[Grem] Levél nagyböjtre

2014. Ápr. 5., Szo, 21:34:53 CEST

Még egy hozzáfűzni valóm az általad ajánlott iromány szerzőjének egyoldalú
evangélium-szemléletéhez::

*egy jól megalapozott keresztény öntudat nem engedi meg olyan politikai
programra vagy egyes törvényjavaslatra történő szavazást, amely ellentétes
a hit és erkölcs alapvető tételeivel. A keresztény hit szerves egységet
alkot és ezért nem lehetséges valamely részelemét kiragadni anélkül, hogy
az egész katolikus tanítás ne sérülne. Az Egyház szociális tanításának
egyes kiválasztott vonatkozása iránti politikai kötődés nem meríti ki a
közjó iránti teljes felelősség vállalását. *
http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140323_hittani_kongregacio_katolikusok_reszvetele_es_magatartasa_a_politikai_eletben_2003
És idézem a hittani kongregáció nyilatkozatát a keresztények politikai
életben való részvételéről

*A lelkiismereti szabadság joga és különösen a vallásszabadsághoz való jog,
az emberi személy ontológiai méltóságára támaszkodik* és semmiképpen sem a
vallási és kulturális rendszerek egyenlőségére, ami valójában nem létezik.

*"3. Természetesen ennek a relativizmusnak semmi köze a katolikus
polgároknak ahhoz a törvényes jogához, hogy válasszanak a természetes
erkölcsi törvényekkel és hitükkel összeegyeztethető különféle politikai
nézetek között, és saját kritériumaik alapján döntsék el, melyik felel meg
legjobban a közjó szempontjainak. A politikai szabadság nem alapul - és nem
alapulhat - azon a relativista elgondoláson, hogy az emberi személy javának
bármilyen felfogása azonos értékű és egyformán igaz, hanem inkább azon a
tényen, hogy a politika az igazi emberi és társadalmi jó konkrét
megvalósításával foglalkozik adott történelmi, földrajzi, gazdasági,
technológiai és kulturális környezetben. A felmerülő kérdés sajátossága és
a körülmények sokfélesége a lehetséges erkölcsileg elfogadható politikák és
megoldások sokféleségét eredményezi. Nem az Egyház feladata a politikai
megoldások előterjesztése - még kevésbé egyetlen megoldást javasolni
egyedüli elfogadhatóként - olyan világi kérdésekben, amelyeket Isten minden
egyes ember szabad és felelős döntésére bízott. Azonban az Egyház joga és
kötelessége erkölcsi megfontolásokat nyújtani a felmerülő kérdésekről,
amikor a hitbeli és erkölcsi törvények megkövetelik ezt. Ha a
keresztényeknek >>el kell fogadniuk az evilági dolgok rendjéről való másként
gondolkodás legitimitását<<, akkor jogosultak az erkölcsi relativizmust
tükröző, a közéletre káros pluralizmusnak az elutasítására is. *

*A demokráciát a megkérdőjelezhetetlen és igaz erkölcsi elvekre kell
alapozni, mert természetük és szerepük alapján ezek a tartópillérei a
társadalmi életnek.*
*A konkrét politikai tevékenység szintjén általában a politikai pártoknak
olyan sokfélesége létezik, amely - elsősorban a törvényhozó parlamentekben
- lehetővé teszi a katolikusok számára, hogy gyakorolják azt a jogukat és
kötelességüket, hogy országuk közéletében részt vegyenek. Ez abból ered,
hogy a társadalmi berendezkedést illető bizonyos döntések esetleges
természetűek, ugyanannak az alapértéknek elérésére vagy biztosítására
különféle stratégiák bonyolult politikai megoldások lehetségesek. Ezt
azonban nem szabad összekeverni az erkölcsi alapelvek és az igazi értékek
területén való kétes pluralizmussal. A katolikusok politikai
állásfoglalásának kiindulópontja az evilági törvényes választási
lehetőségek sokfélesége, amely közvetlen kapcsolatban áll a keresztény
erkölcsi és társadalmi tanítással. Ennek a tanításnak a fényében kell a
laikus katolikusoknak a politikai életben való részvételüket felbecsülni
úgy, hogy azt biztosan az evilági realitások iránti következetes
felelősségtudat jellemezze.*

*Az Egyház elismeri, hogy noha a polgárok politikai döntésekben való
részvételének legjobb kifejeződése a demokrácia, ez csak oly mértékben lesz
sikeres, amennyire az emberi személyiség helyes felfogásán alapszik. A
katolikus részvétel a politikai életben nem jelenthet kompromisszumot ezen
a téren, mert akkor nem létezne a keresztény hit tanúságtétele a világban,
valamint a hívők egysége és összetartozása. A modern állam alapját képező
demokratikus rendszerek nagyon törékenyek ott, ahol nem az emberi személy
áll a középpontban. Az emberi személy iránti megbecsülés teszi lehetővé a
demokratikus közreműködést. A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint >>a
személy jogainak védelme a polgárok számára egyénileg és közösségileg is
szükséges ahhoz, hogy aktív szerepet vállaljanak a közéletben és
közhivatalokban<<. (...)*

*Ebben az összefüggésben azt is meg kell jegyezni, hogy egy jól
megalapozott keresztény öntudat nem engedi meg olyan politikai programra
vagy egyes törvényjavaslatra történő szavazást, amely ellentétes a hit és
erkölcs alapvető tételeivel. A keresztény hit szerves egységet alkot és
ezért nem lehetséges valamely részelemét kiragadni anélkül, hogy az egész
katolikus tanítás ne sérülne. Az Egyház szociális tanításának egyes
kiválasztott vonatkozása iránti politikai kötődés nem meríti ki a közjó
iránti teljes felelősség vállalását. A katolikusok nem gondolhatják azt
sem, hogy felelősségüket átruházhatják másokra, mivel Jézus Krisztus
evangéliuma által arra hivatottak, hogy hirdessék és valóra váltsák az
emberről és a világról szóló igazságot.*

*Amikor a politikai tevékenység összeütközésbe kerül az erkölcsi elvekkel,
amelyek nem engednek meg kivételt, kompromisszumot vagy korlátozást, a
katolikus elkötelezettség még nyilvánvalóbbá és felelősségteljesebbé válik.
Az alapvető és elidegeníthetetlen etikai követelmények fényében a
keresztényeknek észre kell venni, ha az emberi személyiség igazi javát
érintő, erkölcsi értékek forognak kockán. Ez a helyzet az abortuszt és az
eutanáziát érintő törvények esetében (nem összetévesztendő a rendkívüli
kezelésekről való lemondás esetével, amely erkölcsileg elfogadható),
amelyeknek védeniük kell az élethez való alapvető jogot a fogantatástól a
természetes halálig. *

*Ugyanígy szükséges emlékeztetni arra a kötelességre, hogy tiszteletben
kell tartani és védeni kell az emberi magzat jogait. Hasonlóképpen
védelemre és támogatásra van szüksége a családnak, amely egy férfi és egy
nő monogám házasságán alapszik, és védeni kell egységét és stabilitását a
modern válási törvényekkel szemben. Semmiképpen sem szabad más együttélési
formákat a házassággal azonos szintre emelni, sem jogi elismerést adni
ilyeneknek. Ugyanez igaz a szülők szabadságára gyermekük nevelése terén:
ezt az elidegeníthetetlen jogot az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációja is
elismeri. Hasonlóan kell kezelni a kisebbségek társadalmi védelmét és a
rabszolgaság modern formáitól (pl.: drogfüggőség, prostitúció) való
szabadságot is. Nem hiányozhat továbbá a vallásszabadsághoz és a gazdasági
fejlődéshez való jog, amely az emberi személyt és a közjót szolgálja a
társadalmi igazságosság, az emberi szolidaritás és szubszidiaritás elveinek
tiszteletben tartásával, és amely szerint >>az egyének, családok és
közösségek jogait és azok gyakorlati érvényesítését el kell fogadni<<. (...)*

*5. E problémakört tekintve joggal gondolhatunk arra, hogy eltérő
eljárásmódokat használjunk, amelyek különböző érzékenységeket és kultúrákat
tükröznek. Azonban nem szabad egyetlen hívőnek sem a világiak
pluralizmusának és autonómiájának elvére hivatkozni a politikában azon
megoldások elősegítésére, amelyek a társadalmi jólét alapvető etikai
követelményének védelmét aláássák vagy gyengítik. Itt nem >>vallási
értékekről<< van szó, hiszen ezek az etikai követelmények az emberi létben
gyökereznek és a természetes erkölcsi törvényhez tartoznak. Aki ezeket
védi, nem kell, hogy feltétlenül kiálljon a keresztény hit mellett, még
akkor sem, ha az Egyház tanítása ezeket a követelményeket mindig és
mindenütt az emberek és a közjó önzetlen szolgálataként erősíti és védi.
Másrészt azt sem lehet letagadni, hogy a politikának is figyelembe kell
vennie azon elveket, amelyeknek abszolút értékük van, mivel azok az emberi
méltóságot és az igazi emberi haladást szolgálják. (...)*

*Az Egyházi Tanítóhivatal ezen megnyilatkozásával nem akar politikai
hatalmat gyakorolni, és nem akarja a katolikusoknak az ehhez kapcsolódó
kérdésekről alkotott szabad véleménynyilvánítását sem korlátozni. Ez
azonban - sajátos feladatának megfelelően - feltételezi a hívők
lelkiismeretének oktatását és megvilágosítását, mégpedig legelőször azokét,
akik részt vesznek a politikai életben annak érdekében, hogy cselekedetük
mindig a személy és a jólét átfogó előmozdítását szolgálja. Az Egyház
szociális tanítása nem avatkozik bele az egyes országok kormányzásába, de a
hívő világiak számára bizonyosan tartalmaz erkölcsi kötelezettséget azon
koherens élet iránt, amely a lelkiismeretükben lakozik, és amely egy és
oszthatatlan. A krisztushívők >>léte nem szakadhat két párhuzamos életre:
egyrészt a lelkiéletre a maga értékeivel és követelményeivel, másrészt a
világi életre, vagyis a család, a munka, a társadalmi kapcsolatok, a
politikai cselekvés, a kultúra területére.<< (...)*

*8. Ebben az összefüggésben jó, ha emlékeztetünk arra az igazságra, amelyet
manapság a közvélemény nem mindig ért és fogalmaz meg helyesen: A
lelkiismereti szabadság joga és különösen a vallásszabadsághoz való jog,
amelyet a II. Vatikáni Zsinat Dignitatis humanae
<http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=13&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404>
kezdetű dokumentuma hirdetett meg, az emberi személy ontológiai méltóságára
támaszkodik és semmiképpen sem a vallási és kulturális rendszerek
egyenlőségére, ami valójában nem létezik. Ebben az értelemben erősítette
meg VI. Pál pápa, hogy >>a zsinat a vallásszabadság jogát nem arra a tényre
alapozza, hogy minden vallás és minden tanítás, a tévesek is többé-kevésbé
értékesek; ez a jog sokkal inkább az emberi személy méltóságán alapszik,
amely megkívánja, hogy az ember ne vesse alá magát olyan külső kényszernek,
amely az igazi vallást kereső és azt elfogadó lelkiismeret elnyomásával
fenyeget<<. A lelkiismereti- és vallásszabadság megerősítése ezért nem mond
ellent a közömbösség és a vallási relativizmus elutasításának a katolikus
tanítás által, hanem teljes összhangban van azzal."*

(2003)

   - Katolikus.hu Hittani Kongregáció: Katolikusok részvétele és
   magatartása a politikai
életben<http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=147&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404>

2014-04-05 21:23 GMT+02:00 KEA <kea at turul.banki.hu>:

> > Tanulságos olvasmány -
> >
> http://dinamo.blog.hu/2014/04/02/level_nagybojtre_es_valasztasra#more5890017
>
> Valóban tanulságos olvasmány, többféle szempontból is -- l. Mőci
> levelét. Azonban a legelején az apró betűs rész -- az apró betűs részben
> mindig fontos dolgok vannak --: "idézet Márk titkos evangéliumából
> Irgalmas Alexandria Theodornak irott levelében".
>
> Nos, nem vagyok ugyan teológus (sem), de nekem úgy rémlik, hogy az
> (igazi) evangélium olyannyira nem lehet titkos, hogy hirdetni kell
> mindenkinek, akár alkalmas, akár alkalmatlan stb...
>
>
> --
> >
> Üdvrivalgással:
> KEA.
> ----
> Keszthelyi András
> e. doc.
> ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140405/894a2ae7/attachment.html 