[Grem] Fr. Jammes költő (1878-1938) megtérése Paul Claudel hatására

[Emoke Greschik]

A XX. század konvertitái - P. Szabó Ferenc SJ sorozata

Francis Jammes (1878-1938) költő megtérése.

Francis Jammes költő egész életét Dél-Franciaországban, a Pireneusok
tövében töltötte: Orthezben, majd Hasparrenben.* A szimbolizmus utolsó
képviselője volt. Egyszerűsége, naivsága feltűnést keltett az irodalomban:**
*a mindennapok egyszerű örömeit énekelte, a szelíd állatokat és
virágzómezőket.* Paul Claudel
<http://hu.radiovaticana.va/storico/2012/10/02/a_xx._sz%C3%A1zad_konvertit%C3%A1i_%E2%80%93_p._szab%C3%B3_ferenc_sorozata:_paul_claude/ung-626434>befolyására
tért a katolikus hitre 1905-ben:* ezután vallásos ihlete sem változtatott
lírai stílusán.

*(...) "Istenem, ím az élet most újra kezdi szépen,*
*mint tegnap s azelőtt s annyiszor már.*
*Mint ez a pilleraj, mint ezek a munkások,*
*és mint ez a napot habzsoló víg tücsök,*
*vagy a rigó a lomb fekete hűvösében,*
*hadd folytassam, Uram, én is életemet,*
*olyan egyszerűen, ahogyan csak lehet."*

(Imádság egyszerűségért, Rónay György fordítása)

***

*1868-ban született katolikus családban*. Édesapja adóhivatali tisztviselő
volt. Francis *gyermekkorában nincs semmi különös, jámbor gyermek volt,
boldogan időzött a templomban.* Bordeaux-ban 1887-ben fejezte be a
gimnáziumot, ezekben az években születtek első versei. Elküldte őket Pierre
Lotinak és André Gide-nek. *Serdülő korában már nem gyakorolta vallását.
Katolikus hitét nem őrizte meg, de mindig élt benne a vallásos érzés* és a
homályos hit Istenben, a földi szépségek teremtőjében. Orthezben adta ki
első verseit.* Érzéki költő. Ő maga önmagát jellemezve írta: "a pogány és
katolikus faun."* 1895-től tíz éven át - részben Gide égisze alatt -
költészetében *az érzékiséget a vallásossággal vegyítette.*

Ebben az időben *megismerkedett egy szép, robusztus zsidó lánnyal, "egy
vadóccal*, aki csípős, akár a bors". Francis a "Mamore" ("Szerelmem") nevet
adja neki. Ez a nő kötötte le minden gondolatát, érzelmét*. Édesanyjának
azonban egy idő után sikerült meggyőznie fiát, hogy szakítson a lánnyal,
akit nem vehet feleségül. 1898-ban szakítottak, de Francis nem
felejtette *szerelmét,
*elégiáit "Mamore" emléke sugallta:*

*Midőn szívem kihűl, csak szánakozzatok.*
*Eltűnik, mint a pisztráng a kéklő vízesésben,*
*eltűnik, mint az égen villanó csillagok,*
*s miként az esti lonc illata oly szelíden.*

Első nagy könyve: *A hajnali Angelustól az esti Angelusig **1898-ban
már*olyan előszóval jelent meg, amely
*hitvallás*nak is beillik: *"Istenem, Te kiszólítottál az emberek közül.
Íme, itt vagyok. Szenvedek és szeretek. Azon a hangon szóltam, amelyet
Tőled kaptam. Azokat a szavakat írtam le, melyeket Te tanítottál meg
anyámnak és apámnak, s melyeket ők továbbadtak nekem. Úgy járom az utat,
mint egy fejét lehorgasztó teherhordó szamár, amelyet a gyermekek
kicsúfolnak. Oda megyek, ahova akarod, és amikor akarod. Az Angelus zeng."*

*Jammes már az Egyház küszöbén volt, de ekkor még nem tudta, hová kell
mennie Isten akaratából. *Később emlékirataiban megvallotta: *"Isten
türelmes volt hozzám. Azt akarta, hogy egy napon visszatérjek Hozzá, még a
képtelen vakmerőségemből fakadó megaláztatások árán is."*

*A kankalinok gyásza* c., *18**98 és 1900 között írt versei különös
melodikus formában hirdetik a szeretetet és a hitre való törekvést. *De
kísértette a "Dél démona", még nem élt hite szerint.* Új
szerelem*kerítette hatalmába. Francis
*feleségül akarta venni a nőt, de szülei nem egyeztek bele*. Sötétség
borult rá, *"ez a nyugtalan, kábult állapot, ez az undorodás az élettől
szinte elviselhetetlen volt"*, írta egyik barátjának.

Jammes *ekkor a korábban megtért katolikus költőhöz, Paul Claudelhez, régi
barátjához fordult, akivel levélkapcsolatban állt;* elpanaszolta neki
szenvedését. Megható a másodszor is megtérő Claudel válasza, akiben még
küzd a pogány és a katolikus; így vall magáról:* "Kedves Barátom, megkaptam
levelét, amely - bevallom - szinte ugyanannyi csodálkozást váltott ki
bennem, mint örömet. Önt boldog embernek hittem, aki arra teremtetett, hogy
örüljön a szép és jó dolgoknak, s aki nemigen fáradozik azon, hogy
keresgélje a Hortus conclusus /zárt kert/ kulcsait. (...) Az egyetlen
emberhez méltó magatartás, ha kiállunk e bűnös világ elé, és hősiesen,
rendíthetetlenül, mint az öreg Jób - bizonygatjuk, hogy van számonkérés.
(...) Hogy nem úgy szólok Önhöz, kedves Barátom, mint egy szent, és nem
mondok súlyos, szent vigasztaló szavakat? Csak egy bűnös vagyok és
nevetséges író. De legalább hitem olyan mély, amilyen teljes a
bizonyosságom. Ölelem."*

Claudel levele mélyen meghatotta Francis Jammes-ot. *Később elbeszélve
megtérése történetét, visszautalt rá; ezeket írta le: **"Egy napon, ágyamon
feküdtem, összetört testtel és lélekkel, megalázottam, elcsigázott
idegekkel. Amikor magamhoz tértem ebből a húsz percig tartó teljes
kimerültségből, könnyek között jelentettem ki: - Kell, hogy ez legyen,
különben nincs semmi. 'Ez' - de mi? A római katolikus apostoli Egyház,
amelyre kezdett engem tanítani - noha tengerek választanak el egymástól
bennünket - második őrangyalom, Paul Claudel. Felkeltem, hogy elmenjek ezen
a vasárnapon végigsírni a bordeaux-i székesegyház miséjét. Lényem mélyén az
öröm kezdett kibontakozni. Lehetséges lenne, hogy az embert egy ilyen öröm
vegye hatalmába? A pogány, aki voltam, első ízben érezte át - hogy is
mondjam? - a mozgást, amelyet Isten indított el szakadékom mélyén.
Elsősorban Önnek vagyok hálás ezért, atyai barátom!"*

1904 végén Jammes *elkísérte anyját Lourdes-ba*. Claudel is a Pireneusokba
érkezett fürdőkúrára. Nem találta Jammes-ot Orthezben. Csalódott levelet
írt neki, mire Jammes hazasietett. *Claudel tanácsára Jób könyvéről
elmélkedett, megszületett elhatározása. 1905. július 7-én meggyónt és
áldozott, majd Claudellel együtt elzarándokolt Lourdes-ba.* Követték az
Oltáriszentséggel végzett körmenetet; a sok egyszerű, szenvedő, imádkozó
ember hite megrendítette. Ekkor született meg Jammes katolikus
költészetének első verse: *Levelekbe öltözött templom* címmel. Claudel
jelenlétében felolvasta barátainak:

*Megérti látván faragatlan arcukat*
*s földes kezükben forgatni az olvasót,*
*mért ily szegény, egyszerű hitbe látogat*
*az Isten, hogy jászolban lakjon ott.*

1906 elején, Franciaországból való elutazása előtt Claudel ezt írta
Jammes-nak:* "Isten kegyelmére bízom Önt, Ő majd megadja Önnek a
megérdemelt emberi boldogságot."*

***1907. július 14-én rámosolygott* Jammes-ra ez *a megérdemelt boldogság *egy
levél alakjában: *egyik ismeretlen rajongója, Ginette Goedorp e levélben
beszámolt rokonszenvéről és csodálatáról. *Elkezdődött levelezésük. *Jammes
Lourdes-ban találkozott jövendőbelijével, és 1907. október 8-án házasságot
kötöttek. Megszületett kislányuk, Bernadette. Jammes egy könyvet szentelt
az újszülöttnek, amely hálaáldozat versekben.*

Jammes ezután *ontotta a katolikus hit által ihletett
költeményeit.*Kritikusai szerint
*megtérése utáni költészete "kizárólag katolikus légkört áraszt".*

A Hasparennben élő, *ötvenéves* Jammes már szakállas pátriárka. *Ekkor
született hetedik, legkisebb gyermeke, Françoise, aki felnőve zárdába
vonult, és 1938-ban Afrikába, misszióba készült. *Édesapja ezt táviratozta
neki: *"Szeretettel indítlak útra a homoksivatagba, legdrágább gyümölcsöm."*

A költő, a hasparreni pátriárka *1938-ban, mindenszentek napján halt
meg.*Egyik négysorosában így könyörgött a szép halálért:

*Add meg, Uram, halálom legyen majd tiszta, szép,
gyermekeim keze simuljon a kezembe,
béke és nyugalom boruljon a szívemre,
ahogy egy parasztról La Fontaine mesélte rég.*

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130905/e401e751/attachment.html