[Grem] Szentatya / Egyház = Isten gyermekeinek CSALÁDja

[Emoke Greschik]

Az Egyház Isten gyermekeinek nagy *családja*
Május 29-én, szerdán délelőtt az immár szokásos *százezres zarándoksereg
vett részt az általános pápai kihallgatáson*, nem törődve a ragyogó
napsütést hirtelen felváltó sűrű záporral.

A pápa a szeszélyes időjárás ellenére most is nyitott dzsipjén, esernyő
nélkül járta körbe a Szent Péter teret, és ezekkel a szavakkal fordult a
hívekhez: *"Gratulálok a bátorságotokért, kitartotok az eső ellenére!"
*
Katekézisét ismét "Kedves testvérek, jó napot kívánok!" köszöntéssel
kezdte. Emlékeztetett, hogy az elmúlt alkalommal a Szentlélek és az Egyház
között fennálló szoros kapcsolatot hangsúlyozta. Ma *új sorozatot kezdett
az Egyház misztériumáról*, amelyet mindannyian megélünk, és amelynek
mindannyian részesei vagyunk. Ferenc pápa hozzátette, hogy két olyan
kifejezést szeretne elemezni, amely gyakran előfordul a II. Vatikáni Zsinat
szövegeiben.

Elsőként a következő kifejezést mélyítette el: *az Egyház mint Isten
családja*. Ezekben a hónapokban több alkalommal is *utalt a tékozló fiú
vagy inkább az irgalmas atya evangéliumi példabeszédére* (vö. Lk 15,11-32).
A kisebbik fiú elhagyja az atyai házat, mindenét eltékozolja, majd úgy
határoz, hogy hazamegy, mert * ráébred, hogy hibát követett el. *Azonban
már nem érzi magát méltónak arra, hogy apja fiaként térjen haza, ezért* azt
szeretné, ha szolgaként fogadnák vissza*. *Az apa ezzel szemben elé megy,
átöleli, visszaadja neki fiúi méltóságát és ünnepséget rendez számára*. Ez
a példabeszéd, mint annyi más evangéliumi történet, jól mutatja Istennek az
emberiségre vonatkozó tervét.

*Mi Istennek a terve?* Az, hogy *mindnyájunkból gyermekei egyetlen
családját alkossa meg*, amelyben mindenki érezze magát közel Istenhez,
*mindenki
érezze, hogy Isten szereti őt, mint az evangéliumi példabeszédben, mindenki
érezze annak a melegségét, hogy Isten családjához tartozik*. Ebben a nagy
tervben *gyökerezik az Egyház*, amely nem néhány személy egyezségéből
született szervezet, mint ahogy erre sokszor emlékeztetett XVI. Benedek
pápa. *Az Egyház Isten műve*. Éppen ebből a szeretettervből születik, amely
fokozatosan valósul meg a történelemben.

Az Egyház* Istennek abból a vágyából születik*, hogy *minden embert
meghívjon a vele való szeretetközösségre, barátságára*, sőt arra, hogy
gyermekeiként részt vegyenek isteni életében. Maga az "Egyház" szó, *a
görög 'eklézsia' szó* *összehívást jelent*. Isten hív minket, arra késztet,
hogy *kilépjünk az individualizmusból, ne legyünk hajlamosak az önmagunkba
zárkózásra, meghív bennünket, hogy családja tagjaivá váljunk*. Ez a
meghívás a teremtésben gyökerezik. Isten azért teremtett meg bennünket,
hogy mély baráti kapcsolatban éljünk vele, és amikor a bűn megszakította
ezt a vele, a többi emberrel és a teremtett világgal való kapcsolatot,
Isten akkor sem hagyott minket magunkra.

Az egész üdvtörténet* Isten története, aki keresi az embert, felkínálja
neki szeretetét és befogad mindnyájunkat*. Meghívta Ábrahámot, hogy legyen
egy sokaság atyja, kiválasztotta Izrael népét, hogy szövetséget kössön
vele, amely minden népet átölel, majd az idők teljességében elküldte Fiát,
hogy szeretet- és üdvösségtervét az egész emberiséggel kötött új és örök
szövetségben valósítsa meg. Amikor olvassuk az evangéliumokat, látjuk, hogy
Jézus maga köré gyűjt egy kis közösséget, amely befogadja szavát, követi
őt, osztozik útjában, családjává válik, és ezzel a közösséggel előkészíti
és építi Egyházát.

Honnan születik tehát az Egyház? *A kereszten véghezvitt legmagasabb rendű
szeretetgesztusból,* Jézus nyitott oldalsebéből, amelyből vér és víz fakad,
az Oltáriszentség és a keresztség szentségének jelképei. Isten családjában,
az Egyházban az életadó nedv Isten szeretete, amely *abban valósul meg,
hogy szeretjük őt és a többieket, mindenkit, megkülönböztetés és mérték
nélkül. Az Egyház olyan család, ahol szeretünk és szeretnek minket.
*
Mikor válik láthatóvá az Egyház? Két vasárnappal ezelőtt ünnepeltük; akkor
veszi látható kezdetét, amikor a Szentlélek ajándéka betölti az apostolok
szívét és arra készteti őket, hogy útra keljenek és megkezdjék az
evangélium hirdetését, Isten szeretetének terjesztését. Ma is *vannak, akik
ezt mondják. "Krisztus igen, az Egyház nem*". Azok, akik azt mondják, hogy
"hiszek Istenben, de nem a papokban", nemde? Így mondják: "Krisztus igen,
az Egyház nem". Pedig *éppen az Egyház vezet el bennünket Krisztushoz és
Istenhez; az Egyház Isten gyermekeinek nagy családja.* Természetesen *vannak
emberi aspektusai is; azokban, akik az Egyházat alkotják, a
lelkipásztorokban, a világi hívekben vannak hibák, tökéletlenségek, bűnök:
a pápának is vannak hibái, de még mennyi!*

Az a szép, hogy *amikor észrevesszük, hogy bűnösök vagyunk, és megtaláljuk
Isten irgalmasságát: Isten mindig megbocsát*. Ne feledjétek ezt: Isten
mindig megbocsát! Befogad minket a megbocsátás és az irgalmasság
szeretetébe. Egyesek ezt mondják: "szép ez: a bűn Isten megbántása, de
egyben lehetőség; megalázzuk magunkat, hogy észrevegyük, hogy van valami,
ami még szebb, és ez nem más, mint * Isten irgalmassága*. Gondoljunk erre!
- mondta Ferenc pápa, majd így folytatta:

Ma tegyük fel a kérdést:* mennyire szeretem az Egyházat? Imádkozom érte?
Érzem, hogy része vagyok az Egyház családjának*? Mit teszek azért, hogy
olyan közösség legyen, amelyben mindenki érzi, hogy befogadják és megértik,
mindenki érzi Isten irgalmasságát és szeretetét, amely megújítja életét? A
hit ajándék és olyan tett, amely mindenkit személyesen érint, de Isten arra
hív bennünket, hogy együtt éljük meg a hitünket, mint család, mint Egyház.

*Kérjük az Urat ebben a hit évében különös erővel, hogy közösségeink és az
egész Egyház legyenek mindig valódi családok, amelyek megélik és
továbbadják Isten szeretetének melegségét!* - fejezte be szerda délelőtti
katekézisét a Szentatya.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130530/fb3583f5/attachment.html