[Grem] ápr.12.volt a Felvidékről kitelepített magyar áldozatok emléknapja

[KEA]

"S végszóként a lényegről. A Benes-dekrétumok joghatálya mind a cseh,
mind a szlovák törvénykezésben a mai napig él."

--------------------------------------------------------------------

Izzó szégyenbélyeg a mai Európa testén: az álszent EU és a gyalázatos
Benes-dekrétumok

kuruc.info, 2014.04.16.-- Lipusz Zsolt
http://kuruc.info/r/9/126619/


(...) S minthogy épp most volt a felvidéki magyarság genocídiumának,
illetve elűzetésének évfordulója, hiszen 1947. április 12-én kezdődött
az ottani magyar testvéreink kirugdalása ősei szülőföldjéről, vigyázó
szemeinket vessük inkább dr. Benes dekrétumaira, amelyek tulajdonképpen
megvetették ennek a szörnyűségnek az alapját. Ez persze a Lendvai- és
Heller-fajtájúakat a legkevésbé sem zavarja, s azért is tartom fontosnak
e magyar- és németgyűlölő törvények néhány passzusának közlését, mert
sokan és sokszor hivatkoznak rájuk anélkül, hogy magát az eredeti,
autentikus forrást ismernék. Nézzük tehát akkor, mik is azok a
Benes-dekrétumok, a szabadkőműves csehszlovák köztársasági elnök nevéhez
köthető legvisszataszítóbb és legförtelmesebb "törvénygyűjteményei" a
20. századi történelemnek.

Benes 1945. május 19-én kelt 5. számú dekrétuma kinyilvánítja, miről is
rendelkezik:

    Az elnyomás idején végrehajtott egyes vagyonjogi ügyletek
érvénytelenségéről, továbbá a németek, a magyarok, az árulók és a
kollaboránsok, valamint egyes szervezetek és intézetek vagyoni
értékeinek állami kezeléséről (…)
    2§ (1.) Az állami szempontból megbízhatatlan személyeknek a
Csehszlovák Köztársaság területén lévő vagyonát állami kezelés alá
veszik e dekrétum további rendelkezései értelmében (…)
    4,§ Állami szempontból megbízhatatlanoknak kell tekinteni:
    a) a német vagy magyar nemzetiségű személyeket (…)
    6.§ Német vagy magyar nemzetiségűeknek tekintendők azok a személyek,
akik az 1929 óta tartott bármelyik népszámláláskor német vagy magyar
nemzetiségűeknek vallották magukat, vagy pedig a német vagy magyar
nemzetiségű személyeket tömörítő nemzeti csoportok, alakulatok vagy
politikai pártok tagjai lettek (…)

Aztán folytassuk a sort Benes 1945. június 21-én kelt 12. számú
dekrétumával, mely szerint:

    A németek, a magyar, valamint a cseh és a szlovák nemzet árulói és
ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és sürgős elosztásáról
    1.§ (1.) Azonnali hatállyal és térítés nélkül a földreform céljaira
elkobozzuk azt a mezőgazdasági vagyont, amely
    a) a német és magyar nemzetiségű személyek tulajdonában van,
állampolgárságukra való tekintet nélkül (…)

Aztán az államfő 1945.augusztus 2-án kelt 33. számú dekrétuma kinyilvánítja:

    A német és magyar nemzetiségű személyek csehszlovák
állampolgárságának rendezéséről
    1.§ (1.) Azok a német vagy magyar nemzetiségű csehszlovák
állampolgárok, akik az idegen, megszálló hatalom jogszabályai értelmében
német vagy magyar állampolgárságot szereztek, az ilyen állampolgárság
megszerzésének napján elveszítették csehszlovák állampolgárságukat.
    (2.) A többi német vagy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár e
dekrétum hatályba lépésének napján elveszíti csehszlovák
állampolgárságát (…)


Benes 1945. szeptember 19-én kibocsátott 71. számú dekrétuma szerint:

    Azon személyek munkakötelezettségéről, akik elveszítették
csehszlovák állampolgárságukat
    1.§ (1.) A háború és a légibombázások által okozott károk
felszámolása és helyreállítása, valamint a háború által tönkretett
gazdasági élet megújítása érdekében bevezetjük azon személyek
munkakötelezettségét, akik elveszítették csehszlovák állampolgárságukat
    2.§ (1.) A munkakötelezettség a 14-60 éves férfiakra és a 15-50 éves
nőkre vonatkozik, e kor betöltését véve alapul (…)
    4.§ (1.) Az a személy, akit munkára osztottak be, köteles eleget
tenni ennek a beosztásról szóló utasításnak, még akkor is, ha úgy véli,
hogy a munkakötelezettség a 2.§ (2.) bekezdése szerint nem vonatkozik
rá, míg nem születik hivatalos döntés az erre vonatkozó kéréséről (…)

Aztán Eduard Benes 1945. október 27-én kelt 137. számú dekrétuma
közzéteszi az alábbiakat:

    Azon személyek forradalmi időszakban történő őrizetbe vételéről,
akiket állami szempontból megbízhatatlanoknak tekintettek
    1.§ Az állami szempontból megbízhatatlanoknak tekintett személyeknek
a köztársaság hatóságai vagy szervei általi őrizetbe vételét a törvény
által engedélyezett eseteken kívül is, vagy ideiglenes őrizetben
(fogságban) tartásuk meghosszabbítását a törvényben engedélyezett
időtartamon túlmenően is törvényesnek kell tekinteni. Az ilyen
személyeknek őrizetbe vételük vagy törvény értelmében megengedett
időtartamon túlmenően történt ideiglenes őrizetben tartásuk révén nincs
kártérítési igényük.
    2.§ Őrizetbe vételnek (ideiglenes őrizetben tartásnak) e dekrétum
más törvényes rendelkezések értelmében nem lehet tekinteni a külföldi
állampolgárok összegyűjtését, amelyet az illetékes hatóságok a kijelölt
helyeken későbbi kitoloncolásuk céljából hajtanak végre. Az ilyen
összegyűjtés bármilyen korlátozás nélkül végrehajtható.

Nos tehát, a fentebb közölt dekrétumok alapján fosztották meg a
felvidéki magyarságot emberi és állampolgári jogaitól, méltóságától,
vagyonától, ingatlanjaitól és ingóságaitól, zárták őket koncentrációs
táborokba, kényszerítették rabszolgamunkára, majd végső megoldásként egy
részüket elűzték a trianoni Magyarországra (illetve deportálták
Csehországba az onnan kiűzött szudétanémetek helyére) őseik megszentelt
földjéről. Ezt az 1946. február 27-én kötött ún. csehszlovák-magyar
lakosságcsere-egyezmény alapján vitelezték ki. Aminek a lényege az volt,
hogy a csehszlovák hatóságok teljesen önkényes alapon annyi felvidéki
magyart kötelezhettek áttelepülésre, mint amennyi magyarországi szlovák
kívánt önkéntes alapon Csehszlovákiába, a Felvidékre távozni. Ennek az
lett az „eredménye”, hogy 73 273 szlovák hagyta el hazánkat, míg a
Felvidékről 89 660 magyart űztek el az ottani hatóságok állami erőszak
alkalmazásával. Persze a legtehetősebbeket. Ellenben Magyarországról
túlnyomórészt a legszegényebb szlovákok távoztak.

A mérleg: a Szlovákiából áttelepültek és a Magyarországról oda költöző
szlovákok ingatlan-vagyonértékének különbözete 72 222 000 dollárt tett
ki a magyar fél kárára. Akik, illetve leszármazottaik érdemleges
kárpótlásban a mai napig nem részesültek. S azt se felejtsük el, hogy a
Benes-dekrétumoknak halálos áldozatai is voltak. Ezt még a cseh
történészek is 30-40 ezer főre becsülik, a szudétanémet szövetségek
szakértői viszont negyedmillió emberről beszélnek (természetesen ebben a
németek is benne foglaltatnak). Nyilván ez utóbbi áll a valósághoz közelebb.

S végszóként a lényegről. A Benes-dekrétumok joghatálya mind a cseh,
mind a szlovák törvénykezésben a mai napig él. S a fényességes, hazánkra
mindenféle rágalmakat szóró és hazug híresztelésnek hitelt adó, továbbá
minden jogalap nélkül az öklét rázó álszent Európai Unió úgy ölelte
anyai keblére 2004-ben mind Csehországot, mind Szlovákiát, hogy nem
kötelezte őket ezeknek – az EU deklarált emberjogi elveivel
homlokegyenest szembenálló – gyalázatos jogtipró dekrétumoknak a
hatályon kívül helyezésére. Nos, felvidéki és csonkaországbeli magyar
testvéreim, akkor most egyáltalán miről is beszélünk, és ki is bolondult
meg?

Lipusz Zsolt – Kuruc.info

===================================================================

A gugliban alkalmazva a
Benes dekrétum "elnyomás idején végrehajtott egyes vagyonjogi ügyletek"
kifejezést, az első két oldalon nincs egyetlen közismert forrás sem --
tehát hozzátenném: nemcsak az EU állítja ki magáról a szegénységi
bizonyítványt, a nyíltan alkalmazott kettős mércéjével, hanem a hazai
sajtó is avval, hogy nem foglalkozik megfelelően a témával. Kedves
történész listatársak: van-e neten elérhető, hiteles magyar fordítása a
Benes-dekrétumoknak? KEA.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
e. doc.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI