[Grem] Kóczián Márta: Horthy Istvánné a kiugrási kísérletről

[Emoke Greschik]

 Nem film, valóság - Horthy Istvánné a kiugrási kísérletről
2013. október 14. hétfő, 19:09 | Írta: Kóczián Mária

*[image: horthy_istvnn3]
Horthy Istvánné gróf Edelsheim-Gyulai Ilona (1918-2013) áprilisban hunyt
el, 95 éves korában. Erős lelkű, különleges szépségű asszony volt, aki
emberi méltóságát minden körülmények között megőrizte. Pedig az élete 1940
februárja és 1944 októbere között mintha forgószélbe került volna.*

Ebben az alig több mint négy és fél évben vidéki grófkisasszonyból először
szerelmes asszony, férje társadalmi feladatait lojálisan követő feleség,
anya lett, aki emellett az emancipált nő szerepében is jól érezte magát.
Egészségügyi tanfolyamokat végzett, a Vöröskeresztnél önkénteskedett, de
tett repülős vizsgát is. Volt zászlóanya, műtős, a levente lányok vezetője,
miközben 1942 augusztusában megözvegyült. Ebben a helyzetben is nagy
lelkiereje mutatkozott meg, tette, amit az élet rárótt: az idős
kormányzópár támasza lett, apósa, Horthy Miklós és sógora, ifj. Horthy
Miklós bizalmasa. Átélte a német megszállást, ő volt az, aki tartotta a
kapcsolatot Török Sándor íróval, aki a Magyarországi Keresztény Zsidók
Szövetségének alelnöke volt. Tőle kapta az Auschwitz-jegyzőkönyvet, amit a
kormányzónén keresztül eljuttatott Horthyhoz. Ennek is része volt abban,
hogy 1944. július 6-án Horthy Miklós leállította a budapesti zsidók
deportálását. Edelsheim- Gyulai Ilona együttműködött a pápai nunciatúrával
és a Nemzetközi Vöröskereszttel üldözöttek mentésében.

Férje mellett találkozott a kérdéssel: a németek oldalán a háborúba végképp
belebonyolódott országot meg lehet-e még menteni? Horthy István az
angolokhoz készült, amiben halála megakadályozta. A Horthy család, mint
ahogy sokan mások is, a végletekig bízott a szövetségesek
partraszállásában, s így abban, hogy elkerülik a szovjet megszállást. Ez
nem így történt. A gyors román átállás augusztus végén meggyorsította az
eseményeket. Horthy Istvánnénak része volt a szovjetekkel kötött
megállapodás előkészítésében is. De addigra, mire október 15-én délben a
rádióban elhangzott a fegyverszünet bejelentése, az akció már meg is bukott.

[image: horthy_istvnn2]

"Még ma is, annyi év után sokszor latolgatják, mi volt az oka és ki volt a
hibás abban, hogy nem sikerült a 'kiugrás', mit kellet volna tenni a siker
érdekében. Sajnos nem tartják szem előtt az igazi, végzetes bajt, hogy két
malomkő között őrlődtünk, két fortélyos, hazug, gyilkos nagyhatalom között,
és azt, hogy bármit is teszünk, a végeredmény ugyanaz lett volna.
Teheránban döntöttek a sorsunkról, pedig csakis ott lehetett volna rajtunk
segíteni. (Becsület és kötelesség. I. kötet 285. o.)

A részletek egy kalandfilmre emlékeztetnek. Edelsheim Ilona már férje
halála után együttműködött sógorával, ifj. Horthy Miklóssal a később
"kiugrási irodának" nevezett csoport munkájában. Üzeneteket közvetített,
kapcsolatokat keresett, támogatta, hogy apósa szakítson a németekkel. Részt
vett a kiugrási kísérlet szervezésében is.

Október 15-e súlyos nap volt a Horthy család számára. Mivel a németek
mindent tudtak a kiugrási kísérletről, délelőtt elrabolták Horthy egyetlen
életben maradt gyermekét, Miklóst. Ez is közrejátszott abban, hogy az
eredeti, sokkal határozottabb és keményebb hangú rádióüzenet helyett
félreérthetőbb, erélytelenebb hangzott el. Ennek ellenére sokan azt
gondolták, beköszönt a béke. Nem sokáig tehették ezt. A németekkel
együttműködő nyilasok estére átvették a hatalmat Budapesten. A Mauthausenbe
hurcolt fia életével megzsarolt Horthy másnap kinevezte miniszterelnöknek
Szálasi Ferencet, megkezdődött a nyilas rémuralom. A Horthy családot a
németek Németországba szállították, és őrizetben tartották a szovjetek,
majd az amerikaiak megérkezéséig, ami után a száműzetés, az emigráció évei
következtek. Edelsheim Ilona 41 év elteltével, 1985-ben látogatott először
Magyarországra.

"Próbáltam átgondolni az elmúlt napok eseményeit, megfejteni a teljes
kudarc okát - miért maradtunk magunkra a testőrséggel a Várban? Biztosan
nem voltam mindenről informálva, de a fegyverszünet terve, előkészítése, a
moszkvai delegáció kiküldése, az 1. és 2. hadsereg utasítása, a Budapestre
rendelt hegyidandár és lovashadosztály /.../ mindez jó elgondolás volt, ami
nagy részben Miklóspapától származott. A kiugrás nem fél szívvel, amatőr
módon lett előkészítve. Csak hát a végrehajtása eleve nem járhatott
sikerrel, mert nem vigyáztunk eléggé a megbízható kulcsszemélyekre, akik
talán erélyesebben tudtak volna intézkedni és mindent kivitelezni /.../ Nem
voltunk eléggé elővigyázatosak, bizalmatlanok /.../ Mindehhez hozzájárult a
zavarodott, esélytelen cselekvés, a félelem a német megszállóktól, meg az
oroszoktól, és sajnos sokan átálltak." (Becsület és kötelesség. I. kötet
338. old.)


*A Rubicon 2013/5. száma nyomán. A keretes szövegek Horthy Istvánné
Edelsheim-Gyulai Ilona visszaemlékezéseből valók.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131015/5b47a40a/attachment.html