[Grem] Az egyház körül elfogyott a levegő? vagy van amit csak az egyház tud?

[Emoke Greschik]

 2013. szeptember 09. hétfő, 04:24 | Írta: Sytka  talita.hu


*[image: people-praying-for-revival-sml]  Egy ateista felvetés szerint az
egyháznak a mai posztmodern és szekuláris világban már semmi szerep nem
jut. A tudomány túllépett rajta, a politikába jobb, ha nem avatkozik, a
művészetek pedig saját eszközeikkel jobban képesek kifejezni az emberi
érzelmeket, mint a vallás. Az egyház ezért ide-oda csapódva keresi helyét,
s tulajdonképpen feleslegessé vált.*



Tényleg: *mi az, amit csak az egyház tud?*

*Zenélni és énekelni, színdarabokat bemutatni, könyveket kiadni* - a
nyugati demokráciák társadalmi szerkezetében mindezzel *a kultúra
*művelői foglalkoznak.
*A lelket ápolni, gondozni, gyógyítani *- egyre inkább a *pszichológia *és
különféle segédtudományai feladata. *Segélyezni, jótékonynak lenni és
karitatív kezdeményezésekbe fogni:* ehhez nem kell feltétlenül a vallás, *elég
*az is, *ha kellőképpen szociálisak vagyunk*. *Tanítani, oktatni és
nevelni*- elvileg erre szolgál a minden hittől független,*
szekuláris iskolarendszer.*

*Úgy néz ki tehát, az egyház körül elfogyott a levegő*. A modern nyugati
társadalmakban minden kérdésre van már adekvát válasz, minden területnek
rendelkezésére állnak a szakmai felelősei, a szükséges kvalitásokkal bíró,
dedikált emberei. Most tehát, hogy a részletek a helyükre kerültek,
sebességbe tehetjük magunkat és *boldogan száguldhatunk előre, a
vallásmentes jövő útján.*

*De nem száguldunk. A társadalom ugyanis boldogtalan.*

Ennek *a boldogtalanságnak nyilván komplex okai* vannak. Ám kétségtelen
számomra, hogy az okok közül az egyik az, hogy a hit, mint generátor egyre
inkább hiányzik belőle. Ahogy *az egyébként ateista Marosán György
éleslátóan* elismerte egyik írásában: "*ha egy társadalmat megfosztanak a
vallástól, azt éppen úgy megszenvedi, mint ha más intézményétől - mondjuk a
piactól - fosztanák meg"*. Tapasztalat, hogy azokban a társadalmakban, ahol
a vallás háttérbe szorul, hamarosan kifejlődnek olyan valláspótlékok,
melyek megpróbálják helyettesíteni a hitet, de ezt eltorzulva és kevésbé
hatékonyan teszik, mintha az eredeti állapot fennmaradt volna. Éppen ez a
tapasztalat mutatja, hogy *a hitnek igenis van saját szerepe, saját
helye*a világban, legyen az bármennyire is modern, bármennyire
szekuláris.

*A probléma szerintem ott van, hogy a vallásos hit helyét rossz módon
keressük.* Egyetlen szegmensben akarunk neki teret találni, mintha egy jól
behatárolt területet birtokolhatna, de a hit természeténél fogva nem így
működik. A* hit nem akarja a kultúrát, a szociális munkát, a politikát vagy
a tudományt kiszorítani vagy felváltani, hogy így helyet csináljon magának*,
és ezáltal neki is szerep jusson a társadalomban. A hit sokkal inkább
valami olyan dinamika, ami ezeket a területeket áthatja és ráirányítja az
emberek figyelmét az anyagi fogyasztáson túli perspektívákra. Lerágott
közhely, hogy az emberi lény homo religiosus, azaz alapvetően vallásos
beállítottságú. *Ahogy az ismert vallástudós, John Bowker megjegyzi, ez azt
jelenti, hogy a hit nem csupán egy-egy részét érinti az ember személyes
életterének, hanem a teljes életét. *Ezért látjuk azt, hogy a hit, túllépve
az egyénen, mint társadalmi jelenség nem csupán egy csendes sarkot kíván
magának, egy saját szobát, hanem* formáló erőként képes hatni a kultúrára,
politikára, oktatásra, tudományra egyaránt.*

A hitnek - keresztényként pedig az evangéliumnak - ez a mindenen átívelő
természete az oka, hogy *a keresztény egyház - ha valóban Krisztust követi
és az Ő elvei szerint működik - képes mindenféle embert
megszólítani.*Isten szeretete, *az
anyagi értékeken túli vágy, az ember sóvárgása az élet értelme iránt* és
sok más fontos jellemző nyújtja azt a közös élményt, *ami az egyház falain
belül összehozza egymással az autószerelőt és az agysebészt, a kőművest és
a pilótát, a háziasszonyt és a színészt.* *Sokszor mondják, hogy az egyház
tele van szerencsétlen, alulművelt, tudatlan és befolyásolható emberekkel.
Ez teljesen igaz*: az ellenkezője elszomorító volna. Az egyháznak
ugyanis *egyenesen
feladata, hogy befogadja a máshová nem illő, botladozó embereket*. Ha
valamennyire a helyén van, akkor ez éppen azon látszik, hogy zsúfolásig
telt a sérültekkel és bicebócákkal. Ez* az egyik, amiben az egyház jó tud
lenni, a szerencsétlenek összegyűjtése*. Nem szégyen ez, hanem* dicsőség,
olyan dolog, ami okot ad az örömre*.

Sokan gondolkodtak már azon, hogy *Nagy Konstantin császár, aki 313-ban
megszüntette a keresztényüldözést, miért éppen a kereszténység mellett
tette le voksát?* *Egy elmélet szerint,* melyet a kereszténynek nem
mondható Robert Wright írt egyik könyvében, *Konstantinnak olyan vallásra
volt szüksége, ami kohéziós erőként összetartja a Római Birodalmat*. A kor
egymással versengő hitnézetei közül a kereszténység esetében látta azt,
hogy az nemre, korra, világszemléletre való tekintet nélkül mindenkire
nyitott, aki Krisztushoz szeretne közeledni. Elképzelhető, hogy a császár
ezért gondolta úgy, egy *ilyen hit csak javára lenne egy olyan
társadalomnak, ami etnikailag és világnézetileg is elképesztően
színes*.Vajon hiú ábránd, hogy a mai világban a nem hívő emberek
ugyancsak
észrevegyék, hogy a vallás nem egy adott terület birtokosa akar lenni,
hanem átfogó kötőanyag, ami ha jól működik, az összképet egyben tartja?

*Nyitókép*<http://1.bp.blogspot.com/-Zp5nokTWvak/UYQNo98iFVI/AAAAAAAAAyY/YDPpCbnXklk/s400/people-praying-for-revival-sml.jpg>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131105/16dd28f1/attachment.html