[Grem] hajléktalanság - segítés módja+lelkülete, trv.terv. / interjú / Máltai Szeretszolgálat

[Emoke Greschik]

 Társtalanság és személyes segítés Hajléktalanságról, hajléktalan
emberekről, a segítségnyújtás módjáról és lelkületéről beszélgettünk Morva
Emíliával, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat budapesti vezetőjével.
 2013. 11. 04. 05:50
http://magyarkurir.hu/hirek/tarstalansag-es-szemelyes-segites

Minden év *november 1-jén kezdődik a téli krízisidőszak*. Mit tehetünk a
hajléktalanokért? Mi a felelősségünk és meddig tart?* Morva Emíliával, a
Magyar Máltai Szeretetszolgálat budapesti vezetőjével beszélgettünk*.

*Közeleg a krízisidőszak. Melyek a legfontosabb teendői ilyenkor a
hajléktalanellátásban dolgozóknak?*

November közeledtével kicsit mindig megijedünk, összegyűjtjük az
energiáinkat. Nem tudunk mindig mindenkin segíteni. Az viszont nagyon
fontos, ha valakin elkezdünk segíteni, akkor lehetőség szerint vigyük végig
a folyamatot*.* November elején számba vesszük a tárgyi eszközeinket;
megnézzük, van-e elég matracunk, hőtárolós edényünk, műanyag poharunk,
pokrócunk, téli ruhánk, cipőnk; milyen állapotban vannak az autóink.
Megnézzük, hány kollégánk van az előttünk álló feladatokhoz. Fontos
átlátnunk, mely feladatokat tudjuk elvállalni: hosszabb és hétvégi nyitva
tartások, lábadozó férőhelyek pótlása, fürdők, mozgó orvosi rendelők
működése. Ilyenkor* mindig elővesszük az elmúlt évek tapasztalatait, azok
segítségével vágunk neki a november elsejével kezdődő négy nehéz
hónapnak.*Márciusban már melegszik az idő és a rigófütty is
hallatszik, onnantól
kezdve kicsit könnyebb lesz majd.


*Az új törvénymódosítás mennyiben változtat a helyzeten?*
Nagyon * fontos, hogy a mi életünket ne a jogszabályok változása
alakítsa. *Kiegyensúlyozott
munkamódszerünk, munkarendünk kell, hogy legyen, kiegyensúlyozott hitvallás
szerint kell végeznünk a munkánkat.* Persze az objektív körülményektől nem
tudunk elvonatkoztatni.* *Az új törvény a világörökségi területekről
kitiltja a hajléktalan embereket: ha valaki az Andrássy úton, a Batthyány
téren, a Várban folytat hajléktalan életformát, a rendőrség jár el ellene. *

*Önnek mi a véleménye a kérdésben?*

Vannak, akik azt mondják, hogy nekik állampolgári joguk ott tölteni az
életüket, ahol jólesik. Vannak, akik szerint viszont másoknak is vannak
emberi jogaik, és ők nem szeretnék, ha a vár lépcsőjén hajléktalan emberek
tanyáznának. *Mi pedig a hajléktalan ember szempontját igyekszünk
kihangosítani, és azt gondoljuk, hogy neki magának sem jó, hogy ott kell
élnie. Az ő érdeke, hogy egy méltóbb helyre tudjuk őt kísérni. *Ha egy
súlyos közúti balesetben egy sérült azt látja, hogy a vele egy autóban
utazó ember meghalt, azt fogja mondani, hogy hagyják őt is meghalni. *Ilyenkor
az egészségügy számára az a prioritás, hogy meg kell őt menteni.*

*Hogyan valósítható ez meg?*

*Amikor nekünk egy hajléktalan ember mínusz 15 fokban azt mondja, hogy ott
akar maradni az utcán, akkor nem biztos, hogy teljesen birtokában van józan
ítélőképességének.* *Nem jó a hajléktalan embernek, hogy közterületen kell
töltenie az életét, az éjszakákat.* Szeretnénk valami jobbat mutatni neki.
A Máltai Szeretetszolgálat nagy feladata, hogy fel tudjon készülni a télre
és tudjon jobbat mutatni. Nehéz dolgunk lesz, hiszen* a hosszú ideje utcán
élő emberek súlyos, főként pszichiátriai betegségekben szenvednek. A
szociális ellátás nem tudja az egészségügyi ellátás feladatait felvállalni,
ezeket az embereket először gyógyítani kellene.* Ez nem azt jelenti, hogy
mi lemondunk róluk:* ha valaki bekerül az egészségügybe, mi ezzel
párhuzamosan is tudjuk vállalni, hogy ott vagyunk mellette, viszünk neki
kórházi csomagot, hogy legyen papucsa, fürdőköpenye. Meg is látogatjuk,
hogy társ is legyen mellette. *Az egészségügytől meg kell kapnia a
szükséges kezelést a betegségére, mi pedig mellé tesszük azt, amit a
szociális betegsége kér tőlünk.

*A közbeszéd mintha nem jó irányba tartana...*

*A hajléktalankérdés az elmúlt két-három évben erősen átpolitizálódott. Ez
nem jó, mert a szolidaritás erodálódik, és ez nagyon nagy veszteség a
társadalomnak.* Most éppen 2-300 embert érintő kérdésről vitáznak: a súlyos
betegekről, akik a szemünk előtt vannak, és közben beépül az átlagember
gondolkodásába, hogy mindig velük, a hajléktalanokkal van baj. *Nem jó
üzenete van azoknak a vitáknak, hogy a rászoruló ember tehet-e a sorsáról
vagy sem; kitiltjuk-e valahonnan vagy sem; miért nem dolgozik...* *Az ellátó
rendszer derekasan helyt áll, minden évben igyekszik ellátni a feladatait,
ráadásul egyre magasabb színvonalon*.

* Ami látszik, az a közterületeken élő hajléktalanság. És közben lehet,
hogy aki a villamoson mellettem ült reggel, éppen hajléktalanszállóról ment
munkába.* *Róluk ritkán szól a közbeszéd, pedig nagyon sokan vannak. *

*Mi az a legfontosabb, amit egy reményvesztett, életkedvét vesztett
hajléktalan embernek adhatunk?*

A mi meglátásunk szerint* csak másodlagos szükséglete, hogy legyen fedele,
ruhája, élelme. Ha nincs kiért megmosakodnia, nincs kiért felöltöznie,
ápoltnak lennie, és nincs kiért beköltözni egy szállóra, akkor semminek
semmi értelme. *Akkor csak az számít, hogy reggel mihamarabb leigya magát,
és ne kelljen szembesülni azzal, hogy nincs senkije. * A legnagyobb baj a
társtalanság: ilyenkor jövünk mi, mint társak. *Valaki, aki érdeklődik
irántuk. Felmerül a szakmai kérdés, mennyire vonódunk be a történetükbe.
Persze, nem szabad bevonódni, mégis mindannyian bevonódunk, vacsorafőzés
közben eszünkbe jut, vajon merre lehet most az a hajléktalan, akit két
napja nem láttunk. Nekünk, segítőknek is sokat kell beszélgetnünk
egymással, támogatnunk kell egymást. És* igenis társaknak kell lennünk,
akire a szegények támaszkodhatnak, akik segítenek nekik felállni. Apró
lépéseket kell meghatároznunk, kis célokat, amelyek elérésében tudunk
segíteni*. Egy hajléktalan ember nagyon nehezen tud felállni, sokáig kell
mellette lenni. Ha elesik és újra kell kezdeni, újrakezdjük.

*A lampedusai menekülteket Ferenc pápa szimbolikus képként állítja elénk:
ők azok, akiket a határainkon kívül szeretnénk tudni. A Máltai
Szeretetszolgálat olyan emberekkel épít kapcsolatot, akiket szintén a
határainkon/kapuinkon kívül szeretnénk tudni. Mit jelent a keresztény ember
életében, hogy megnyitja ezeket a kapukat?*

Végtelenül nagy mélységek vannak egy-egy ilyen kapcsolatban, nagyon sokat
lehet tanulni egy-egy sorsból. Egy hajléktalan, egy fogyatékkal élő, egy
idős, egy rászoruló család nagyon meg tud nyitni minket..., ha engedjük.*
Karácsony közeledtével különösen sokszor kérdeznek minket az akcióinkról.
Pedig minden keresztény embernek kellene, hogy legyen legalább egy
"akciója", programja. *Személyesen legyen ott: *segítsen egy idős embert
támogasson anyagilag, kísérjen figyelemmel egy szegény családot... *Minden
ember életébe bele kell, hogy férjen egy valami. Nem beszélve a
plébániákról, a közösségekről: számukra több is bele kell, hogy férjen. *Nem
kell félni ezektől a kapcsolatoktól, a megélésük minket fog erősíteni*. Nem
mi fáradunk el benne, a befektetett energiát sokszorosan visszakapjuk.

*Gyakran a kudarctól félünk. *

Vannak kudarcok is, persze, de sok szép történet is van. Nem
világmegváltásról szóló, hanem kicsiny történetek: szembejön velem az utcán
a kislány az új kabátjában, amit az anyuka a mi segítségünkkel vett neki.
Látom, milyen büszkén viseli. Ha elzárkózunk a megélt személyes
történetekről, megfosztjuk magunkat ettől a jó érzéstől. Próbáljuk ki
személyesen! A gyermekeink nagyon nyitottak erre, és kevés ilyen történet
van jelen az életükben: őket is vigyük bele az akcióinkba! Vigyék be annak
a néninek a fát, akkor is, ha a néni morcos. Ők még könnyen megélik, hogy
jó adni, jó odafordulni valakihez kézzel fogható cselekedeteken keresztül.*
Persze fontos előbb körülnézni a saját családunkban: ha a nagymamánkat nem
láttuk két hónapja, akkor először tegyünk rendet a portánkon.*

<http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/gyerekhajl_1.jpg>

*Nagyon fontos tehát érzékennyé tenni a gyermekeinket és másokat is. *

Ez a legfontosabb feladatunk,* a hajléktalanokkal és minden rászorulóval
szembeni fontos küldetésünk. Érzékennyé kell tenni a körülöttük
élőket.*Könnyű ítélkezni arról, amiről nincs is tapasztalatunk. Nézzük
meg, hogyan
lehet ott élni és hogyan lehet ott segíteni. *Közelebb kell lépni ezekhez a
nyomorúságokhoz, hogy valóban megértsük.* *A keresztény ember nem teheti
meg, hogy csak tisztes távolságból ítélkezik*.* Bátorság kell, hogy
közelebb lépjünk.* Sok energiát fektetünk *a középiskolások kötelező
önkéntes képzésébe. Nagy kedvvel jönnek a fiatalok, várják a feladatot.* Jó
érzés, hogy nem csak a kutyamenhelyekre akarnak menni, hanem embereknek is
akarnak segíteni.* Bízunk benne, hogy ezt a segítő szándékot tovább tudják
majd vinni az életükön keresztül.* Az ifjúsággal való foglalkozás
elengedhetetlen, minden pénzt és energiát megér.

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

*Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!
<http://www.facebook.com/pages/Magyar-Kur%C3%ADr/259082760809775>*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131104/38d6fd15/attachment.html