[Grem] szorongás, hiszti, toporzékolás - 'Segíts a gyereknek, hogy elviselje önmagát!'

[Mogyorósi Dorottya]

Sztem azért klassz lenne, ha minden szülő csupa fölnőtt felnőtt lenne, de ez sajna nem így van....ezért nem hiszem, hogy ezt a szép ideális nevelés csak úgy ripsz-ropsz elterjedne. :-( És csupa nyugalom szülő állna a toporzékoló gyermek mellett, frusztráció, elkeseredés, problémák, életközepi válság, munkanélküliség, stb. nélkül.....


 
"Legyen elĂśtted mindig Ăşt. FĂşjjon mindig hĂĄtad mĂśgĂźl a szĂŠl. Az esĂś puhĂĄn essen fĂśldjeidre. A nap melegen sĂźsse arcodat. S amĂ­g Ăşjra talĂĄlkozunk,hordozzon tĂŠged tenyerĂŠn az Isten!"

MielĂśtt kinyomtatja ezt a levelet, kĂśrnyezetvĂŠdelmi okokbĂłl kĂŠrem, gondolja meg, valĂłban szĂźksĂŠges-e a m velet.


________________________________
 FeladĂł: KoĂłs FlĂłra <koosf at t-online.hu>
CĂ­mzett: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu 
ElkĂźldve: 2013. szeptember 3., Kedd  16.14
TĂĄrgy: Re: [Grem]	ďťższorongĂĄs, hiszti, toporzĂŠkolĂĄs - 'SegĂ­ts a gyereknek, hogy elviselje ĂśnmagĂĄt!'
 


 
Kedves Emőke, ezeket olyan nagyon 
szeretem!
Múlhatatlanul szÊp Ês fontos szerintem arról 
gondolkodni, beszĂŠlni, hogyan is tudnĂĄnk egymĂĄst jobban elviselni, hogyan 
tudnĂĄnk egymĂĄst a mindennapi gyakorlatban jobban szeretni!
A tanárképzőn, ahova jártam, nagyon komolyan vették 
a fejlődéspszichológiát, és ezért muszáj volt sokat tanulnom róla.
Hiszem, hogy a kĂśzĂśs boldogsĂĄgunk 90 szĂĄzalĂŠkban 
ezen mĂşlik: mit tudunk egymĂĄsrĂłl, mit ĂŠrtĂźnk ĂŠs akarunk megĂŠrteni 
egymĂĄsbĂłl?
Biztos, hogy ma is lehet, mindig lehet Ăşjat 
gondolni, mondani viselkedésünkről, szép és nehéz feladatunkról: elviselni 
egymĂĄst.
OdĂĄig merĂŠszkedem, hogy ezt tanĂ­tanĂĄm az ĂĄltalĂĄnos 
iskolĂĄban, mert ez az, amit mindenkinek tudnia kellene.
Ez lenne a legfontosabb tantĂĄrgy, ha rajtam 
mĂşlna.
NagyszerĹą szĂśveg ez itt.
----- Original Message ----- 
>From: Emoke  Greschik 
>To: grem at turul.banki.hu 
>Sent: Tuesday, September 03, 2013 3:02  PM
>Subject: [Grem] szorongĂĄs, hiszti,  toporzĂŠkolĂĄs - 'SegĂ­ts a gyereknek, hogy elviselje ĂśnmagĂĄt!'
>
>
>PORONTY  
>SegĂ­ts a gyereknek, hogy elviselje ĂśnmagĂĄt!
>	* CziglĂĄn Karolina, pszicholĂłgus 
>Vannak pillanatok, mikor a szülő számára az is kihívást jelent,  hoejlődésgy elviselje gyermekét anélkül, hogy olyat mondana vagy tenne, amit  később megbán. Van az a decibel, az a nyafogás, dacolás,  ami a legedzettebb idegeket is megtépázza. Ilyenkor érdemes észbe kapni, és  feltenni a kérdést: „Ha én, aki felnőtt vagyok, és már egy csomó eszközöm van  az érzelmek kezeléséhez, így vagyok, vajon hogy érezheti magát a gyerek?” Még  ha látszólag direkt provokál is az átok kölyök, még ha van is agresszió a  viselkedésében, valószínűleg azért dühöng, sikít, csapkod, mert abban a  pillanatban nem tud hozzáférni más, jobb megoldási módhoz, amivel könnyíthetne  lelkiállapotán. 
>Ha arra gondolunk, vannak felnőttek, akik olykor, érzelmileg  felkavaró helyzetekben átalakulnak négy-ötéves gyerekké, könnyen  belátható, mennyire nagy szerepe van a szülőnek abban, hogy segítsen a  gyereknek a rossz közérzet feloldásában, milyen fontos ezt megtanulni.  Ám nemcsak a haragról van szó, hanem a szorongásról, szomorúságról is.
>Ezekkel kapcsolatban két hibába eshet a szülő: egyik, ha legyint rájuk, mondván, majd megvigasztalódik a csemete,  amúgy sem szabad elkényeztetni. Másik, ha annyira szívére veszi a gyerek  szenvedését, hogy végül szinte őt kell pátyolgatni.
>Előbbivel az a gond, hogy néha tévesen mérik fel a szülők a gyermek  képességeit. Aki először kerül olyan helyzetbe, hogy elveszett a kismackója,  vagy összeveszett az ovis játszótársával, nem tudja, mit kezdjen magával,  szomorúságával. A szülőtől a legnagyobb segítség nem az, hogy megoldja a  helyzetet, hanem hogy segít elhordozni az érzelmet. Ha anya vagy apa  mosolyogva legyint, hogy „eh, veszek én neked másik macit, sokkal szebbet”,  vagy, hogy „majd játszik veled más”, azzal azt üzeni, hogy kihátrál a  helyzetből, ő köszöni, jól van, a gyerek pedig ott marad egyedül azzal, hogy  hiába jön új maci, az ő szíve azért még facsarodik.
>Na de akkor mit csináljunk? Erről csak metaforákban lehet  beszélni, mert épp ez az, hogy csinálni nem kell semmit. Hacsak nem  megsimogatni a gyereket, meghallgatni. Érzékletes, hogy a pszichológia  olyan kifejezéseket használ ezzel kapcsolatban, mint holding, azaz  tartás, illetve tartalmazás.
>Ezek között vannak különbségek, de a lényeget úgy fogalmazza meg Melanie Klein, a fejlődéslélektan egyik legnagyobb alakja, hogy a csecsemő kivetíti a számára feldolgozhatatlan tartalmakat, azaz  érzelmeket, gondolatokat, képeket a szülőre, aki más formában, fel- és  átdolgozva juttatja vissza a csemetéhez. Mindez persze nem szándékos,  a gyerek részéről egyáltalán nem tudatos, a szülő részéről is kevéssé, inkább  történik, semmint teszik. Még hétköznapibb módon megfogalmazva arról van szó,  hogy az anya, az apa ráhangolódik a gyermek hullámhosszára, de ő  érettebb, erősebb, többet tud, és ezáltal szavak nélkül is képes segíteni a  gyermeknek, hogy feldolgozza, ami számára megterhelő.
> 
>Bizonyára ezek után még kínzóbb a kérdés: mit kell  tenni ahhoz, hogy ez működjön. Leginkább jelen lenni, nem kimenekülni, nem  elhessegetni az érzelmeket. Átélni és elfogadni, hogy a gyereknek valami  nehéz, ugyanakkor megtartani azt a felnőtt tudást, hogy mégis, alapvetően  minden rendben van. Vele lenni érzelmi értelemben.
>A szomorúság kapcsán talán könnyebb elfogadni ezt a nézetet, de mi a  helyzet más kellemetlen érzelmekkel, a haraggal, indulattal, ahogy  leggyakrabban nevezi a szülő, a hisztivel? Gyakori javaslat, hogy  ignorálni kell, így tanulja meg a gyermek, hogy ez nem megfelelő kommunikációs  csatorna, ezzel nem ér célt. Itt két kiegészítésre van szükség.
>Egyik, hogy a szülő jó esetben sejti, milyen érzelem van a hiszti  mögött. Valóban kétségbe esett a gyermek, és tehetetlen  frusztrációjában csapkodja magát a földhöz, vagy nagyrészt színjátékról van  szó, választott cselekvésről. Előbbinél is előfordulhat, hogy annyira  belehergelte magát a kicsi, hogy nincs más tennivaló, mint hagyni, hogy vége  legyen, de inkább az utóbbira vonatkozik az otthagyós tanács.
>A másik kiegészítés, hogy többféle módon lehet nem tenni  semmit. A gyerek nagyon is érzi, hogy hideg fölény van-e  emögött, beszállt-e a harcba a szülő, arra gondolva, most megmutatja a kis  gazembernek, hogy hisztivel nem ér el semmit, vagy vele van  érzelmileg, és türelmesen, nyugodtan vár. Nem fogja teljesíteni a követelést,  nem veszi meg a csokit, nem adja oda a törékeny gyertyatartót játszani, de  vele van. Persze, a toporzékolás pillanatában nem figyel erre a gyerek, de  mégis érzékeli, és a kapcsolatba beágyazódik ez a tapasztalat.
>Sok helyzetben arra tanítják az embert, legyen aktív, asszertív,  oldja meg a problémákat, és ez jó is. Ám fontos tudni, hogy a szülői létben  néha a puszta nyugalom, a lelki egyensúly megtartása az aktív segítség,  anélkül, hogy egy szó elhangzana, egy mozdulatot tenne a szülő. És  hogy hogyan maradhat valaki nyugodt éles helyzetben,  például egy vadul dühöngő gyerek mellett? Talán éppen úgy, ha  emlékezteti magát: csupán ennyi a dolga, nem kell semmi más csodamegoldást  kiagyalnia.
>CziglĂĄn Karolina  pszicholĂłgus 
>________________________________
> _______________________________________________
>Grem mailing 
  list
>Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130903/324b2205/attachment.html