[Grem] Carl Sagan: Korok és démonok + szkepticizmus? v. inkább fides et ratio!!

[Emoke Greschik]

 Hová vezet a parttalan kételkedés? - Carl Sagan: Korok és démonok
2013. október 25. péntek, 06:17 | Írta: Sytka talita.hu

*[image: korok_es_demonok]
Carl Sagan <http://hu.wikipedia.org/wiki/Carl_Sagan> beült egy taxiba, a
sofőr pedig félénken megkérdezte: ha már egy ilyen utast szállít, szabad-e
tudományos kérdésekről beszélgetnie vele? Sagan megörült az ajánlatnak, de
annál kevésbé a folytatásnak. *



*Tudományról nem volt szó, csak  megfagyott földönkívüliek tetemeiről
(melyeket a kormány természetesen eltitkolt), a szellemidézés
technikájáról, az elsüllyedt Atlantiszról.*
*A "Korok és démonok" című könyve a babonák, tévhitek és áltudományos
okoskodások ellen íródott*. Nem tagadható, hogy ez a kezdés remek felütés a
könyv elején. Sagan taxis története egy pillanat alatt létrehozza azt az
atmoszférát, amiből bizonyos szempontból a végéig sem enged, miszerint *az
olvasó a szkeptikus, precíz és a tényekhez hű tudomány, valamint az emberi
butaság és hiszékenység kontrasztjáról kaphat átfogó panorámát*.
Néhány oldal, és benne vagyunk a könyvben, egyetértően bólogatunk
Sagan-nal, amikor részletezi, miért nincsenek csatornák a Marson és
tulajdonképpen milyen okok miatt képzelünk arcot a vörös bolygó egyik
sziklájába, holott azt csak természeti folyamatok alakították.
Szerzőnk kiválóan vezeti végig, milyen gyengéi vannak az "emberrablós"
sztoriknak, amikor állítólagos földönkívüliek mindenféle kísérletek
céljából éjszaka űrjárműveikre hurcolnak bénult embereket - ennek kapcsán
pedig éppen úgy olvashatunk az alvási paralízisről, mint a lehetséges
pszichikai és társadalmi mozgatórugókról, melyek nagyon is valószínűvé
teszik az ilyen fantasztikus történetek képtelenségét.

*A sok negatívum mellett Sagan felsorakoztatja érveit a tudományos
gondolkodás mellett*, megmutatja, *mit nyerhetünk vele és mit veszíthetünk
nélküle*, á*ttekintve a történelem sok-sok elborzasztó buktatóját, amikor a
tudomány értelmes hangját elnyomták a fikciók, megérzések, szubjektív
élmények, sötét babonák*.
Nem hallgatja el azt sem - *nagy bánatunkra* - hogy *a magyar származású
Teller Ede hogyan lett a hidrogénbomba megszállottja*, és a hozzá hasonló
kutatók felfogása *milyen visszaélésekre ad módot a tudomány fehér köpenyé*be
bújva.

De eljön a pillanat, amikor *az olvasó orrát megcsapja valami bűzféleség is*,
valami olyan szag, ami nem illik a gondosan kigazolt és karbantartott kert
illataihoz, ahol eddig Sagan olyan szépen körbevezetett bennünket. *Ez a
bántó szag* - bár részben abból származik, hogy a könyv néhol elég unalmas
fejtegetésbe szalad az amerikai politikai helyzetről és milliőről - *alapvetően
a vallás felől érkezik, amiről mélyen ledorongoló kritikákat olvashatunk*.
Ami azonban rosszabb, hogy *ezek a kritikák nem információn, hanem
információhiányon és részrehajlóan szelektív történelemértelmezésen
alapulnak. *
*Sagan szkepszise csak a rosszat képes citálni az elmúlt évezredekből*. *Ne
tagadjuk, volt miből válogatnia, hiszen az egyháztörténelem tele van
negatív dolgokkal.* De amikor arról ír, hogy a keresztényeket halálosan
üldözték, mivel - félreértve *az eucharisztia* jelentését - *azt
pletykálták a keresztényekről, hogy vért isznak* (utalva itt a bor
szimbolikájára, ami Krisztus kiontott vérének jelképe), ehhez *annyit tesz
hozzá: úgy kell Jézusnak, minek választott ilyen jelképet, magának kereste
a bajt.* Ehhez hasonlóan* a rabszolgaság intézménye kapcsán* *Sagan csakis
azt* emeli ki, *hogy sokan a Bibliára hivatkozva helyeselték* ezt a
gyalázatos intézményt. Azt *csak
egyetlen<http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1676:hova-vezet-a-parttalan-ketelkedes-carl-sagan-korok-es-demonok&catid=49:kultura&Itemid=72#>mondatban
említi, hogy persze a kereszténység is sokat tett végül a
rabszolgaság megszüntetéséért* (enyhén fogalmaz!), *azt pedig egy szóval
sem, hogy a bibliai idők rabszolgasága össze sem vethető azzal, ami a
későbbi korszakokban előfordult* - még akkor sem, ha hivatkozni próbáltak
rá.

*Sajnos az egész könyvön érezhető: Carl Sagan szívből gyűlölte a
kereszténységet, ám nem sokat tudott róla. *
*Elfogult *volt - és ezzel részben saját hálójába is keveredett, hiszen
éppen azt a hibát követte el, amiért másokat bírált.

*A szkepticizmus persze nem feltétlenül rossz, de csak akkor, ha meder épül
köré, ami sodrásban és kordában tartja.* *Sagan azonban parttalanul
kételkedő* ember volt, és ez minden bizonnyal *olyan dolog, ami hosszú
távon megbosszulja magát.*
A könyv egy pontján eszméletlen baromságot is képes volt leírni, amikor már
a Star Trek televíziós sci-fi sorozaton is számonkérte, miért nem nyújt
egzaktabb tudományosságot a sok fantázia helyett. (Ez különösen annak
fényében furcsa, hogy maga Sagan számos tudományos-fantasztikus művet
alkotott...)

*Hívő emberként is azt mondom, úszni a szkeptikusság medrében, nem
feltétlenül rossz. Igaz, a kételkedés megbontja a világ egyensúlyát, rést
üt a meggyőződés falán, ami fájdalmat okoz, ám őszinteségre, a dolgokkal
való szembenézésre és továbblépésre is motivál*. Azonban *a parttalan
szkepszis, a mindennel szemben áradó állandó bizalmatlanság, amely még az
irodalom és művészet világától is a hideg precizitást várja el, véleményem
szerint már nem normális*, sőt *kifejezetten beteg.* Rossz vele együtt
élni, mert kiheréli az embert belülről, és gyanakvóvá, kiégetté tesz.

Ha már a vallás szóba került, bár nem vagyok katolikus, mégis *II. János
Pál egyik enciklikája jutott erről eszembe*: *Fides et ratio*. *Értelem és
hit. *Úgy is mondhatnánk: *a kételkedés által motivált, fürkésző tekintet,
ami igényli a megértést, illetve az e mellé társított bizalom, ami megőriz
saját magunk megmérgezésétől.* *Remek páros*, mindenkinek ajánlani tudom:
olyan megoldás, *ami segít egyensúlyban tartani a mérleg mindkét oldalát.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131026/4835fef5/attachment.html