[Grem] Még Márton-nap

[Emoke Greschik]

Szent Márton ünnepe
 2013. 11. 11. 09:46

Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. Ünnepéhez, mely
gazdasági határnap is volt, számos népszokás és hiedelem kapcsolódott.

*Márton tours-i püspök*
*Pannóniában született 316 táján, 397-ben halt meg. *

*Katona volt, mielőtt a seregek Urának hívását meghallotta volna.* *Elbocsátási
kérelmé*t *a császár gyávaságnak bélyegezte*. A legenda szerint Márton erre
így válaszolt: "Ha kérésemet gyávaságnak becsmérled és nem hitnek, hát
holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé és Jézus nevében, a kereszt
jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen." Így is történt.

*Márton kultusza* bizonyára *már a honfoglalás előtt is* virágzott Pannónia
földjén.* Tiszteletét Szent István is felkarolta*: zászlaira a hadverő
Márton képét festette. Szent Márton *Szűz Mária után az ország patrónusa
(patronus regni)* lett. A szabolcsi zsinat (1093) ünnepét nyilvánossá tette
és háromnapos előkészülettel is hangsúlyozta.

A magyar kereszténység bölcsője,* a pannonhalmi bencés apátság Szent Márton
tiszteletére épült a róla elnevezett hegyen*, ahol az egyik hagyomány
szerint a szent született.

A kutatások azóta tisztázták, hogy Márton *szülővárosa Savaria,* vagyis
*Szombathely*. Az itteni, többszörösen átépített Szent Márton-templomról, a
régebben különálló Szentmárton falu templomáról bebizonyosodott, hogy egyes
részleteiben talán csakugyan Márton szülőházának alapjaira épült. Az előtte
lévő kutat már a középkorban Szent Márton kútja néven emlegették.
Eszterházy Pál szerint ennek vizével keresztelték meg "dicsőséges Szent
Mártonunkat".

A helyi kultusz híre az Udvarba is eljutott. *II. Ferdinánd Szombathely
városát *a királyi kincstárnak járó* minden rendes és rendkívüli adó
fizetése alól *minden időkre* fölmentette, de *egyben* kötelezte is, hogy
Márton ünnepén gondoskodjék a szegényekről.*

*Márton napja a néphagyományban*

Szent Márton ünnepe jeles nap *a néphagyományban* is, hozzá sok szokás,
jövendölés kapcsolódott.

A középkor óta határnap volt* Márton nap*ja: *a gazdasági év kiemelkedő
zárónapja*.* A jószág e nap táján került be télre az istállóba*. *A
pásztorok, *főleg az ország nyugati részein, *ezen a napon számoltak el
szolgálatukkal*.

*"...meghoztam Szent Márton püspök vesszejét"*

Szent Mártont már a középkorban a jószág egyik jeles patrónusaként
tisztelték hazánkban. Ünnepéhez kapcsolódik *a pásztorjárás és vesszőzés
hagyománya*, mely főként a Dunántúlon, valamint a szomszédos burgenlandi és
a távolabbi németség körében ismeretes.

Ennek eredete egy répcevidéki legendára vezethető vissza, mely szerint
egyszer disznóvész dúlt, és az egyik pásztor bement Szombathelyre Mártonhoz
segítségért könyörögni. Álmában a szent püspök fehér nyírfaágat adott neki,
hogy ezzel vesszőzze meg a beteg jószágot, és így majd meggyógyul.

*Márton napján* ezért a nyugat-dunántúli falvak* pásztorai házról házra
jártak, hosszú, lehetőleg dús lombozatú nyírfavesszőkkel. Ezek közül
egyet-egyet a gazdának adtak, akik ezzel hajtották ki tavasszal első ízben
a disznókat a legelőre. Ha sok lomb volt a vesszőn, az jó szaporulatot
ígért.* A vessző átadásakor köszöntőt mondtak:* "Adjon Isten jó estét,
meghoztam Szent Márton püspök vesszejét. Annyi malacuk legyen, mint ahány
ága-boga van. Adja Isten, hogy több Szent Márton-napot is megélhessünk, s
erőben, egészségben eltölthessünk, nem ilyen búval, bánattal. Több
örvendetesebb napokat adjon Isten, adjon bort, búzát, békességet, s
lelkünknek örök üdvösséget!"*

A frissen vágott, zöldellő ág archaikus gonoszűző, termékenységvarázsló
eszköz, amelynek használatával többek között György, Katalin, Borbála és
aprószentek napján is találkozunk.

*A köszöntő pásztoroknak* minden háztól* szentmárton-rétes vagy
mártongaras*járt. Járandóságát nem egyszerre szedte össze, hanem
beosztotta. Újévig is
eltartott, amíg minden háztól megkapta. A hosszúperesztegi gazdasszony *azért
sütött ezen a napon rétest, hogy* - mint a faluban mondogatták - *Szent
Márton köpönyegét kinyújtsa*, és így az ő könyörületességéből a család ne
szűkölködjék, és másokon is tudjon segíteni.

*"Aki Márton napján libát nem eszik..."*

Egy régi deák mondás szerint *ludat ettek, bort ittak* a szent püspök
ünnepén, amely *az óév utolsó nagy jeles napja* volt, *mert adventtel már
az új esztendő kezdődött.*

A lakomák célja volt, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak,
illetve az is magyarázza a nagy áldomásozást, hogy advent a karácsonyt
megelőző negyvennapos böjti időszak volt. Márton napja Bod Péter
szerint *amolyan
második farsang i*s volt a régieknél: sült ludat ettek és újbort ittak.
Ezzel függ össze a múlt század végén még élő mezőkövesdi matyó hagyomány: *a
lakodalmakat az igazi nagyfarsang mellett Márton-nap táján ülték.*

A* Szent Márton lúdja voltaképpen régi római étkezési szokásnak és
hagyománynak későbbi továbbélése*. Ehhez kapcsolódott a legenda: Márton
alázatból a ludak óljába bújt, hogy ne válasszák püspökké. A libák azonban
hangjukkal elárulták őt.

Ezért Márton napjának - főleg Dunántúl - a frissen tömött lúd vált az
ünnepi eledelévé. A szombathelyi egyházmegye kispapjai a szent patrónus
napján hagyományosan Márton lúdját ettek és bort ittak rá.

Écs falu regulája szerint: "*Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven
át éhezik*." Hasonló Zalalövő tanítása is: "Aki Márton napján ludat nem
eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik." A mondás azok figyelmeztetésére
szolgálhatott, akik nem adták meg a szentnek az őt megillető tiszteletet.

*"A bornak Szent Márton a bírája"*

*Márton napjára általában megforr az újbor.* Ekkor kóstolták meg, ide
kapcsolódik a mondás: A bornak Szent Márton a bírája. A régi céhvilágban a
jól dolgozó egri mesterlegényre mondták: megérdemli a Márton poharát. A
város borából áldomásbor járt neki.

*"Márton napján, ha a lúd jégen áll..."*

*Márton napja már a telet jelzi.* Nemcsak lúdjának mellcsontjából, hanem
ünnepének időjárásából is* következtettek a télre, jövő évi időjárásra,
termésre.*

Már Apáczai Csere Jánosnál olvassuk: "Ha a Márton napja ködös, zűrzavaros
tél lészen, ha peniglen hideg, száraz tél. Ha a lúd mellcsontja világos, hó
jön, ha fekete, eső." Bod Péter szerint a Szent Márton Napjáról is szoktak
jövendölni a parasztok: *"Ha tisztába mégyen le a Nap, kemény tél, ha
homályba, lágy tél lészen."*

A Somlóvidéken erre a napra várták az első havat. Úgy mondogatták, *ha
Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha pedig barnán, azaz ha nem esik hó,
akkor kemény tél várható.* Endrőd népének nyilván kalendáriumi eredetű
regulája: *"Márton napján, ha a lúd jégen áll, akkor karácsonykor vízben
botorkál."*

Források: Bálint Sándor: *Ünnepi kalendárium II.*, *Magyar Néprajzi Lexikon*,
*Magyar Néprajz VII.*
Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131111/739229d7/attachment.html