<div dir="ltr"><div class="">
<h2 class="">
Nem film, valóság – Horthy Istvánné a kiugrási kísérletről
</h2>
<div class="">
2013. október 14. hétfő, 19:09 | Írta: Kóczián Mária
</div>
</div>
<p><b><img style="float: left;" alt="horthy_istvnn3" src="http://talita.hu/images/stories/horthy_istvnn3.jpg" height="382" width="245"> <br>Horthy
Istvánné gróf Edelsheim-Gyulai Ilona (1918-2013) áprilisban hunyt el,
95 éves korában. Erős lelkű, különleges szépségű asszony volt, aki
emberi méltóságát minden körülmények között megőrizte. Pedig az élete
1940 februárja és 1944 októbere között mintha forgószélbe került volna.</b></p>
<p>Ebben az alig több mint négy és fél évben vidéki grófkisasszonyból
először szerelmes asszony, férje társadalmi feladatait lojálisan követő
feleség, anya lett, aki emellett az emancipált nő szerepében is jól
érezte magát. Egészségügyi tanfolyamokat végzett, a Vöröskeresztnél
önkénteskedett, de tett repülős vizsgát is. Volt zászlóanya, műtős, a
levente lányok vezetője, miközben 1942 augusztusában megözvegyült. Ebben
a helyzetben is nagy lelkiereje mutatkozott meg, tette, amit az élet
rárótt: az idős kormányzópár támasza lett, apósa, Horthy Miklós és
sógora, ifj. Horthy Miklós bizalmasa. Átélte a német megszállást, ő volt
az, aki tartotta a kapcsolatot Török Sándor íróval, aki a Magyarországi
Keresztény Zsidók Szövetségének alelnöke volt. Tőle kapta az
Auschwitz-jegyzőkönyvet, amit a kormányzónén keresztül eljuttatott
Horthyhoz. Ennek is része volt abban, hogy 1944. július 6-án Horthy
Miklós leállította a budapesti zsidók deportálását. Edelsheim- Gyulai
Ilona együttműködött a pápai nunciatúrával és a Nemzetközi
Vöröskereszttel üldözöttek mentésében.</p>
<p>Férje mellett találkozott a kérdéssel: a németek oldalán a háborúba
végképp belebonyolódott országot meg lehet-e még menteni? Horthy István
az angolokhoz készült, amiben halála megakadályozta. A Horthy család,
mint ahogy sokan mások is, a végletekig bízott a szövetségesek
partraszállásában, s így abban, hogy elkerülik a szovjet megszállást. Ez
nem így történt. A gyors román átállás augusztus végén meggyorsította
az eseményeket. Horthy Istvánnénak része volt a szovjetekkel kötött
megállapodás előkészítésében is. De addigra, mire október 15-én délben a
rádióban elhangzott a fegyverszünet bejelentése, az akció már meg is
bukott.</p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" alt="horthy_istvnn2" src="http://talita.hu/images/stories/horthy_istvnn2.png" height="267" width="401"></p>
<p class="">„Még ma is, annyi év után sokszor latolgatják, mi
volt az oka és ki volt a hibás abban, hogy nem sikerült a ’kiugrás’,
mit kellet volna tenni a siker érdekében. Sajnos nem tartják szem előtt
az igazi, végzetes bajt, hogy két malomkő között őrlődtünk, két
fortélyos, hazug, gyilkos nagyhatalom között, és azt, hogy bármit is
teszünk, a végeredmény ugyanaz lett volna. Teheránban döntöttek a
sorsunkról, pedig csakis ott lehetett volna rajtunk segíteni. (Becsület
és kötelesség. I. kötet 285. o.)</p>
<p>A részletek egy kalandfilmre emlékeztetnek. Edelsheim Ilona már férje
halála után együttműködött sógorával, ifj. Horthy Miklóssal a később
"kiugrási irodának" nevezett csoport munkájában. Üzeneteket közvetített,
kapcsolatokat keresett, támogatta, hogy apósa szakítson a németekkel.
Részt vett a kiugrási kísérlet szervezésében is.<br><br>Október 15-e
súlyos nap volt a Horthy család számára. Mivel a németek mindent tudtak a
kiugrási kísérletről, délelőtt elrabolták Horthy egyetlen életben
maradt gyermekét, Miklóst. Ez is közrejátszott abban, hogy az eredeti,
sokkal határozottabb és keményebb hangú rádióüzenet helyett
félreérthetőbb, erélytelenebb hangzott el. Ennek ellenére sokan azt
gondolták, beköszönt a béke. Nem sokáig tehették ezt. A németekkel
együttműködő nyilasok estére átvették a hatalmat Budapesten. A
Mauthausenbe hurcolt fia életével megzsarolt Horthy másnap kinevezte
miniszterelnöknek Szálasi Ferencet, megkezdődött a nyilas rémuralom. A
Horthy családot a németek Németországba szállították, és őrizetben
tartották a szovjetek, majd az amerikaiak megérkezéséig, ami után a
száműzetés, az emigráció évei következtek. Edelsheim Ilona 41 év
elteltével, 1985-ben látogatott először Magyarországra.</p>
<p class="">"Próbáltam átgondolni az elmúlt napok eseményeit,
megfejteni a teljes kudarc okát – miért maradtunk magunkra a
testőrséggel a Várban? Biztosan nem voltam mindenről informálva, de a
fegyverszünet terve, előkészítése, a moszkvai delegáció kiküldése, az 1.
és 2. hadsereg utasítása, a Budapestre rendelt hegyidandár és
lovashadosztály /…/ mindez jó elgondolás volt, ami nagy részben
Miklóspapától származott. A kiugrás nem fél szívvel, amatőr módon lett
előkészítve. Csak hát a végrehajtása eleve nem járhatott sikerrel, mert
nem vigyáztunk eléggé a megbízható kulcsszemélyekre, akik talán
erélyesebben tudtak volna intézkedni és mindent kivitelezni /…/ Nem
voltunk eléggé elővigyázatosak, bizalmatlanok /…/ Mindehhez hozzájárult a
zavarodott, esélytelen cselekvés, a félelem a német megszállóktól, meg
az oroszoktól, és sajnos sokan átálltak." (Becsület és kötelesség. I.
kötet 338. old.)</p>
<p> </p>
<i>A Rubicon 2013/5. száma nyomán. A keretes szövegek Horthy Istvánné Edelsheim-Gyulai Ilona visszaemlékezéseből valók.</i></div>