[Grem] J. Lukacs, történész: Magyar önbizalom; Antiszemitizmus? ; Budapest ; Kiegyezés

[Emoke Greschik]

http://hetivalasz.hu/itthon/magyar-onbizalom-magyar-onismeret-64361/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201305
Magyar önbizalom, magyar önismeret Borbás Barna- itthon at hetivalasz.hu
<itthon at hetivalasz.hu>2013.05.27. - 17:00
Szándékai szerint utolsó előadásait tartotta John Lukacs Amerikában élő
magyar történész múlt héten Budapesten. Az ELTE és a PPKE campusain is telt
ház előtt beszélő 89 éves professzort antiszemitizmusról, a létező két
jobboldalról és a magyar fővároshoz való kötődéséről kérdeztük.
hirdetés

 Fotók: Sebestyén László

*Aggodalmaskodó típus?*

Mondhatjuk. Miért?

*Az írja az Egy nagy korszak végén című művében: az aggodalom szellemi
teher. Most Búcsúelőadások címmel tartott előadásokat Budapesten, ami
nyilván számvetést is jelent. Van önben aggodalom, ha a nyugati kultúra
következő korszakára gondol?*

Két dolgot szeretnék elmondani. Először is, ha ezt írtam az aggodalomról,
helytelenül írtam. Az aggodalom ugyanis sokkal inkább szellemi kötelesség.
Noha igaz, hogy sok kötelesség egyben teher is. Ilyen értelemben persze van
bennem aggodalom. Ám rögtön ide kell kötnöm a második mondandómat: nem
vagyok próféta. Ne is kérdezze, hogy mi jön majd ezután, hogy mit hoz
nekünk a következő korszak, mert én a jövőt nem láthatom.

*És a zsidósággal, antiszemitizmussal kapcsolatban érez aggodalmat?
Meglepett, hogy A két világháborúnak és következményeinek magyar
katasztrófájáról című ELTE-s előadásának közel felét a magyarországi
antiszemitizmusnak szentelte.*

Ki kell javítanom: pontosan a negyede szólt erről. Ezt is próbáltam
csökkenteni. Nem mintha kényes kérdés volna.

*Inkább bonyolult. Mindenesetre zsidó felmenőire büszke katolikus
történészként az ön állásfoglalása érdekes: elmondta, hogy maga az
antiszemitizmus szavunk is problémás, ahogyan az is, ha a tragédiáról való
beszédben a sértettség diktál.*

A szemita és közel-keleti népek nem mind zsidók, és sok zsidó nem is
szemita eredetű: ezért mondtam, hogy baj van a jelzővel, mely ennek
ellenére fennmaradt. Mikor, kire használjuk? Mi különbözteti meg a
judeofóbiától? Talán többet kellene ezekről a kérdésekről a magyar
történészeknek beszélni. Persze az nagy hiba, amikor az antiszemitizmust
túlozzák, amiben szerepe van a nyugati zsidóság érzékenységének. Azt
hiszik, hogy az antiszemitizmus a világ legnagyobb bűne - pedig ilyen
kategória nem létezik, ez így történelmietlen és balga túlzás. Tessék, most
engem is lehetne antiszemitázni.

*Az ELTE-n úgy fogalmazott, hogy az 1919 óta Magyarországon létező
antiszemitizmus mélyén főként nem is zsidógyűlölet húzódik meg. Akkor mi?*

A magyar önbizalom megingása. Ezt nagyon fontos problémának tartom, amiből
sok minden más is megérthető. Ahhoz, hogy a gyanakvás, a félelmek, a
frusztráció megszűnjön, Magyarországon több önbizalomra van szükség. Persze
itt helyes önbizalomról beszélek: soha nem szabad elfelejteni, hogy az
önbizalom használhatatlan önismeret nélkül. A másik hozzászólásom, hogy nem
szabad a zsidókat mint kisebbséget tekinteni. Olyan kicsi ez a nép, annyira
magára van utalva: azt kell mondanunk, hogy mindannyian magyarok vagyunk.
Mindenkire szükség van.

*Többször hangsúlyozta már, hogy Magyarországon két történelmi jobboldal
létezik: nacionalistákra és patriótákra osztotta őket, az ő harcuk
határozta meg a harmincas éveket. Mintha ma is látnánk hasonlót.*

Én belpolitikai kérdésekhez hozzászólni nem szeretnék, bár érzékeltem, hogy
ma is van Magyarországon szélsőséges jobboldal. Amikor patrióta
példaképekről beszélek, elsősorban olyan magyarokra gondolok, mint Bethlen
István vagy Bajcsy-Zsilinszky Endre. Ők azonban saját korukban egy osztályt
is képviseltek, mely mára megszűnt. Szellemi értelemben persze a patrióta
kategória ma is érvényes lehet.

*Önt is többször címkézték már konzervatívnak, jobboldalinak, de nem szokta
ezeket a kategóriákat elfogadni. A "reakciós" minősítés viszont többször
visszaköszön a műveiben. Ezt elfogadja magára is.*

Sokszor írták rólam, de igazán ez sem stimmel. Inkább tréfásan használom a
konzervatív helyett, mert sajnos a mai önjelölt amerikai konzervatívok nagy
része nem is konzervatív. A reakciós mindig szemben áll a korszellemmel -
nem véletlenül sütötték bélyegként ellenfeleikre a diktatúrák vezetői "Ezek
ellenünk vannak, ezek piszok reakciósok!" - mondták. A reakciós mindig
szemben áll a totális rendszerekkel, az ideológiákkal, és gyakran zúdul rá
össztűz mindkét szélsőség irányából. De mint mondtam: én inkább csak
tréfásan használom ezt a kategóriát.

*1989 óta szinte minden évben járt Budapesten, noha 22 éves kora óta nem
itt él. Történész-közmegegyezés szól arról, hogy a magyar fővárosról írt
munkája tette fel a nyugati értelmiség térképére Budapestet. Miért ennyire
fontos önnek ez a város? *

Mélyen érdekel a várostörténet, de nem vagyok Budapest-szakértő. Ennek a
könyvnek kizárólag az volt az oka, hogy engem nagyon irritált, ahogy az
angolszász entellektüelek mindig csak Bécsről áradoznak, hogy divatos
osztrák írókat angolra fordítani, miközben Budapestről elfeledkeznek.
Pedig, ami a kiegyezés környékén a magyar fővárosban történt, példátlan.

*Mi hozta vissza mindig?*

Bennem Budapest fontos nyomokat hagyott. Van olyan emigráns, aki másként
élte meg; egy-két évtized távollét után inkább azt mondja, hogy ő már
franciaként vagy angolszászként gondolkodik, de én ilyet nem tudnék
mondani. Lám, most a gyerekeim is itt vannak, akik már nem is tudnak
magyarul. Egyszer azt írtam: Magyarország a hazám, Amerika az otthonom,
Magyarország az anyám, Amerika a feleségem. Ma is így gondolom.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130528/37235282/attachment.html