[Grem] nagyszombati evanglium, elmlkeds, imdsg

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. pr. 19., Szo, 07:35:17 CEST 

 2014. április 19. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája
















*Szombat elmúltával,  a hét  első napján  pirkadatkor Mária  Magdolna és
a  másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés
támadt:  Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ
és ráült.  Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér,
mint a hó. Az  őrök reszketni  kezdtek  félelmükben,  és  szinte  halálra
váltak.  Ekkor  megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ne
féljetek!  Tudom,  hogy a megfeszített Jézust  keresitek Ő nincs  itt, mert
feltámadt,  amint  megígérte. Jöjjetek, nézzétek  meg a  helyet, ahol
feküdt! És  siessetek,  mondjátok  meg  tanítványainak,  hogy  feltámadt
a  halottak  közül,   és  előttetek megy Galileába.  Ott viszontláthatjátok
őt!  Íme, én  megmondtam  nektek!” Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de
nagy örömmel futottak,  hogy  megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme,
egyszerre csak Jézus jött velük  szemben, és megszólította őket: „Üdv
nektek!” Ők pedig odasiettek  hozzá,  leborultak előtte, és átkarolták a
lábát. Ekkor Jézus így szólt  hozzájuk:  „Ne féljetek!  Siessetek,
vigyétek  hírül  testvéreimnek,  hogy  menjenek  Galileába, mert ott
viszontláthatnak engem.”*
  Mt 28,1-10

  Elmélkedés:



















































*  Húsvéti jelek  Szent  Ágoston  az  Isten  városa  című  művében  a
húsvéti  eseményekkel  kapcsolatban azt  állítja, hogy  három egészen
hihetetlen dolog  történt.  Elsőként Jézus  feltámadását és
mennybemenetelét említi,  mint  emberileg  felfoghatatlan, eseményt.
Másodikként arról  ír, hogy mennyire  hihetetlen  az, hogy  emberek
egyáltalán  hittek ebben  a két  eseményben. Majd  pedig  harmadszorra
azt  fejtegeti,  hogy  mennyire  elképzelhetetlen,  hogy  az  apostolok
igehirdetését,  azaz a  tanulatlan emberek  tanítását  hallgatva  voltak
emberek, akik  hittek Jézus  feltámadásában és  mennybemenetelében.
Szent   Ágoston   gondolatmenetét   folytatva   hozzátehetjük:    mennyire
hihetetlen, hogy  2000 évvel  az események  után is  vannak emberek,  akik
hisznek abban, hogy  Jézus valóban  feltámadt a  halálból és  feltámadását
követően visszatért a  mennybe. És  bármennyire is  ámulatba ejtő  mindez,
valóban igaz. Főleg, ha hozzátesszük azt  is, hogy ezért az igazságért  az
évszázadok során hányan áldozták  életüket, vállalták a vértanúságot.  Ami
ennyire hihetetlen, annak igaznak kell lennie.  Teljesen jogos, hogy az
eseményekre magyarázatot és bizonyítékot keresünk.  E  vágyunkkal   nem
vagyunk   egyedül.  Jézus   holttestének   eltűnésére  magyarázatot
kerestek egykor a sír őrzésével megbízott katonák és a  zsidó  vallási
vezetők. A másik oldalon állnak a temetéskor elmaradt balzsamozást
vasárnap  hajnalban  elvégezni  szándékozó  asszonyok  és  az   apostolok,
valamint a tanítványok, de ők is  ugyanerre a kérdésre keresik a  választ.
Mindenki azt szeretné tudni, hová tűnt a keresztről való levételt követően
sziklasírba helyezett Jézus  teste. Haláláról  meggyőződtek, semmi  kétség
nem fért ahhoz, hogy ennyi szenvedés és kínzás után meghalt. Semmi  kétség
nem fér hozzá, hogy testét elhelyezték a sziklasírban. Hová tűnt mégis? Mi
történhetett?  Magyarázat és bizonyíték helyett jeleket találunk. A
legfontosabb jel maga  az üres sír. És jel az elhengerített kő, a
feltámadást hírül hozó  angyal,  a sírban  maradt  gyolcslepel.  Az
evangéliumok  sajátos  vonása,  hogy  a  jeleknek célja  van.  Isten  az
emberek számára  jeleket  hagy  hátra.  A  jeleknek az a célja,  hogy az
emberek higgyenek,  eljussanak a hitre.  Itt  találkozunk egy érthetetlen,
hihetetlen  dologgal: ugyanazokat a  jeleket,  például az üres sírt látva
a  katonák nem hisznek, az asszonyok és  később  az apostolok viszont
igen.  A  húsvéti  vigília  szertartás  az  esztendő  folyamán  minden
bizonnyal  jelekben, jelképekben  leggazdagabb liturgiánk.  A szertartás
kezdetén  a  sötétben fellobbanó tűzzel találkozunk. A világosság megtöri a
sötétséget.  A fény eloszlatja az  ember flelmeit. A  húsvéti gyertya
lángja  Krisztus  feltámadását hirdeti, beragyogja a templomot,
világosságra vezet minket. A  szertartás  második  részeként   Isten
üzenetének  jelével   találkozunk.  Összefoglalása  ez  az
üdvtörténetnek,  a  teremtéstől  kezdve  a   világ  újjáteremtéséig
Krisztus feltámadásában. Ezután találkozunk a víz jelével,  amely a
megújulást,  az újjászületést  jelenti. A  keresztelés, illetve  a
keresztségi fogadalom  megújítása  egészen  személyesen  érint  bennünket,
hiszen ez már a mi személyes válaszunk Istennek, aki szólt hozzánk.
Mennyire nehezen akarjuk meglátni, észrevenni a jeleket. Mennyire  nehezen
akarunk hinni a jeleknek.  Mennyire nehezen értjük meg,  hogy a kereszt  a
megváltás jele,  a  feltámadás a  mi  üdvösségünk jele.  Mennyire  nehezen
akarunk hinni.  Krisztus feltámadása  az újjászületés  forrása  számunkra.
Hiszek-e a feltámadásban?*  © Horváth István Sándor

  Imádság:







*  Uram, indíts  el engem  az  üres sír  megtalálásának  útján! Indíts  el
a  feltámadásba vetett  hit  útján!  Ébressz bennem  hitet  a  jelek
láttán!  Erősítsd hitemet  a tanúk  és apostolok  vallomása által!  Tedd
szilárddá  hitemet a veled  való találkozás alkalmával!  Hiszem, hogy
kereszthalálod  bűneim bocsánatát érdemelte ki. Hiszem, hogy haláloddal és
feltámadásoddal  Isten üdvözítő terve teljesedett be.  Alakítsa át életemet
a  feltámadásba  vetett hit és tegyen engem is apostollá, a feltámadás
hirdetőjévé!*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140419/7555c450/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl