[Grem] Búcsú Kiss Pétertől és Erőss Zsolttól / Palya Bea

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2013. Május. 24., P, 14:45:01 CEST


"Magos hegyen nem mehetek félelem nélkül...." - Palya Bea búcsúja a magyar
Hópárductól<http://pozitivnap.hu/belfold/magos-hegyen-nem-mehetek-felelem-nelkul-palya-bea-bucsuja-a-magyar-hoparductol>

Közzétéve: 2013.05.24. Péntek, 11:51 | Utoljára frissítve: 2 órája |
Szerző: FM

http://pozitivnap.hu/belfold/magos-hegyen-nem-mehetek-felelem-nelkul-palya-bea-bucsuja-a-magyar-hoparductol
  Palya Bea énekesnő jól ismerte Eröss Zsoltot és családját is. Zsolttól az
egyik közösségi oldalon búcsúzott, gyönyörű gondolatokkal, szerető
barátként.

Kancsendzönga

Szokásunk, hogy mindenről véleményt alkotunk, már-már szinte kényszeresen
is, erre pedig csak rásegít az internetes kommentkultúra. Miközben számos
fórum, internetes oldal, médium beszámolt Erőss Zsolt és hegymászótársa,
Kiss Péter eltűnéséről, valamint arról is, hogy már nincs remény az életben
maradásukra, több ezer kilométernyire tőlük, Magyarországon emberek ezrei
adtak hangot véleményüknek a történtekről. Azonban nem feladata egy
embernek sem véleményezni egy tragédiát. Nem feladata senkinek ítélkezni,
még ha úgy is érezzük, hogy muszáj a klaviatúra püfölésével netnek
ereszteni summázatunkat. A legtöbb, amit ilyenkor egy ember tehet, hogy
békét kér a két magyar hegymászónak, és erőt az élethez az utánuk
maradtaknak. Úgy, ahogy ezt Palya Bea
tette<https://www.facebook.com/photo.php?fbid=479236062151446&set=a.168386949903027.41897.168380216570367&type=1&theater>:



*"Drága Zsolt,
felkavar ez most, hogy elmenni látszol. Félóránként rámegyek az Indexre,
hátha azt írják, "Erőss Zsolt csodával határos módon életben maradt", és
akkor a cikk majd taglalja, hogy erődnek utolsó cseppjeivel levánszorogtál
a sátrakig, vagy valami ilyesmi, és egyedül a kisujjad utolsó perce fagyott
el.

Képek jönnek rólad, Hildáról, a gyerekekről... a színes csíkos hordozóban
hoztátok Csomát koncertre, és arról beszélünk, hány kiló már, ő meg csak
kacag a karjaimban. "Magos hegyen nem mehetek félelem nélkül....", ezt
énekeltem neked tavaly Kapolcson, te meg mosolyogtál persze. Aztán az esti
buliban keleti zenék szóltak, te a babzsákban hátradőlve beszélgettél, a
legtermészetesebb módon fogtad a térded fölött a csonkolt lábadat, és semmi
szégyen nem volt benned, el is felejtettünk zavarba jönni.

Majdnem mentem egyszer veled hegyre is, de akkor épp más csúcsokat másztam,
talán lemezbe daráltam a húsomat vagy valami ilyesmi. A picit már nagyobb
Csomát dajkáltam nagy hassal, Gréta a műlábadat ölelte épp, Hilda megint
színesben, idilli volt a jelenet, és egy pillanatra átfutott rajtam ez a
"mi van ha...", de rögtön el is hessegettem.

Szerettem, ha találkoztunk, szerettem, hogy neked is a természet a mániád.
Hegy-nézésű lettél, a tekintetedet elmélyítették a végtelen magaslatok, az
arcodat megedzette a nap, a szél. Az otthonosság érzése mellett ijesztő
borzongás is átjárt, ahogyan a nálad nagyobb erőkkel lejtett merész
táncodra gondoltam. Erőss, erős... De fura, hogy most rólad írok, hogy
ilyen közel vagy... Én vajon milyen megmászhatatlan csúcsoknak megyek neki,
hányszor fárasztom túl magam, játszom-e a veszéllyel, visszajárok-e
embertelenül gyönyörű körülmények közé... Volt, hogy én is zuhantam, volt,
hogy fulladtam, volt, hogy izgatott és inspirált a veszélyzónában való
mászkálás. De Lilivel ez azt hiszem megváltozott, vagy csak hosszú időre
jegeltem a szélsőségeimet. Igen, a kisgyerekeidre gondolva düh és fájdalom
mar belém, miért, miért. De én nem vagyok te, és csak sejthetem, hogy a
hegy milyen nagy erővel hív, és sejtem azt is, ennek a hívásnak nem lehet
és szabad ellenállni.

De talán azért írtam ezt az egészet, mert a legnagyobb félelmem az, hogy
Lilinek nem tudok ott lenni, amikor ő szeretné.

Minden jól van, ahogy van. Nyugalmat neked Zsolt odafent, Hilda, nektek
erőt és barátok ölelő karját idelent.*"



*Kiss Péter *

Még gyerekkorában megismerkedett a hazai teljesítménytúrázással, kétszer
"Az év teljesítménytúrázója" lett. 18 évesen fordult a magasabb hegyek
felé, először hazai mászóiskolákban, majd a Magas-Tátra zordabb falain
csiszolta mászótudását.
Expedíciós barlangász, mintegy 15km-nyi barlangjárat felfedezése kötődik a
nevéhez.
Első magyarként érte el az Alpok összes (82db) 4000-es csúcsát és egyedül
végigmászta a Magas-Tátra főgerincét.
Számtalan nehéz alpesi utat teljesített az elmúlt években, a fiatal
hegymászó generáció oszlopos tagja volt. Sokszoros maratonista és ötszörös
Balaton kerülő.


*Erőss Zsolt *

13 évesen ismerkedett meg a hegymászással a Gyergyószentmiklós vidéki
Békási szorosban, képzett hegymászóként 1990-től vesz részt a magyar
expedíciózásban. Évente ott van a magashegyekbe induló expedíciókban,
többnyire sikeresen. Nehéz és új útvonalakat is teljesített, az első magyar
számos magas hegy csúcsán. Alapító tagja a "Magyarok a világ nyolcezresein"
expedíciós sorozatnak.

Médiaismertsége az első sikeres Everest expedícióhoz (2002) és balesetéhez
a Tátrában (2010) köthető. A jobb lába elvesztése után is meg tudott
felelni a legnagyobb kihívásoknak, 2011-ben sikerült 8516 méteres csúcsot
másznia. Számos kitüntetésben részesült, megjelenéseivel a környezetvédő,
aktív életformák hirdetője.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130524/f48f26b1/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról