[Grem] nagycsüt. evang. + elmélkedés az utolsó vacsorán megalapított szentmiséről

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Ápr. 17., Cs, 08:55:46 CEST 

2014. április 17. – Nagycsütörtök















































































*Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus  tudta, hogy elérkezett az óra,  amikor
  ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit,
akik   a világban voltak, még egy  végső jelét adta szeretetének. Vacsora
 közben   történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti
Simon  fiának   szívében a  gondolatot, hogy  árulja  el őt.  Jézus  tudta,
hogy  az  Atya   mindent a  kezébe adott,  s hogy  Istentől jött  és
Istenhez  tér  vissza.   Fölkelt  hát  a  vacsora  mellől,   letette  felső
 ruháját,  fogott   egy   vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet
öntött egy mosdótálba, és   mosni kezdte tanítványainak a lábát,  majd a
derekára kötött kendővel  meg   is törölte. Amikor  Simon Péterhez  ért, az
 így szólt:  „Uram, te  akarod   megmosni az  én lábamat?”  Jézus  így
felelt:  „Most  még nem  érted,  mit   teszek, de később  majd megérted”.
 De Péter tiltakozott:  „Az én  lábamat   ugyan meg nem mosod soha.” Jézus
azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz   semmi közöd hozzám”. Erre Péter
így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat,   hanem a  fejemet  és  a
 kezemet is!”  Jézus  azonban  kijelentette:  „Aki   megmosdott, annak csak
a lábát kell  megmosni, és egészen tiszta lesz.  Ti   tiszták vagytok, de
nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja,   azért mondta: „Nem
vagytok  mindnyájan tiszták.” Miután megmosta  lábukat,   fölvette felső
 ruháját,  újra  asztalhoz  ült,  és  így  szólt  hozzájuk:
  „Megértettétek-e, hogy mit  tettem veletek? Ti  Mesternek és Úrnak
 hívtok   engem, és jól  teszitek, mert  az vagyok.  Ha tehát  én, az  Úr
és  Mester   megmostam lábatokat,  nektek is  meg kell  mosnotok egymás
 lábát.  Példát   adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”
  Jn 13,1-15   Elmélkedés:   Egyetlen áldozat   Boldog Kalkuttai  Teréz
 anyától  származik a  következő,  papoknak  szóló   figyelmeztetés,
felszólítás:  „Úgy végezd  ezt a  szentmisét, mintha  első   szentmiséd
volna! Úgy mutasd  be, mintha utolsó  szentmiséd volna! És  úgy   ünnepeld
ezt  a szentmisét,  mintha  életed egyetlen  szentmiséje  volna!”
  Istennek  hála  a  papok  többsége  éveken,  évtizedeken  keresztül
 végzi   szolgálatát, s mutatja be mindennap  a szentmisét élete utolsó
napjáig,  s   nem csupán egyetlen  alkalommal pappá szentelése  után. Az
említett  Teréz   anyától származó jó tanács és kérés  mégis igaz minden
szentmisére, s  jó,   ha minden pap ilyen lelkülettel ünnepli az
eucharisztiát, hogy az  valóban   Istennek tetsző szolgálat legyen és a
hívek lelki épülését szolgálja.   Jézus nagycsütörtöki  utolsó  vacsoráját
joggal  tartjuk  szentmisének,  a   szentmise mintájának. Ezen vacsora
alkalmával a kenyeret az ő testeként, a   bort az ő véreként adta
apostolainak.  Ez az első átváltoztatás, amely  az   Úr parancsának
megfelelően a felszentelt papság által minden  szentmisében   megújul,
megismétlődik,  Krisztus áldozata  jelenvalóvá válik.  Az  utolsó   vacsora
cselekedete Jézus számára az első, az utolsó és az egyetlen  volt.   Éppen
annak érdekében rendelkezett  úgy, hogy emlékezetére  megismételjük,
  jelenvalóvá tegyük  áldozatát, hogy  az  idők végezetéig  részesüljenek
 a   benne hívők a testévé és vérévé változtatott kenyérből és borból, mint
 az   örök élet táplálékából.   Amikor Jézus egyetlen  áldozatáról
beszélünk, akkor  nem szabad  önmagában   szemlélnünk az utolsó  vacsorán
végzett cselekedetét,  hiszen az  szorosan   összetartozik az ő
kereszthalálával, önmaga feláldozásával. Tulajdonképpen   nem is
beszélhetünk  két áldozatról,  az utolsó vacsora  áldozatáról és  a
  keresztáldozatról, mert olyan szoros egység van köztük. Jézus áldozata
 az   Atyának való önfelajánlás. Miért szükséges az áldozat-jelleg
kiemelése? Ha   egy ember valakinek  az életét igyekszik  megmenteni, de ez
 az ő  életébe   kerül, akkor hősnek nevezzük. Ha valakinek kioltják az
életét azért,  mert   ragaszkodott egy  igazsághoz  vagy  hitéhez,  és  a
 halálos  fenyegetések   ellenére sem volt hajlandó megtagadni  azt, akkor
vértanúnak nevezzük.  Ha   pedig Isten hal  meg az  emberekért, akkor  az
valódi  áldozat. Jézust  ne   nevezzük hősnek vagy vértanúnak,  mert az ő
 önfeláldozása több ennél.  Ha   csak valóságos  ember lett  volna, akkor
 mondhatnánk, hogy  hős volt,  de   mivel valóságos  Isten is,  helyesebb
áldozatról  beszélnünk.  Cselekedete   engesztelő áldozat, amelyet az Atya
kér Fiától és a Fiú felajánl Atyjának.   Megváltó áldozat,  amelyben
 nekünk  adja  testét  és  értünk  hal  meg  a   kereszten.   Kezdő papként
többször elkövettem azt  a hibát az igehirdetés során,  hogy   pontatlanul
fogalmaztam. Például így: „Az Oltáriszentségben az Úr a  saját   testét
adja oda. Vagy: Jézus meghalt a kereszten.” Mennyire félrevezető ez   a
megfogalmazás!  Mennyire személytelen.  Mintha  semmi közünk  nem  volna
  hozzá. Jézus  meghozza  áldozatát,  az  Atya elfogadja,  és  így  kerek
 a   történet. Ez  egy tévedés.  Valójában Jézus  értünk hozza  meg
 áldozatát,   amelyet felajánl  az Atyának,  nekünk  adja testét  az
 Oltáriszentségben,   értünk szenved és értünk hal meg a kereszten.
  Amikor az  elkövetkezendő  napokban  részt veszünk  a  nagycsütörtök
 esti   szentmisén,  a  nagypénteki   szertartáson,  a  húsvéti   vigílián
 és   a   húsvétvasárnapi ünnepi szentmisén, ne  érezzük magunkat
kívülállónak!  Úgy   hallgassuk a felolvasott  szentírási részeket,  hogy
azokban  mi is  benne   vagyunk. Gondoljunk arra, hogy Krisztus Ă©rtem halt
meg, nekem adja önmagát   az Oltáriszentségben.*
  © Horváth István Sándor













*  Imádság:   Uram, Jézus! Kérdések százai forognak  fejemben, amikor az
utolsó  vacsora   asztalánál ülök. Alig fogom fel szavaid értelmét, alig
értem cselekedeteid   jelentését. Szolgaként hajolsz le, hogy  megmosd az
apostolok lábát és  az   én lábamat. Saját  testedet és  véredet adod a
 kenyérben és  a borban  az   apostoloknak és adod nekem. Olyan dolgokat
teszel, amit egyetlen más ember   nem  tesz.  Isteni  erőddel
 szembeszállhatnál  azokkal,  akik   elfognak,   elítélnek, bántalmaznak,
 de  nem  teszed, s  én  nem  értem  szelídséged.   Meghalsz a kereszten,
de előtte azokért imádkozol, akik megölnek, s én nem   értem, miért kellett
így meghalnod.  Csak annyit sejtek most, hogy  mindez   értem történik.
Talán harmadnap mindent megértek. *
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140417/babd0e83/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról