<div dir="ltr"><div>
<div>
2013. szeptember 09. hétfő, 04:24 | Írta: Sytka <a href="http://talita.hu" target="_blank">talita.hu</a><br></div>
</div>
<p><b><img style="float:left" alt="people-praying-for-revival-sml" src="http://talita.hu/images/stories/people-praying-for-revival-sml.jpg" height="161" width="245"> <br><u>Egy
ateista felvetés szerint az egyháznak a mai posztmodern és szekuláris
világban már semmi szerep nem jut. A tudomány túllépett rajta, a
politikába jobb, ha nem avatkozik, a művészetek pedig saját eszközeikkel
jobban képesek kifejezni az emberi érzelmeket, mint a vallás. Az egyház
ezért ide-oda csapódva keresi helyét, s tulajdonképpen feleslegessé
vált.</u></b></p>
<p> </p>
<p>Tényleg: <u><b>mi az, amit csak az egyház tud?</b></u></p>
<p><u><b>Zenélni és énekelni, színdarabokat bemutatni, könyveket kiadni</b></u> – a
nyugati demokráciák társadalmi szerkezetében mindezzel <u><b>a kultúra </b></u>művelői<u><b>
</b></u>foglalkoznak. <u><b>A lelket ápolni, gondozni, gyógyítani </b></u>– egyre inkább a
<u><b>pszichológia </b></u>és különféle segédtudományai feladata. <u><b>Segélyezni,
jótékonynak lenni és karitatív kezdeményezésekbe fogni:</b></u> ehhez nem kell
feltétlenül a vallás, <u><b>elég </b></u>az is, <u><b>ha kellőképpen szociálisak vagyunk</b></u>.
<u><b>Tanítani, oktatni és nevelni</b></u> – elvileg erre szolgál a minden hittől
független,<u><b> szekuláris iskolarendszer.</b></u></p>
<p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Úgy néz ki tehát, az egyház körül elfogyott a levegő</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)">.</span> A modern
nyugati társadalmakban minden kérdésre van már adekvát válasz, minden
területnek rendelkezésére állnak a szakmai felelősei, a szükséges
kvalitásokkal bíró, dedikált emberei. Most tehát, hogy a részletek a
helyükre kerültek, sebességbe tehetjük magunkat és <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>boldogan
száguldhatunk előre, a vallásmentes jövő útján.</b></u></p>
<p style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>De nem száguldunk. A társadalom ugyanis boldogtalan.</b></u></p>
<p>Ennek <u><b>a boldogtalanságnak nyilván komplex okai</b></u> vannak. Ám kétségtelen
számomra, hogy az okok közül az egyik az, hogy a hit, mint generátor
egyre inkább hiányzik belőle. Ahogy <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az egyébként</b><b> ateista Marosán György
éleslátóan</b></u> elismerte egyik írásában: „<u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ha egy társadalmat megfosztanak a
vallástól, azt éppen úgy megszenvedi, mint ha más intézményétől –
mondjuk a piactól – fosztanák meg”</b></u>. Tapasztalat, hogy azokban a
társadalmakban, ahol a vallás háttérbe szorul, hamarosan kifejlődnek
olyan valláspótlékok, melyek megpróbálják helyettesíteni a hitet, de ezt
eltorzulva és kevésbé hatékonyan teszik, mintha az eredeti állapot
fennmaradt volna. Éppen ez a tapasztalat mutatja, hogy <u><b>a hitnek igenis
van saját szerepe, saját helye</b></u> a világban, legyen az bármennyire is
modern, bármennyire szekuláris.</p>
<p><u><b>A probléma szerintem ott van, hogy a vallásos hit helyét rossz módon
keressük.</b></u> Egyetlen szegmensben akarunk neki teret találni, mintha egy
jól behatárolt területet birtokolhatna, de a hit természeténél fogva nem
így működik. A<u><b> hit nem akarja a kultúrát, a szociális munkát, a
politikát vagy a tudományt kiszorítani vagy felváltani, hogy így helyet
csináljon magának</b></u>, és ezáltal neki is szerep jusson a társadalomban. A
hit sokkal inkább valami olyan dinamika, ami ezeket a területeket
áthatja és ráirányítja az emberek figyelmét az anyagi fogyasztáson túli
perspektívákra. Lerágott közhely, hogy az emberi lény homo religiosus,
azaz alapvetően vallásos beállítottságú. <u><b>Ahogy az </b><b>ismert vallástudós,
John Bowker megjegyzi, ez azt jelenti, hogy <span style="background-color:rgb(255,0,0)">a hit nem csupán egy-egy
részét érinti az ember személyes életterének, hanem a teljes életét.</span>
</b></u>Ezért látjuk azt, hogy a hit, túllépve az egyénen, mint társadalmi
jelenség nem csupán egy csendes sarkot kíván magának, egy saját szobát,
hanem<u><b> <span style="background-color:rgb(255,0,0)">formáló erőként képes hatni a kultúrára, politikára, oktatásra,
tudományra egyaránt</span>.</b></u></p>
<p>A hitnek – keresztényként pedig az evangéliumnak - ez a mindenen
átívelő természete az oka, hogy <u><b>a keresztény egyház – ha valóban
Krisztust követi és az Ő elvei szerint működik – képes mindenféle embert
megszólítani.</b></u> Isten szeretete, <u style="background-color:rgb(255,0,0)"><b>az anyagi értékeken túli vágy, az ember
sóvárgása az élet értelme iránt</b></u> és sok más fontos jellemző nyújtja azt a
közös élményt, <u><b>ami <span style="background-color:rgb(255,0,0)">az egyház falain belül összehozza egymással az
autószerelőt és az agysebészt, a kőművest és a pilótát, a háziasszonyt
és a színészt.</span></b></u> <u>Sokszor mondják, hogy az egyház tele van szerencsétlen,
alulművelt, tudatlan és befolyásolható emberekkel. Ez teljesen igaz</u>: az
ellenkezője elszomorító volna. Az egyháznak ugyanis <u style="background-color:rgb(255,0,0)"><b>egyenesen feladata,
hogy befogadja a máshová nem illő, botladozó embereket</b></u><span style="background-color:rgb(255,0,0)">.</span> Ha valamennyire a
helyén van, akkor ez éppen azon látszik, hogy zsúfolásig telt a
sérültekkel és bicebócákkal. Ez<u><b> az egyik, amiben az egyház jó tud lenni,
a szerencsétlenek összegyűjtése</b></u>. Nem szégyen ez, hanem<u><b> dicsőség, olyan
dolog, ami okot ad az örömre</b></u>.</p>
<p>Sokan gondolkodtak már azon, hogy <u><b><span style="background-color:rgb(255,0,0)">Nagy Konstantin császár, aki
313-ban megszüntette a keresztényüldözést,</span> miért éppen a kereszténység
mellett tette le voksát?</b></u> <u>Egy elmélet szerint,</u> melyet a kereszténynek nem
mondható Robert Wright írt egyik könyvében, <u><b>Konstantinnak <span style="background-color:rgb(255,0,0)">olyan
vallásra volt szüksége, ami kohéziós erőként összetartja a Római
Birodalmat</span></b></u><span style="background-color:rgb(255,0,0)">.</span> A kor egymással versengő hitnézetei közül a kereszténység
esetében látta azt, hogy az nemre, korra, világszemléletre való tekintet
nélkül mindenkire nyitott, aki Krisztushoz szeretne közeledni.
Elképzelhető, hogy a császár ezért gondolta úgy, egy <u style="background-color:rgb(255,0,0)"><b>ilyen hit csak
javára lenne egy olyan társadalomnak, ami etnikailag és világnézetileg
is elképesztően színes</b></u><span style="background-color:rgb(255,0,0)">.</span> Vajon hiú ábránd, hogy a mai világban a nem hívő
emberek ugyancsak észrevegyék, hogy a vallás nem egy adott terület
birtokosa akar lenni, hanem átfogó kötőanyag, ami ha jól működik, az
összképet egyben tartja?</p>
<p><a href="http://1.bp.blogspot.com/-Zp5nokTWvak/UYQNo98iFVI/AAAAAAAAAyY/YDPpCbnXklk/s400/people-praying-for-revival-sml.jpg" target="_blank"><i>Nyitókép</i></a></p></div>