[Grem] Szentatya / Hagyjuk-e megszentelni magunkat?

[Emoke Greschik]

Ferenc pápa: hagyjuk-e megszentelni magunkat?

Október 2-án, szerdán, az általános kihallgatáson Ferenc pápa folytatta
katekézisét a hitvallásról. Ez alkalommal az Egyház szentségéhez fűzte
gondolatait.

*Az Egyház szent mivolta jelen van az első keresztények tudatában, már a
kezdetektől fogva. A keresztények egyszerűen csak szenteknek nevezték
magukat*, (vö. ApCsel 9,13.32.41; Rm 8,27; 1 Kor 6,1), mivel bizonyosak
voltak abban, hogy Isten, a Szentlélek cselekedete szenteli meg az Egyházat.

*Milyen értelemben mondhatjuk, hogy az Egyház szent, ha látjuk, hogy a
történelmi Egyház az évszázadok során számos nehézséggel, problémával
nézett szembe, sötét pillanatokat élt át?* Hogyan lehet szent egy Egyház,
amely *emberekből, bűnösökből áll*? - vetette fel a Szentatya a kérdést.

Három pontban válaszolt a kérdésre:

Idézett Szent Pál Efezusiakhoz írt leveléből: *"Krisztus szerette az
egyházat, és föláldozta magát érte, hogy.... megszentelje"** *(5,25-26).
Krisztus szerette az Egyházat és önmagát adta értünk a kereszten. Mit
jelent ez? Azt jelenti, hogy az Egyház szent, mert Istentől származik, aki
szent, aki hűséges Egyházához, és nem hagyja, hogy a halál és a gonosz
hatalmában tartsa. *Szent, mert Jézus Krisztus, Isten Szentje
felbonthatatlan kapcsolattal egyesül vele. Szent, mert a Szentlélek vezeti,
aki megtisztít, átalakít és megújít*. Nem a mi érdemeink teszik szentté,
hanem Isten. Az Egyház szent mivolta a Szentléleknek és ajándékainak a
gyümölcse - mondta a pápa.

Így folytatta: "Azt mondhatnátok, hogy *az Egyházat bűnösök alkotják, ezt
minden nap látjuk. Ez igaz: bűnösök Egyháza vagyunk; mi, bűnösök arra
kaptunk meghívást, hogy hagyjuk magunkat átalakítani, megújítani,
megszentelni *Isten által. A történelem során néhányak részéről felmerült a
kísértés, és azt állították, hogy az Egyház csak a tisztáké, azoké, akik
teljes mértékben következetesen élnek, a többieket el kell távolítani. Nem.
*Az Egyház, amely szent, nem utasítja vissza a bűnösöket; éppen
ellenkezőleg, befogadja őket, nyitva áll a legtávolabbi személyek előtt is,
mindenkit hív, *hogy hagyja magát átölelni az Atya irgalmassága,
gyöngédsége, megbocsátása által.

Az Atya mindenkinek felkínálja a lehetőséget, hogy találkozzon vele, hogy
az életszentség felé haladjon. De Atyám, én bűnös vagyok, súlyos bűnöket
követtem el, hogyan érezhetem magam az Egyház részének? Kedves fivérem,
kedves nővérem, *éppen ezt akarja az Úr, hogy te ezt mondd neki: 'Uram, itt
vagyok bűneimmel együtt. Bocsáss meg nekem, segíts, hogy előre haladjak,
alakítsd át a szívemet!'*

*Nem egy kegyetlen ítélőbíró az az Isten, akivel az Egyházban találkozunk,
hanem az evangéliumi példabeszéd Atyja.* Lehetsz olyan, mint a fiú, aki
elhagyta az atyai házat, és megérintette az Istentől való távolság
legmélyebb pontját. Amikor van elég erőd ahhoz, hogy elhatározd: haza
akarok menni, nyitott kapukra találsz. Isten eléd jön, mert mindig vár rád,
átölel, megcsókol és ünnepel téged.

Az Úr azt akarja, hogy olyan Egyházat alkossunk, amelyik kitárt karokkal
mindenkit befogad, amelyik nem kevesek, hanem mindenki otthona, ahol
szeretete mindenkit megújíthat, átalakíthat, megszentelhet: a
legerősebbeket és a leggyengébbeket, a bűnösöket, a közömböseket, azokat,
akik elbátortalanodtak és elveszettnek érzik magukat. *Az Egyház
mindenkinek felkínálja a lehetőséget, hogy végighaladjon az életszentség
útján, amely a keresztény útja: lehetővé teszi, hogy találkozzunk Jézus
Krisztussal a szentségekben, különösen a gyónás és az áldozás szentségeiben;
* *közli velünk Isten Szavát, arra buzdít, hogy karitatív cselekedetekkel,
Isten mindenki iránti szeretetében éljünk.*

Tegyük fel magunknak a kérdést: hagyjuk-e megszentelni magunkat? Olyan
Egyház vagyunk, amelyik tárt karokkal befogadja a bűnösöket, amelyik
bátorságot, reményt ad, vagy egy önmagába zárkózó Egyház vagyunk? *Olyan
Egyház vagyunk, amelyben megéljük Isten szeretetét, amelyben figyelemmel
vagyunk egymás iránt, amelyben imádkozunk egymásért?*

Mit tehetek én, aki gyengének, törékenynek, bűnösnek érzem magam? Isten azt
mondja neked: ne félj az életszentségtől, ne félj attól, hogy magasra
állítsd a mércét, hagyd, hogy Isten szeressen és megtisztítson, ne félj
attól, hogy a Szentlélek vezessen téged. *Hagyjuk, hogy Isten szent mivolta
áthasson bennünket. Minden keresztény meghívást kapott az
életszentségre*(vö. Lumen gentium, 39-42).

Az életszentség nem azt jelenti, hogy rendkívüli dolgokat kell
végrehajtanunk, hanem azt, hogy hagyjuk Istent működni magunkban.
Gyengeségünk találkozása kegyelmének erejével, az, hogy bízunk
cselekedetében, amely lehetővé teszi, hogy szeretetben éljünk, hogy mindent
örömmel és alázattal csináljunk Isten dicsőségére, embertársainkat
szolgálva."

A Szentatya végül idézte *Léon Bloy francia író híres mondatá*t, aki élete
utolsó pillanataiban így szólt:* "Csak egy szomorúság van, ha az ember nem
szent".*

Ne veszítsük el az életszentségbe vetett reményt, mindnyájan haladjunk
végig ezen az úton. Szentek akarunk lenni? Mindnyájan? Éljük meg örömmel
hitünket, hagyjuk, hogy az Úr szeressen bennünket, imádkozzunk Istenhez
ezért az ajándékért magunk és a többiek számára - mondta szerda délelőtti
katekézisében Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131003/5b4264f3/attachment.html