<div dir="ltr"><h1 class=""><font>A XX. század konvertitái – P. Szabó Ferenc SJ sorozata</font></h1>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p><font size="6">Francis Jammes (1878-1938) költő megtérése.</font></p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/frammes_vezer.jpg" style="float: left; margin: 7px;" height="180" width="140">Francis
Jammes költő egész életét Dél-Franciaországban, a Pireneusok tövében
töltötte: Orthezben, majd Hasparrenben.<u> <b>A szimbolizmus utolsó
képviselője volt. Egyszerűsége, naivsága feltűnést keltett az
irodalomban:</b></u><b> </b>a mindennapok egyszerű örömeit énekelte, a szelíd állatokat
és virágzómezőket.<u><b> <a href="http://hu.radiovaticana.va/storico/2012/10/02/a_xx._sz%C3%A1zad_konvertit%C3%A1i_%E2%80%93_p._szab%C3%B3_ferenc_sorozata:_paul_claude/ung-626434">Paul Claudel </a>befolyására tért a katolikus hitre 1905-ben:</b></u> ezután vallásos ihlete sem változtatott lírai stílusán.</p>
<p style="text-align:center"><em>(…) „Istenem, ím az élet most újra kezdi szépen,</em><br><em>mint tegnap s azelőtt s annyiszor már.</em><br><em>Mint ez a pilleraj, mint ezek a munkások,</em><br><em>és mint ez a napot habzsoló víg tücsök,</em><br>
<em>vagy a rigó a lomb fekete hűvösében,</em><br><em>hadd folytassam, Uram, én is életemet,</em><br><em>olyan egyszerűen, ahogyan csak lehet.”</em></p><p style="text-align:right">(Imádság egyszerűségért, Rónay György fordítása)</p>
<p style="text-align:center">***</p><p><u><b>1868-ban
született katolikus családban</b></u>. Édesapja adóhivatali tisztviselő volt.
Francis <u><b>gyermekkorában nincs semmi különös, jámbor gyermek volt,
boldogan időzött a templomban.</b></u> Bordeaux-ban 1887-ben fejezte be a
gimnáziumot, ezekben az években születtek első versei. Elküldte őket
Pierre Lotinak és André Gide-nek. <u><b>Serdülő korában már nem gyakorolta
vallását. Katolikus hitét nem őrizte meg, de mindig élt benne a vallásos
érzés</b></u> és a homályos hit Istenben, a földi szépségek teremtőjében.
Orthezben adta ki első verseit.<u><b> Érzéki költő. Ő maga önmagát jellemezve
írta: „a pogány és katolikus faun.”</b></u> 1895-től tíz éven át – részben Gide
égisze alatt – költészetében <u><b>az érzékiséget a vallásossággal vegyítette.</b></u></p><p>Ebben
az időben <u><b>megismerkedett egy szép, robusztus zsidó lánnyal, „egy
vadóccal</b></u>, aki csípős, akár a bors”. Francis a „Mamore” („Szerelmem”)
nevet adja neki. Ez a nő kötötte le minden gondolatát, érzelmét<u><b>.
Édesanyjának azonban egy idő után sikerült meggyőznie fiát, hogy
szakítson a lánnyal, akit nem vehet feleségül. 1898-ban szakítottak, de
Francis nem felejtette </b></u>szerelmét, <u><b>elégiáit „Mamore” emléke sugallta:</b></u></p><p style="text-align:center"><em>Midőn szívem kihűl, csak szánakozzatok.</em><br><em>Eltűnik, mint a pisztráng a kéklő vízesésben,</em><br>
<em>eltűnik, mint az égen villanó csillagok,</em><br><em>s miként az esti lonc illata oly szelíden.</em></p><p>Első nagy könyve: <em>A hajnali Angelustól az esti Angelusig </em><u><b>1898-ban már</b></u> olyan előszóval jelent meg, amely <u><b>hitvallás</b></u>nak is beillik: <em>„Istenem,
Te kiszólítottál az emberek közül. Íme, itt vagyok. Szenvedek és
szeretek. Azon a hangon szóltam, amelyet Tőled kaptam. Azokat a szavakat
írtam le, melyeket Te tanítottál meg anyámnak és apámnak, s melyeket ők
továbbadtak nekem. Úgy járom az utat, mint egy fejét lehorgasztó
teherhordó szamár, amelyet a gyermekek kicsúfolnak. Oda megyek, ahova
akarod, és amikor akarod. Az Angelus zeng.”</em></p><p><u><b>Jammes már az
Egyház küszöbén volt, de ekkor még nem tudta, hová kell mennie Isten
akaratából. </b></u>Később emlékirataiban megvallotta: <em>„Isten türelmes volt
hozzám. Azt akarta, hogy egy napon visszatérjek Hozzá, még a képtelen
vakmerőségemből fakadó megaláztatások árán is.”</em></p><p><em>A kankalinok gyásza</em>
c., <u><b>1</b><b>8</b></u><u><b>98 és 1900 között írt versei különös melodikus formában hirdetik a
szeretetet és a hitre való törekvést. </b></u>De kísértette a „Dél démona”, még
nem élt hite szerint.<u> <b>Új szerelem</b></u> kerítette hatalmába. Francis
<u><b>feleségül akarta venni a nőt, de szülei nem egyeztek bele</b></u>. Sötétség
borult rá, <em>„ez a nyugtalan, kábult állapot, ez az undorodás az élettől szinte elviselhetetlen volt”</em>, írta egyik barátjának.</p><p>Jammes
<u><b>ekkor a korábban megtért katolikus költőhöz, Paul Claudelhez, régi
barátjához fordult, akivel levélkapcsolatban állt;</b></u> elpanaszolta neki
szenvedését. Megható a másodszor is megtérő Claudel válasza, akiben még
küzd a pogány és a katolikus; így vall magáról:<em> „Kedves Barátom,
megkaptam levelét, amely – bevallom – szinte ugyanannyi csodálkozást
váltott ki bennem, mint örömet. Önt boldog embernek hittem, aki arra
teremtetett, hogy örüljön a szép és jó dolgoknak, s aki nemigen
fáradozik azon, hogy keresgélje a Hortus conclusus /zárt kert/ kulcsait.
(…) Az egyetlen emberhez méltó magatartás, ha kiállunk e bűnös világ
elé, és hősiesen, rendíthetetlenül, mint az öreg Jób – bizonygatjuk,
hogy van számonkérés. (…) Hogy nem úgy szólok Önhöz, kedves Barátom,
mint egy szent, és nem mondok súlyos, szent vigasztaló szavakat? Csak
egy bűnös vagyok és nevetséges író. De legalább hitem olyan mély,
amilyen teljes a bizonyosságom. Ölelem.”</em></p><p>Claudel levele mélyen meghatotta Francis Jammes-ot. <u><b>Később elbeszélve megtérése történetét, visszautalt rá; ezeket írta le: </b></u><em><u><b>„Egy
napon, ágyamon feküdtem, összetört testtel és lélekkel, megalázottam,
elcsigázott idegekkel. Amikor magamhoz tértem ebből a húsz percig tartó
teljes kimerültségből, könnyek között jelentettem ki: – Kell, hogy ez
legyen, különben nincs semmi. 'Ez' – de mi? A római katolikus apostoli
Egyház, amelyre kezdett engem tanítani – noha tengerek választanak el
egymástól bennünket – második őrangyalom, Paul Claudel. </b><b>Felkeltem, hogy
elmenjek ezen a vasárnapon végigsírni a bordeaux-i székesegyház miséjét.</b></u>
Lényem mélyén az öröm kezdett kibontakozni. Lehetséges lenne, hogy az
embert egy ilyen öröm vegye hatalmába? A pogány, aki voltam, első ízben
érezte át – hogy is mondjam? – a mozgást, amelyet Isten indított el
szakadékom mélyén. Elsősorban Önnek vagyok hálás ezért, atyai barátom!”</em></p><p>1904
végén Jammes <u><b>elkísérte anyját Lourdes-ba</b></u>. Claudel is a Pireneusokba
érkezett fürdőkúrára. Nem találta Jammes-ot Orthezben. Csalódott levelet
írt neki, mire Jammes hazasietett. <u><b>Claudel tanácsára Jób könyvéről
elmélkedett, megszületett elhatározása. 1905. július 7-én meggyónt és
áldozott, majd Claudellel együtt elzarándokolt Lourdes-ba.</b></u> Követték az
Oltáriszentséggel végzett körmenetet; a sok egyszerű, szenvedő, imádkozó
ember hite megrendítette. Ekkor született meg Jammes katolikus
költészetének első verse: <em>Levelekbe öltözött templom</em> címmel. Claudel jelenlétében felolvasta barátainak:</p><p style="text-align:center"><em>Megérti látván faragatlan arcukat</em><br><em>s földes kezükben forgatni az olvasót,</em><br>
<em>mért ily szegény, egyszerű hitbe látogat</em><br><em>az Isten, hogy jászolban lakjon ott.</em></p><p>1906 elején, Franciaországból való elutazása előtt Claudel ezt írta Jammes-nak:<em> „Isten kegyelmére bízom Önt, Ő majd megadja Önnek a megérdemelt emberi boldogságot.”</em></p>
<p><em></em><u><b>1907.
július 14-én rámosolygott</b></u> Jammes-ra ez <u><b>a megérdemelt boldogság </b></u>egy
levél alakjában: <u><b>egyik ismeretlen rajongója, Ginette Goedorp e levélben
beszámolt rokonszenvéről és csodálatáról. </b></u>Elkezdődött levelezésük.
<u><b>Jammes Lourdes-ban találkozott jövendőbelijével, és 1907. október 8-án
házasságot kötöttek. Megszületett kislányuk, Bernadette. Jammes egy
könyvet szentelt az újszülöttnek, amely hálaáldozat versekben.</b></u></p><p>Jammes
ezután <u><b>ontotta a katolikus hit által ihletett költeményeit.</b></u> Kritikusai
szerint <u><b>megtérése utáni költészete „kizárólag katolikus légkört áraszt”.</b></u></p><p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/francisjammes_vezer.jpg" style="float: left; margin: 7px;" height="180" width="140">A
Hasparennben élő, <u><b>ötvenéves</b></u> Jammes már szakállas pátriárka. <u><b>Ekkor
született hetedik, legkisebb gyermeke, Françoise, aki felnőve zárdába
vonult, és 1938-ban Afrikába, misszióba készült. </b></u>Édesapja ezt
táviratozta neki: <em>„Szeretettel indítlak útra a homoksivatagba, legdrágább gyümölcsöm.”</em></p><p>A költő, a hasparreni pátriárka <u><b>1938-ban, mindenszentek napján halt meg.</b></u> Egyik négysorosában így könyörgött a szép halálért:</p>
<p style="text-align:center"><u><b><em>Add meg, Uram, halálom legyen majd tiszta, szép,</em><br><em>gyermekeim keze simuljon a kezembe,</em><br><em>béke és nyugalom boruljon a szívemre,</em><br><em>ahogy egy parasztról La Fontaine mesélte rég.</em></b></u></p>
<p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>