<div dir="ltr"><h1 class="">Az Egyház Isten gyermekeinek nagy <u>családja</u> <br></h1>Május 29-én, szerdán délelőtt az immár szokásos
<u><b>százezres zarándoksereg vett részt az általános pápai kihallgatáson</b></u>,
nem törődve a ragyogó napsütést hirtelen felváltó sűrű záporral.<div class=""><div class=""><div class=""> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/kriszta/BKEP2_43.jpg" style="float: left; margin: 8px 11px;" height="120" width="180">A
pápa a szeszélyes időjárás ellenére most is nyitott dzsipjén, esernyő
nélkül járta körbe a Szent Péter teret, és ezekkel a szavakkal fordult a
hívekhez: <u><b>„Gratulálok a bátorságotokért, kitartotok az eső ellenére!”<br></b></u><br>Katekézisét
ismét „Kedves testvérek, jó napot kívánok!” köszöntéssel kezdte.
Emlékeztetett, hogy az elmúlt alkalommal a Szentlélek és az Egyház
között fennálló szoros kapcsolatot hangsúlyozta. Ma <u><b>új sorozatot kezdett
az Egyház misztériumáról</b></u>, amelyet mindannyian megélünk, és amelynek
mindannyian részesei vagyunk. Ferenc pápa hozzátette, hogy két olyan
kifejezést szeretne elemezni, amely gyakran előfordul a II. Vatikáni
Zsinat szövegeiben.<br><br>Elsőként a következő kifejezést mélyítette
el: <u><b>az Egyház mint Isten családja</b></u>. Ezekben a hónapokban több alkalommal
is <u><b>utalt a tékozló fiú vagy inkább az irgalmas atya evangéliumi
példabeszédére</b></u> (vö. Lk 15,11-32). A kisebbik fiú elhagyja az atyai
házat, mindenét eltékozolja, majd úgy határoz, hogy hazamegy, mert <u><b>
ráébred, hogy </b><b>hibát követett el. </b></u>Azonban már nem érzi magát méltónak
arra, hogy apja fiaként térjen haza, ezért<u><b> azt szeretné, ha szolgaként
fogadnák vissza</b></u>. <u><b>Az apa ezzel szemben elé megy, átöleli, visszaadja neki
fiúi méltóságát és ünnepséget rendez számára</b></u>. Ez a példabeszéd, mint
annyi más evangéliumi történet, jól mutatja Istennek az emberiségre
vonatkozó tervét.<br><br><u><b>Mi Istennek a terve?</b></u> Az, hogy <u><b>mindnyájunkból
gyermekei egyetlen családját alkossa meg</b></u>, amelyben mindenki érezze magát
közel Istenhez, <u><b>mindenki érezze, hogy Isten szereti őt, mint az
evangéliumi példabeszédben, mindenki érezze annak a melegségét, hogy
Isten családjához tartozik</b></u>. Ebben a nagy tervben <u><b>gyökerezik az Egyház</b></u>,
amely nem néhány személy egyezségéből született szervezet, mint ahogy
erre sokszor emlékeztetett XVI. Benedek pápa. <u><b>Az Egyház Isten műve</b></u>.
Éppen ebből a szeretettervből születik, amely fokozatosan valósul meg a
történelemben.<br><br>Az Egyház<u><b> Istennek abból a vágyából születik</b></u>, hogy
<u><b>minden embert meghívjon a vele való szeretetközösségre, barátságára</b></u>,
sőt arra, hogy gyermekeiként részt vegyenek isteni életében. Maga az
„Egyház” szó, <u><b>a görög 'eklézsia' szó</b></u> <u><b><i>összehívást</i> jelent</b></u>. Isten hív
minket, arra késztet, hogy <u><b>kilépjünk az individualizmusból, ne legyünk
hajlamosak az önmagunkba zárkózásra, meghív bennünket, hogy családja
tagjaivá váljunk</b></u>. Ez a meghívás a teremtésben gyökerezik. Isten azért
teremtett meg bennünket, hogy mély baráti kapcsolatban éljünk vele, és
amikor a bűn megszakította ezt a vele, a többi emberrel és a teremtett
világgal való kapcsolatot, Isten akkor sem hagyott minket magunkra.<br><br>Az
egész üdvtörténet<u><b> Isten története, aki keresi az embert, felkínálja
neki szeretetét és befogad mindnyájunkat</b></u>. Meghívta Ábrahámot, hogy
legyen egy sokaság atyja, kiválasztotta Izrael népét, hogy szövetséget
kössön vele, amely minden népet átölel, majd az idők teljességében
elküldte Fiát, hogy szeretet- és üdvösségtervét az egész emberiséggel
kötött új és örök szövetségben valósítsa meg. Amikor olvassuk az
evangéliumokat, látjuk, hogy Jézus maga köré gyűjt egy kis közösséget,
amely befogadja szavát, követi őt, osztozik útjában, családjává válik,
és ezzel a közösséggel előkészíti és építi Egyházát.<br><br>Honnan
születik tehát az Egyház? <u><b>A kereszten véghezvitt legmagasabb rendű
szeretetgesztusból,</b></u> Jézus nyitott oldalsebéből, amelyből vér és víz
fakad, az Oltáriszentség és a keresztség szentségének jelképei. Isten
családjában, az Egyházban az életadó nedv Isten szeretete, amely <u><b>abban
valósul meg, hogy szeretjük őt és a többieket, mindenkit,
megkülönböztetés és mérték nélkül. Az Egyház olyan család, ahol
szeretünk és szeretnek minket.<br></b></u><br>Mikor válik láthatóvá az Egyház?
Két vasárnappal ezelőtt ünnepeltük; akkor veszi látható kezdetét, amikor
a Szentlélek ajándéka betölti az apostolok szívét és arra készteti
őket, hogy útra keljenek és megkezdjék az evangélium hirdetését, Isten
szeretetének terjesztését. Ma is <u><b>vannak, akik ezt mondják. „Krisztus
igen, az Egyház nem</b></u>”. Azok, akik azt mondják, hogy „hiszek Istenben, de
nem a papokban”, nemde? Így mondják: „Krisztus igen, az Egyház nem”.
Pedig <u><b>éppen az Egyház vezet el bennünket Krisztushoz és Istenhez; az
Egyház Isten gyermekeinek nagy családja.</b></u> Természetesen <u>vannak emberi
aspektusai is; azokban, akik az Egyházat alkotják, a lelkipásztorokban, a
világi hívekben vannak hibák, tökéletlenségek, bűnök: a pápának is
vannak hibái, de még mennyi!</u><br><br>Az a szép, hogy <u><b>amikor észrevesszük,
hogy bűnösök vagyunk, és megtaláljuk Isten irgalmasságát: Isten mindig
megbocsát</b></u>. Ne feledjétek ezt: Isten mindig megbocsát! Befogad minket a
megbocsátás és az irgalmasság szeretetébe. Egyesek ezt mondják: „szép
ez: a bűn Isten megbántása, de egyben lehetőség; megalázzuk magunkat,
hogy észrevegyük, hogy van valami, ami még szebb, és ez nem más, mint <u><b>
Isten irgalmassága</b></u>. Gondoljunk erre! – mondta Ferenc pápa, majd így
folytatta:<br><br>Ma tegyük fel a kérdést:<u><b> mennyire szeretem az
Egyházat? Imádkozom érte? Érzem, hogy része vagyok az Egyház
családjának</b></u>? Mit teszek azért, hogy olyan közösség legyen, amelyben
mindenki érzi, hogy befogadják és megértik, mindenki érzi Isten
irgalmasságát és szeretetét, amely megújítja életét? A hit ajándék és
olyan tett, amely mindenkit személyesen érint, de Isten arra hív
bennünket, hogy együtt éljük meg a hitünket, mint család, mint Egyház.<br><br><u><b>Kérjük
az Urat ebben a hit évében különös erővel, hogy közösségeink és az
egész Egyház legyenek mindig valódi családok, amelyek megélik és
továbbadják Isten szeretetének melegségét!</b></u> – fejezte be szerda délelőtti
katekézisét a Szentatya.</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>