[Grem] Zsidk s nem zsidk BKJE / a 19-20.szzad forduljnak Magyarorszgn

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. pr. 24., Cs, 10:47:14 CEST 

 Együtt zsidók és nem zsidók
2014. április 23. szerda, 05:02 | Írta: Dr. Réthelyi Miklós

http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1872:egyuett-zsidok-es-nem-zsidok&catid=34:ittesmost&Itemid=58



*[image: maramarosi-zsido-boltos]  „Békévé oldja az emlékezés" címmel nyílt
kiállítás a Hagyományok Házában <http://www.hagyomanyokhaza.hu/page/11566/>
2014. április 17-én. A fotókon megelevenedik a 19-20. század fordulójának
Magyarországa, ahol zsidók és nem zsidók békésen éltek egymás mellett,
együtt. Réthelyi Miklós megnyitó beszédét közöljük.*

  Ezen a megrendítő évfordulón,* a vészkorszak **magyar áldozatainak
emléknapját követő napon, a kiállítás a zsidók és nem zsidók együttélésének
mindennapjaiból mutat részleteket.* A körülöttünk kiállított fényképek *a
békés együttélés és az együttműködés változatos formáit, helyzeteit
mutatják.*

Hol is vagyunk az időben? Bizony,* több mint egy évszázadot kell
gondolatban visszalépnünk*, hogy beleélhessük magunkat a képeken látható
személyek bőrébe, vagy a csoportok tagjai közé képzelhessük magunkat. Ó, *a
19. század végének boldog évtizedei!* *Ybl Miklós és Lechner Ödön és
ugyancsak kiváló társaik csodálatos alkotásai épültek Pesten és Budán, a
vidék – a városokban – gyönyörű középületekkel, országszerte főúri
kastélyokkal gazdagodott.*

*A gazdasági fellendülést* *azonban az I. világháború, a tanácsköztársaság
és a trianoni katasztrófa, a magyar történelem sok szenvedéssel járó
eseményei kerékbe törték.* A 20. század 10-es, 20-es és 30-as éveiben
készült fényképek viszont azt mutatják, hogy a családi fényképalbumokban
megőrzött világ még mindig a boldogabb békeidőket idézi fel. A történelem
sietett, az emberek – zsidók és nem zsidók – mindennapjai a történelmi
eseményekhez képest késtek. Sajnos, ez a különbség azután nagyon hamar
eloszlott. *A 40-es években készült fotók, mint tudjuk, már egészen más
képet mutatnának.*

*Az Amerikában élő Charles Fenyvesi, vagyis Fenyvesi Károly* *a vészkorszak**
túlélője, Szabolcs megyei zsidó családból.* 1956-ban *egyetemistaként
hagyta el Magyarországot. 1990-ben angolul, majd két év múlva magyarul is
megjelent könyvében* – Mikor kerek volt a világ –* leírta családja
történetét.*

[image: békévé oldja az emlékezés]

*A vészkorszak következtében szétszóródtak*,* „mégis egy család vagyunk"* –
írja, és *ezt az érzést „a családi történeteknek köszönhetjük: azoknak a
meséknek, amelyeket nemzedékek óta mesélnek szülők, nagyszülők, nagybácsik
és nagynénik, először kisgyermekkorunkban, hogy szép álmot álmodhassunk,
később, pedig hogy öntudatot és bátorságot merítsünk a példákból."*

Mire tanították még a mesék? Arra, hogy *ragaszkodjanak a föld műveléséhez;
hogy higgyenek a jótettek utódokra is áttestálható halmozásában; hogy
szeressék rendületlenül a messze ágazó rokonságot; hogy bízzanak álmaik
igazságában, és bátran álmodozzanak nyitott szemmel is; hogy soha ne
hajoljanak meg a józan ész előtt annyira, hogy le kelljen mondaniuk a
csodákra való jogukról.* És hozzáfűzte, hogy *„ezek a mesék minden
törvénycikknél és szülői intelemnél hatékonyabban tanítottak bennünket".*

Ír „*a sorsdöntő rabbinikus áldás"*-ról, amit egyik távoli őse kapott, és
amely „bizonyos feltételek mellett leszármazottainak is szólt, és ami még
ma sem vesztette el érvényességét".

Charles Fenyvesi elárulja* a nagy zsidó titkot: ez a tanulás szeretete.* *Egy
kicsiny szabolcsi faluban, Derzsen a zsidók Talmudot és Kabbalát tanultak.
Büszke arra, hogy őseinek „sikerült lefordítaniuk a misztika fennkölt
absztrakcióit a mindennapok konkrétságára".*

*Olyan tizennyolcadik századi áldott emlékezetű rabbik – Baal Sem Tov és
Taub Izsák – tanításán nőtt fel, akik azt vallották, hogy a világ jobbá
tehető, sőt, jobbá is kell tennünk a világot; hogy újrakezdésre mindig van
lehetőség, még akkor is,* *ha „a gyanakvás és a bosszú a szenvedélyes
gyűlölet új hullámát szabadítja ránk"; hogy* *a keresztény világ,* *amely a
zsidók kis világát körülveszi, „nem **örökké tartóan ellenséges*"; és „hogy*
a nem zsidók is együttműködhetnek velünk a világ javításában"*.

[image: békévé oldja az emlékezés2]

Könyvében – bemutatkozásként – felsorolta, hogy – *a vészkorszak rettenetes
történéseinek és a további évtizedek szerencsétlen változásainak rovására
írhatóan* –* mi minden tűnt el a magyar valóságból.*

*Nincsenek már a bölcsességükről híres rabbik,** „akit a zsidók és nem
zsidók egyaránt felkeresnének, hogy könnyítsenek bánatukon"*.* „Hova lettek
a bámulatosan kövér libáik dicséretét zengedező zsidó asszonyok?"* – kérdi,
és utalok itt az egyik képre: Libavásár Makón.* „Hol vannak* *a zsidó
lakodalmakon muzsikáló zsidó zenészek?"* Hol vannak már *a tudásra éhes
vándor talmudista növendékek, akiket a gazdag gabonakereskedők és a szegény
és jótékony szabók egyaránt asztalukhoz hívtak?* „Nincsenek többé faluról
falura, megyéről megyére járó *zsidó házalók sem, akik szalagot, fonalat és
divatos mintájú kartont árulnak, s libatollal teli zsákokat szednek össze a
parasztoktól, hogy hihetetlenül meleg, hihetetlenül könnyű dunyhákat vagy
édes álmot hozó vánkosokat töltsenek meg vele"* – írja, és utalok itt egy
másik, a kiállításon látható fényképre. Az író hiányolja* a szilvát
felvásárló házalókat, akik a kóser sligovicát, a világ legjobb pálinkáját
főzték. Hol vannak a zsidó kocsmárosok, a zsidó földbirtokosok?* – kérdi
Charles Fenyvesi a 90-es évek elején.

[image: libavásár makón]

*A 19. század közepének zsidó és nem zsidó együttélésének jellemzésére
*szeretném felidézni még *Moskowitz
Mór zsidó homeopata orvos történeté*t. A homeopata vagy hasonszenvi orvosok
körében zsidó és nem zsidó orvosok egyetértésben, egyenrangúként
tevékenykedtek. A Hasonszenvi Lapok 1867. évi számában büszkén adták hírül,
hogy *„Moskowitz Mór doktor nemesi címet és 'Zempléni' előnevet kapott az
uralkodótól. Ezen kitüntetés értékét még növeli azon körülmény, hogy (...)
tudtunkkal az első izraelita, ki nemesi rangra emeltetik"* – írták az
újságban.

A képeket nézve *békés,** letűnt** világ elevenedik meg *előttünk. Ám száz,
százötven év alatt körülöttünk minden megváltozott. A századelő zsidó
társadalmának bizonyos képviselői már nem is tudnának kilépni a fényképek
világából, az általuk végzett tevékenységek már régóta nincsenek. Az akkor
és a most között álló *súlyos történelmünk, sajnos, sokszor nehézzé
teszi* *ennek
a barátságos világnak közvetlen folytatását. Nekünk, a fényképeken látható
zsidók és nem zsidók gyerekeinek és unokáinak újra kell teremtenünk
termékeny kapcsolatainkat, együttműködésünket a családi, a szakmai és a
közösségi életben egyaránt.* Kívánom, hogy a kiállítás képeit látva ehhez
tudjunk késztetést, erőt és okosságot meríteni!
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140424/2a04f1a0/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl