<div dir="ltr"><div>Még egy hozzáfűzni valóm az általad ajánlott iromány szerzőjének egyoldalú evangélium-szemléletéhez::<br><br><i><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>e</b></u><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>gy jól megalapozott
keresztény öntudat nem engedi meg olyan politikai programra vagy egyes
törvényjavaslatra történő szavazást, amely ellentétes a hit és erkölcs
alapvető tételeivel.</b></u><u><span style="background-color:rgb(255,153,0)"> <b>A keresztény hit szerves egységet alkot és ezért
nem lehetséges valamely részelemét kiragadni anélkül, hogy az egész
katolikus tanítás ne sérülne.</b> </span></u><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Az Egyház szociális tanításának egyes
kiválasztott vonatkozása iránti politikai kötődés nem meríti ki a közjó
iránti teljes felelősség vállalását.</b></u> </i><br><a href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140323_hittani_kongregacio_katolikusok_reszvetele_es_magatartasa_a_politikai_eletben_2003" target="_blank">http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140323_hittani_kongregacio_katolikusok_reszvetele_es_magatartasa_a_politikai_eletben_2003</a><br>
</div>És idézem a hittani kongregáció nyilatkozatát a keresztények politikai életben való részvételéről<br>
<p>
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A lelkiismereti szabadság joga és különösen a
vallásszabadsághoz való jog, az emberi személy ontológiai méltóságára
támaszkodik</b></u> és semmiképpen sem a vallási és kulturális rendszerek
egyenlőségére, ami valójában nem létezik.
</p>
<div>
</div>
<div>
<p><i>„3. Természetesen ennek a relativizmusnak semmi köze <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a
katolikus polgároknak ahhoz a törvényes jogához, hogy válasszanak a
természetes erkölcsi törvényekkel és hitükkel összeegyeztethető
különféle politikai nézetek között, és saját kritériumaik alapján
döntsék el, melyik felel meg legjobban a közjó szempontjainak.</b></u> A
politikai szabadság nem alapul – és nem alapulhat – azon a relativista
elgondoláson, hogy az emberi személy javának bármilyen felfogása azonos
értékű és egyformán igaz, hanem inkább azon a tényen, hogy<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> a politika az
igazi emberi és társadalmi jó konkrét megvalósításával foglalkozik
adott történelmi, földrajzi, gazdasági, technológiai és kulturális
környezetben. </b></u>A felmerülő kérdés sajátossága és a körülmények
sokfélesége a lehetséges erkölcsileg elfogadható politikák és megoldások
sokféleségét eredményezi. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Nem az Egyház feladata a politikai megoldások
előterjesztése – még kevésbé egyetlen megoldást javasolni </b></u>egyedüli
elfogadhatóként – olyan világi kérdésekben, amelyeket Isten minden egyes
ember szabad és felelős döntésére bízott. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Azonban az Egyház joga és
kötelessége erkölcsi megfontolásokat nyújtani a felmerülő kérdésekről,
amikor a hitbeli és erkölcsi törvények megkövetelik </b></u>ezt. Ha <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a
keresztények</b></u>nek »el kell fogadniuk az evilági dolgok rendjéről való
másként gondolkodás legitimitását«, akkor <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>jogosultak az erkölcsi
relativizmust tükröző, a közéletre káros pluralizmusnak az elutasítására
is</b></u>. <br></i></p><p><i><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A demokráciát a megkérdőjelezhetetlen és igaz erkölcsi elvekre kell
alapozni, mert természetük és szerepük alapján ezek a tartópillérei a
társadalmi életnek.</b></u></i></p><div><i>A konkrét politikai tevékenység
szintjén általában a politikai pártoknak olyan sokfélesége létezik,
amely – elsősorban a törvényhozó parlamentekben – lehetővé teszi a
katolikusok számára, hogy gyakorolják azt a jogukat és kötelességüket,
hogy országuk közéletében részt vegyenek. Ez abból ered, hogy a
társadalmi berendezkedést illető bizonyos döntések esetleges
természetűek, ugyanannak az alapértéknek elérésére vagy biztosítására
különféle stratégiák bonyolult politikai megoldások lehetségesek. Ezt
azonban nem szabad összekeverni az erkölcsi alapelvek és az igazi
értékek területén való kétes pluralizmussal. A katolikusok politikai
állásfoglalásának kiindulópontja az evilági törvényes választási
lehetőségek sokfélesége, amely közvetlen kapcsolatban áll a keresztény
erkölcsi és társadalmi tanítással. Ennek a tanításnak a fényében kell a
laikus katolikusoknak a politikai életben való részvételüket felbecsülni
úgy, hogy azt biztosan <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az evilági realitások iránti következetes
felelősségtudat jellemezze.</b></u></i></div><div> </div><div><i>Az Egyház
elismeri, hogy noha a polgárok politikai döntésekben való részvételének
legjobb kifejeződése <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a demokrácia, ez csak oly mértékben lesz sikeres,
amennyire az emberi személyiség helyes felfogásán alapszik.</b></u> A<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> katolikus
részvétel a politikai életben nem jelenthet kompromisszumot ezen a
téren, mert akkor nem létezne a keresztény hit tanúságtétele a világban,
valamint a hívők egysége és összetartozása</b></u>. A modern állam alapját
képező demokratikus rendszerek nagyon törékenyek ott, ahol nem az emberi
személy áll a középpontban. Az emberi személy iránti megbecsülés teszi
lehetővé a demokratikus közreműködést. A II. Vatikáni Zsinat tanítása
szerint »a személy jogainak védelme a polgárok számára egyénileg és
közösségileg is szükséges ahhoz, hogy aktív szerepet vállaljanak a
közéletben és közhivatalokban«. (…)</i></div><div><i><br></i></div><div><i>Ebben
az összefüggésben azt is meg kell jegyezni, hogy e<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>gy jól megalapozott
keresztény öntudat nem engedi meg olyan politikai programra vagy egyes
törvényjavaslatra történő szavazást, amely ellentétes a hit és erkölcs
alapvető tételeivel.</b></u><span style="background-color:rgb(255,153,0)"> <b>A keresztény hit szerves egységet alkot és ezért
nem lehetséges valamely részelemét kiragadni anélkül, hogy az egész
katolikus tanítás ne sérülne.</b> </span><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Az Egyház szociális tanításának egyes
kiválasztott vonatkozása iránti politikai kötődés nem meríti ki a közjó
iránti teljes felelősség vállalását.</b></u> A katolikusok nem gondolhatják azt
sem, hogy felelősségüket átruházhatják másokra, mivel Jézus Krisztus
evangéliuma által arra hivatottak, hogy hirdessék és valóra váltsák az
emberről és a világról szóló igazságot.</i></div><div><i><br></i></div><div><i><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Amikor
a politikai tevékenység összeütközésbe kerül az erkölcsi elvekkel,
amelyek nem engednek meg kivételt, kompromisszumot vagy korlátozást,</b></u> a
katolikus elkötelezettség még nyilvánvalóbbá és felelősségteljesebbé
válik. Az alapvető és elidegeníthetetlen etikai követelmények fényében a
keresztényeknek észre kell venni, ha az emberi személyiség igazi javát
érintő, erkölcsi értékek forognak kockán. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ez a helyzet az abortuszt és
az eutanáziát érintő törvények esetében (nem összetévesztendő a
rendkívüli kezelésekről való lemondás esetével, amely erkölcsileg
elfogadható), amelyeknek védeniük kell az élethez való alapvető jogot a
fogantatástól a természetes halálig. </b></u></i></div><div> </div><div><i>Ugyanígy
szükséges emlékeztetni arra a kötelességre, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>tiszteletben kell
tartani és védeni kell az emberi magzat jogait.</b></u> Hasonlóképpen védelemre
és támogatásra van szüksége a családnak, amely egy férfi és egy nő
monogám házasságán alapszik, és védeni kell egységét és stabilitását a
modern válási törvényekkel szemben. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Semmiképpen sem szabad más
együttélési formákat a házassággal azonos szintre emelni, sem jogi
elismerést adni ilyeneknek. Ugyanez igaz a szülők szabadságára gyermekük
nevelése terén: ezt az elidegeníthetetlen jogot az Emberi Jogok
Egyetemes Deklarációja is elismeri. Hasonlóan kell kezelni a kisebbségek
társadalmi védelmét és a rabszolgaság modern formáitól (pl.:
drogfüggőség, prostitúció) való szabadságot is.</b></u> Nem hiányozhat továbbá a
vallásszabadsághoz és a gazdasági fejlődéshez való jog, amely az emberi
személyt és a közjót szolgálja a <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>társadalmi igazságosság, az emberi
szolidaritás és szubszidiaritás elveinek tiszteletben tartásával, </b></u>és
amely szerint »az egyének, családok és közösségek jogait és azok
gyakorlati érvényesítését el kell fogadni«. (…)</i></div><div><i><br></i></div><div><i>5.
E problémakört tekintve joggal gondolhatunk arra, hogy eltérő
eljárásmódokat használjunk, amelyek különböző érzékenységeket és
kultúrákat tükröznek. Azonban <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>nem szabad egyetlen hívőnek sem a világiak
pluralizmusának és autonómiájának elvére hivatkozni a politikában azon
megoldások elősegítésére, amelyek a társadalmi jólét alapvető etikai
követelményének védelmét aláássák vagy gyengítik</b></u>. Itt nem »vallási
értékekről« van szó, hiszen ezek az etikai követelmények az emberi
létben gyökereznek és a természetes erkölcsi törvényhez tartoznak. Aki
ezeket védi, nem kell, hogy feltétlenül kiálljon a keresztény hit
mellett, még akkor sem, ha az Egyház tanítása ezeket a követelményeket
mindig és mindenütt az emberek és a közjó önzetlen szolgálataként
erősíti és védi. Másrészt azt sem lehet letagadni, hogy<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> a politikának is
figyelembe kell vennie azon elveket, amelyeknek abszolút értékük van,
mivel azok az emberi méltóságot és az igazi emberi haladást szolgálják.
(…)</b></u></i></div><div><i><br></i></div><div><i>Az Egyházi Tanítóhivatal
ezen megnyilatkozásával nem akar politikai hatalmat gyakorolni, és nem
akarja a katolikusoknak az ehhez kapcsolódó kérdésekről alkotott szabad
véleménynyilvánítását sem korlátozni. Ez azonban – sajátos feladatának
megfelelően – feltételezi a hívők lelkiismeretének oktatását és
megvilágosítását, mégpedig legelőször azokét, akik részt vesznek a
politikai életben annak érdekében, hogy cselekedetük mindig a személy és
a jólét átfogó előmozdítását szolgálja. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Az Egyház szociális tanítása
nem avatkozik bele az egyes országok kormányzásába, de a hívő világiak
számára bizonyosan tartalmaz erkölcsi kötelezettséget azon koherens élet
iránt, amely a lelkiismeretükben lakozik, és amely egy és oszthatatlan.</b></u>
A krisztushívők »léte nem szakadhat két párhuzamos életre: egyrészt a
lelkiéletre a maga értékeivel és követelményeivel, másrészt a világi
életre, vagyis a család, a munka, a társadalmi kapcsolatok, a politikai
cselekvés, a kultúra területére.« (…)</i></div><div><i><br></i></div><div><i>8.
Ebben az összefüggésben jó, ha emlékeztetünk arra az igazságra, amelyet
manapság a közvélemény nem mindig ért és fogalmaz meg helyesen: A
lelkiismereti szabadság joga és különösen a vallásszabadsághoz való jog,
amelyet a II. Vatikáni Zsinat <a href="http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=13&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404" target="_blank">Dignitatis humanae</a>
kezdetű dokumentuma hirdetett meg, az emberi személy ontológiai
méltóságára támaszkodik és semmiképpen sem a vallási és kulturális
rendszerek egyenlőségére, ami valójában nem létezik. Ebben az értelemben
erősítette meg VI. Pál pápa, hogy »a zsinat a vallásszabadság jogát nem
arra a tényre alapozza, hogy minden vallás és minden tanítás, a tévesek
is többé-kevésbé értékesek; ez a jog sokkal inkább az emberi személy
méltóságán alapszik, amely megkívánja, hogy az ember ne vesse alá magát
olyan külső kényszernek, amely az igazi vallást kereső és azt elfogadó
lelkiismeret elnyomásával fenyeget«. A lelkiismereti- és vallásszabadság
megerősítése ezért nem mond ellent a közömbösség és a vallási
relativizmus elutasításának a katolikus tanítás által, hanem teljes
összhangban van azzal.”</i></div><div> </div><div>(2003)</div> </div>
<div>
<ul><li><a href="http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=147&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201404" target="_blank"><span>Katolikus.hu</span> <span><span>Hittani Kongregáció: </span>Katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben</span></a></li>
</ul>
</div>
</div><div class="gmail_extra"><br><br><div class="gmail_quote">2014-04-05 21:23 GMT+02:00 KEA <span dir="ltr"><<a href="mailto:kea@turul.banki.hu" target="_blank">kea@turul.banki.hu</a>></span>:<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex">
> Tanulságos olvasmány -<br>
> <a href="http://dinamo.blog.hu/2014/04/02/level_nagybojtre_es_valasztasra#more5890017" target="_blank">http://dinamo.blog.hu/2014/04/02/level_nagybojtre_es_valasztasra#more5890017</a><br>
<br>
Valóban tanulságos olvasmány, többféle szempontból is -- l. Mőci<br>
levelét. Azonban a legelején az apró betűs rész -- az apró betűs részben<br>
mindig fontos dolgok vannak --: "idézet Márk titkos evangéliumából<br>
Irgalmas Alexandria Theodornak irott levelében".<br>
<br>
Nos, nem vagyok ugyan teológus (sem), de nekem úgy rémlik, hogy az<br>
(igazi) evangélium olyannyira nem lehet titkos, hogy hirdetni kell<br>
mindenkinek, akár alkalmas, akár alkalmatlan stb...<br>
<br>
<br>
--<br>
><br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
----<br>
Keszthelyi András<br>
e. doc.<br>
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div><br></div>