.” Ha mindez a gyakorlatban is realizálódna, globális szinten,
akkor Szent II. János Pál pápa szavai szerint „a halál kultúrájából
eljutnánk a szolidaritás kultúráján keresztül a szeretet
civilizációjába.”</em> </b></u></span></p>
<p style="text-align:left">(Kairosz Kiadó, 2014.)</p>
<p>Bodnár Dániel/ Magyar Kurír</p></div>