<div dir="ltr"> 2014. április 19. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája<br><br>  <span style="color:rgb(204,0,0)"><b>Szombat elmúltával,  a hét  első napján  pirkadatkor Mária  Magdolna és  a<br>  másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés  támadt:<br>
  Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült.<br>  Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az<br>  őrök reszketni  kezdtek  félelmükben,  és  szinte  halálra  váltak.  Ekkor<br>
  megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ne féljetek!  Tudom,<br>  hogy a megfeszített Jézust  keresitek Ő nincs  itt, mert feltámadt,  amint<br>  megígérte. Jöjjetek, nézzétek  meg a  helyet, ahol  feküdt! És  siessetek,<br>
  mondjátok  meg  tanítványainak,  hogy  feltámadt  a  halottak  közül,   és<br>  előttetek megy Galileába.  Ott viszontláthatjátok őt!  Íme, én  megmondtam<br>  nektek!” Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak,  hogy<br>
  megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük<br>  szemben, és megszólította őket: „Üdv  nektek!” Ők pedig odasiettek  hozzá,<br>  leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt  hozzájuk:<br>
  „Ne féljetek!  Siessetek,  vigyétek  hírül  testvéreimnek,  hogy  menjenek<br>  Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”</b></span><br>  Mt 28,1-10<br><br>  Elmélkedés:<br><span style="color:rgb(103,78,167)"><b>  Húsvéti jelek<br>
  Szent  Ágoston  az  Isten  városa  című  művében  a  húsvéti  eseményekkel<br>  kapcsolatban azt  állítja, hogy  három egészen  hihetetlen dolog  történt.<br>  Elsőként Jézus  feltámadását és  mennybemenetelét említi,  mint  emberileg<br>
  felfoghatatlan, eseményt. Másodikként arról  ír, hogy mennyire  hihetetlen<br>  az, hogy  emberek egyáltalán  hittek ebben  a két  eseményben. Majd  pedig<br>  harmadszorra  azt  fejtegeti,  hogy  mennyire  elképzelhetetlen,  hogy  az<br>
  apostolok igehirdetését,  azaz a  tanulatlan emberek  tanítását  hallgatva<br>  voltak emberek, akik  hittek Jézus  feltámadásában és  mennybemenetelében.<br>  Szent   Ágoston   gondolatmenetét   folytatva   hozzátehetjük:    mennyire<br>
  hihetetlen, hogy  2000 évvel  az események  után is  vannak emberek,  akik<br>  hisznek abban, hogy  Jézus valóban  feltámadt a  halálból és  feltámadását<br>  követően visszatért a  mennybe. És  bármennyire is  ámulatba ejtő  mindez,<br>
  valóban igaz. Főleg, ha hozzátesszük azt  is, hogy ezért az igazságért  az<br>  évszázadok során hányan áldozták  életüket, vállalták a vértanúságot.  Ami<br>  ennyire hihetetlen, annak igaznak kell lennie.<br>  Teljesen jogos, hogy az eseményekre magyarázatot és bizonyítékot keresünk.<br>
  E  vágyunkkal   nem  vagyunk   egyedül.  Jézus   holttestének   eltűnésére<br>  magyarázatot kerestek egykor a sír őrzésével megbízott katonák és a  zsidó<br>  vallási vezetők. A másik oldalon állnak a temetéskor elmaradt balzsamozást<br>
  vasárnap  hajnalban  elvégezni  szándékozó  asszonyok  és  az   apostolok,<br>  valamint a tanítványok, de ők is  ugyanerre a kérdésre keresik a  választ.<br>  Mindenki azt szeretné tudni, hová tűnt a keresztről való levételt követően<br>
  sziklasírba helyezett Jézus  teste. Haláláról  meggyőződtek, semmi  kétség<br>  nem fért ahhoz, hogy ennyi szenvedés és kínzás után meghalt. Semmi  kétség<br>  nem fér hozzá, hogy testét elhelyezték a sziklasírban. Hová tűnt mégis? Mi<br>
  történhetett?<br>  Magyarázat és bizonyíték helyett jeleket találunk. A legfontosabb jel maga<br>  az üres sír. És jel az elhengerített kő, a feltámadást hírül hozó  angyal,<br>  a sírban  maradt  gyolcslepel.  Az evangéliumok  sajátos  vonása,  hogy  a<br>
  jeleknek célja  van.  Isten  az  emberek számára  jeleket  hagy  hátra.  A<br>  jeleknek az a célja,  hogy az emberek higgyenek,  eljussanak a hitre.  Itt<br>  találkozunk egy érthetetlen, hihetetlen  dologgal: ugyanazokat a  jeleket,<br>
  például az üres sírt látva a  katonák nem hisznek, az asszonyok és  később<br>  az apostolok viszont igen.<br>  A  húsvéti  vigília  szertartás  az  esztendő  folyamán  minden  bizonnyal<br>  jelekben, jelképekben  leggazdagabb liturgiánk.  A szertartás  kezdetén  a<br>
  sötétben fellobbanó tűzzel találkozunk. A világosság megtöri a sötétséget.<br>  A fény eloszlatja az  ember flelmeit. A  húsvéti gyertya lángja  Krisztus<br>  feltámadását hirdeti, beragyogja a templomot, világosságra vezet minket. A<br>
  szertartás  második  részeként   Isten  üzenetének  jelével   találkozunk.<br>  Összefoglalása  ez  az  üdvtörténetnek,  a  teremtéstől  kezdve  a   világ<br>  újjáteremtéséig Krisztus feltámadásában. Ezután találkozunk a víz jelével,<br>
  amely a megújulást,  az újjászületést  jelenti. A  keresztelés, illetve  a<br>  keresztségi fogadalom  megújítása  egészen  személyesen  érint  bennünket,<br>  hiszen ez már a mi személyes válaszunk Istennek, aki szólt hozzánk.<br>
  Mennyire nehezen akarjuk meglátni, észrevenni a jeleket. Mennyire  nehezen<br>  akarunk hinni a jeleknek.  Mennyire nehezen értjük meg,  hogy a kereszt  a<br>  megváltás jele,  a  feltámadás a  mi  üdvösségünk jele.  Mennyire  nehezen<br>
  akarunk hinni.  Krisztus feltámadása  az újjászületés  forrása  számunkra.<br>  Hiszek-e a feltámadásban?<br></b></span>  © Horváth István Sándor<br>    <br>  Imádság:<br><span style="color:rgb(180,95,6)"><b>  Uram, indíts  el engem  az  üres sír  megtalálásának  útján! Indíts  el  a<br>
  feltámadásba vetett  hit  útján!  Ébressz bennem  hitet  a  jelek  láttán!<br>  Erősítsd hitemet  a tanúk  és apostolok  vallomása által!  Tedd  szilárddá<br>  hitemet a veled  való találkozás alkalmával!  Hiszem, hogy  kereszthalálod<br>
  bűneim bocsánatát érdemelte ki. Hiszem, hogy haláloddal és feltámadásoddal<br>  Isten üdvözítő terve teljesedett be.  Alakítsa át életemet a  feltámadásba<br>  vetett hit és tegyen engem is apostollá, a feltámadás hirdetőjévé!<br>
</b></span><br></div>