<div dir="ltr"><div>
<h2>
Együtt zsidók és nem zsidók
</h2>
<div>
2014. április 23. szerda, 05:02 | Írta: Dr. Réthelyi Miklós<br><br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1872:egyuett-zsidok-es-nem-zsidok&catid=34:ittesmost&Itemid=58" target="_blank">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1872:egyuett-zsidok-es-nem-zsidok&catid=34:ittesmost&Itemid=58</a><br>
</div>
</div>
<p><b><img style="float:left" src="http://talita.hu/images/maramarosi-zsido-boltos.jpg" alt="maramarosi-zsido-boltos" height="311" width="243"> <br>„Békévé oldja az emlékezés" címmel <a href="http://www.hagyomanyokhaza.hu/page/11566/" target="_blank">nyílt kiállítás a Hagyományok Házában</a>
2014. április 17-én. A fotókon megelevenedik <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>a 19-20. század
fordulójának Magyarországa, ahol zsidók és nem zsidók békésen éltek
egymás mellett, együtt. </u></span><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)">Réthelyi Miklós megnyitó beszédét közöljük.</span></b></p>
<p> Ezen a megrendítő évfordulón,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> a vészkorszak </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>magyar áldozatainak
emléknapját követő napon, a kiállítás a zsidók és nem zsidók
együttélésének mindennapjaiból mutat részleteket.</b></u></span> A körülöttünk
kiállított fényképek <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a békés együttélés és az együttműködés változatos
formáit, helyzeteit mutatják.</b></u></span></p>
<p>Hol is vagyunk az időben? Bizony,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> több mint egy évszázadot kell
gondolatban visszalépnünk</b></u></span>, hogy beleélhessük magunkat a képeken látható
személyek bőrébe, vagy a csoportok tagjai közé képzelhessük magunkat. Ó,
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a 19. század végének boldog évtizedei!</b></u></span> <u><b>Ybl Miklós és Lechner Ödön és
ugyancsak kiváló társaik csodálatos alkotásai épültek Pesten és Budán, a
vidék – a városokban – gyönyörű középületekkel, országszerte főúri
kastélyokkal gazdagodott.</b></u></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A gazdasági fellendülést</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>azonban az I. világháború, a
tanácsköztársaság és a trianoni katasztrófa, a magyar történelem sok
szenvedéssel járó eseményei kerékbe törték.</b></u></span> A 20. század 10-es, 20-es és
30-as éveiben készült fényképek viszont azt mutatják, hogy a családi
fényképalbumokban megőrzött világ még mindig a boldogabb békeidőket
idézi fel. A történelem sietett, az emberek – zsidók és nem zsidók –
mindennapjai a történelmi eseményekhez képest késtek. Sajnos, ez a
különbség azután nagyon hamar eloszlott. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A 40-es években készült fotók,
mint tudjuk, már egészen más képet mutatnának.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az Amerikában élő Charles Fenyvesi, vagyis Fenyvesi Károly</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a
vészkorszak</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> túlélője, Szabolcs megyei zsidó családból.</b></u></span> 1956-ban
<u><b>egyetemistaként hagyta el Magyarországot. 1990-ben angolul, majd két év
múlva magyarul is megjelent könyvében</b></u> – Mikor kerek volt a világ –<u><b>
leírta családja történetét.</b></u></p>
<p><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://talita.hu/images/b%C3%A9k%C3%A9v%C3%A9_oldja_az_eml%C3%A9kez%C3%A9s.jpeg" alt="békévé oldja az emlékezés" height="288" width="450"></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A vészkorszak következtében szétszóródtak</b></u></span>,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> „mégis egy család vagyunk"</b></u></span>
– írja, és <u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ezt az érzést „a családi történeteknek köszönhetjük: azoknak
a meséknek, amelyeket nemzedékek óta mesélnek szülők, nagyszülők,
nagybácsik és nagynénik, először kisgyermekkorunkban, hogy szép álmot
álmodhassunk, később, pedig hogy öntudatot és bátorságot merítsünk a
példákból.</b></span>"</u></p>
<p>Mire tanították még a mesék? Arra, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ragaszkodjanak a föld
műveléséhez; hogy higgyenek a jótettek utódokra is áttestálható
halmozásában; hogy szeressék rendületlenül a messze ágazó rokonságot;
hogy bízzanak álmaik igazságában, és bátran álmodozzanak nyitott szemmel
is; hogy soha ne hajoljanak meg a józan ész előtt annyira, hogy le
kelljen mondaniuk a csodákra való jogukról.</b></u></span> És hozzáfűzte, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„ezek a
mesék minden törvénycikknél és szülői intelemnél hatékonyabban
tanítottak bennünket".</b></u></span></p>
<p>Ír „<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a sorsdöntő rabbinikus áldás"</b></u></span>-ról, amit egyik távoli őse kapott,
és amely „bizonyos feltételek mellett leszármazottainak is szólt, és ami
még ma sem vesztette el érvényességét".</p>
<p>Charles Fenyvesi elárulja<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a nagy zsidó titkot: ez a tanulás
szeretete.</b></u></span> <u><b>Egy kicsiny szabolcsi faluban, Derzsen a zsidók Talmudot és
Kabbalát tanultak. Büszke arra, hogy őseinek „sikerült lefordítaniuk a
misztika fennkölt absztrakcióit a mindennapok konkrétságára".</b></u></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Olyan tizennyolcadik századi áldott emlékezetű rabbik – Baal Sem Tov
és Taub Izsák – tanításán nőtt fel, akik azt vallották, hogy a világ
jobbá tehető, sőt, jobbá is kell tennünk a világot; hogy újrakezdésre
mindig van lehetőség, még akkor is,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>ha „a gyanakvás és a bosszú a
szenvedélyes gyűlölet új hullámát szabadítja ránk"; hogy</b></u></span> <span style><u><b>a keresztény
világ,</b></u> </span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">amely a zsidók kis világát körülveszi,</span> „nem </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span style="color:rgb(7,55,99)">örökké tartóan
</span></span>ellenséges</b></u></span>"; és „hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a nem zsidók is együttműködhetnek velünk a világ
javításában"</b></u></span>.</p>
<p><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://talita.hu/images/b%C3%A9k%C3%A9v%C3%A9_oldja_az_eml%C3%A9kez%C3%A9s2.jpeg" alt="békévé oldja az emlékezés2" height="325" width="451"></p>
<p>Könyvében – bemutatkozásként – felsorolta, hogy – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a vészkorszak
rettenetes történéseinek és a további évtizedek szerencsétlen
változásainak rovására írhatóan</b></u></span> –<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> mi minden tűnt el a magyar valóságból.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Nincsenek már <span style="background-color:rgb(255,255,0)">a bölcsességükről híres rabbik,</span></b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"> </span>„akit a zsidók és nem
zsidók egyaránt felkeresnének, hogy könnyítsenek bánatukon"</b></u></span>.<u><b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">„Hova
lettek a</span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"> bámulatosan kövér libáik dicséretét zengedező zsidó asszonyok?</span>"</b></u>
– kérdi, és utalok itt az egyik képre: Libavásár Makón.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> „Hol vannak</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a
zsidó lakodalmakon muzsikáló zsidó zenészek?"</b></u></span> Hol vannak már <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a tudásra
éhes vándor talmudista növendékek, akiket a gazdag gabonakereskedők és a
szegény és jótékony szabók egyaránt asztalukhoz hívtak?</b></u></span> „Nincsenek
többé faluról falura, megyéről megyére járó <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>zsidó házalók sem, akik
szalagot, fonalat és divatos mintájú kartont árulnak, s libatollal teli
zsákokat szednek össze a parasztoktól, hogy hihetetlenül meleg,
hihetetlenül könnyű dunyhákat vagy édes álmot hozó vánkosokat töltsenek
meg vele"</b></u></span> – írja, és utalok itt egy másik, a kiállításon látható
fényképre. Az író hiányolja<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a szilvát felvásárló házalókat, akik a kóser
sligovicát, a világ legjobb pálinkáját főzték. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Hol vannak</span> a zsidó
kocsmárosok, a zsidó földbirtokosok?</b></u></span> – kérdi Charles Fenyvesi a 90-es
évek elején.</p>
<p><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://talita.hu/images/libav%C3%A1s%C3%A1r_mak%C3%B3n.jpg" alt="libavásár makón" height="287" width="446"></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A 19. század közepének zsidó és nem zsidó együttélésének jellemzésére
</b></u></span> szeretném felidézni még <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Moskowitz Mór zsidó homeopata orvos történeté</b></u></span>t.
A homeopata vagy hasonszenvi orvosok körében zsidó és nem zsidó orvosok
egyetértésben, egyenrangúként tevékenykedtek. A Hasonszenvi Lapok 1867.
évi számában büszkén adták hírül, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„Moskowitz Mór doktor nemesi
címet és 'Zempléni' előnevet kapott az uralkodótól. Ezen kitüntetés
értékét még növeli azon körülmény, hogy (...) tudtunkkal az első
izraelita, ki nemesi rangra emeltetik"</b></u></span> – írták az újságban.</p>
<p>A képeket nézve <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>békés,</b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> letűnt</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> világ elevenedik meg </b></u></span>előttünk. Ám száz,
százötven év alatt körülöttünk minden megváltozott. A századelő zsidó
társadalmának bizonyos képviselői már nem is tudnának kilépni a
fényképek világából, az általuk végzett tevékenységek már régóta
nincsenek. Az akkor és a most között álló <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>súlyos történelmünk, sajnos,
sokszor nehézzé teszi</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ennek a barátságos világnak közvetlen folytatását.
Nekünk, a fényképeken látható zsidók és nem zsidók gyerekeinek és
unokáinak újra kell teremtenünk termékeny kapcsolatainkat,
együttműködésünket a családi, a szakmai és a közösségi életben egyaránt.</b></u></span>
Kívánom, hogy a kiállítás képeit látva ehhez tudjunk késztetést, erőt
és okosságot meríteni!</p>
<p> </p></div>