<div dir="ltr"><a href="http://pozitivnap.hu/belfold/magos-hegyen-nem-mehetek-felelem-nelkul-palya-bea-bucsuja-a-magyar-hoparductol" target="_blank">"Magos hegyen nem mehetek félelem nélkül...." - Palya Bea búcsúja a magyar Hópárductól</a>
<p> Közzétéve: 2013.05.24. Péntek, 11:51 | Utoljára frissítve: 2 órája | Szerző: FM</p><p><a href="http://pozitivnap.hu/belfold/magos-hegyen-nem-mehetek-felelem-nelkul-palya-bea-bucsuja-a-magyar-hoparductol" target="_blank">http://pozitivnap.hu/belfold/magos-hegyen-nem-mehetek-felelem-nelkul-palya-bea-bucsuja-a-magyar-hoparductol</a><br>
</p>
<center>
</center>
<h1>
Palya Bea énekesnő jól ismerte Eröss Zsoltot és családját
is. Zsolttól az egyik közösségi oldalon búcsúzott, gyönyörű
gondolatokkal, szerető barátként. </h1><p><img src="http://pozitivnap.hu/uploads/files/kh.jpg"></p><div style="width:600px;margin:10px auto"><span>Kancsendzönga</span></div><br>Szokásunk,
hogy mindenről véleményt alkotunk, már-már szinte kényszeresen is, erre
pedig csak rásegít az internetes kommentkultúra. Miközben számos fórum,
internetes oldal, médium beszámolt Erőss Zsolt és hegymászótársa, Kiss
Péter eltűnéséről, valamint arról is, hogy már nincs remény az életben
maradásukra, több ezer kilométernyire tőlük, Magyarországon emberek
ezrei adtak hangot véleményüknek a történtekről. Azonban nem feladata
egy embernek sem véleményezni egy tragédiát. Nem feladata senkinek
ítélkezni, még ha úgy is érezzük, hogy muszáj a klaviatúra püfölésével
netnek ereszteni summázatunkat. A legtöbb, amit ilyenkor egy ember
tehet, hogy békét kér a két magyar hegymászónak, és erőt az élethez az
utánuk maradtaknak. Úgy, ahogy ezt <a href="https://www.facebook.com/photo.php?fbid=479236062151446&set=a.168386949903027.41897.168380216570367&type=1&theater" target="_blank">Palya Bea tette</a>: <br>
<br><br><div style="width:auto;margin:10px 0px 10px 20px;float:right"><span></span></div><i>"Drága Zsolt,<br>felkavar
ez most, hogy elmenni látszol. Félóránként rámegyek az Indexre, hátha
azt írják, "Erőss Zsolt csodával határos módon életben maradt", és akkor
a cikk majd taglalja, hogy erődnek utolsó cseppjeivel levánszorogtál a
sátrakig, vagy valami ilyesmi, és egyedül a kisujjad utolsó perce
fagyott el.<br><br>Képek jönnek rólad, Hildáról, a gyerekekről... a
színes csíkos hordozóban hoztátok Csomát koncertre, és arról beszélünk,
hány kiló már, ő meg csak kacag a karjaimban. "Magos hegyen nem mehetek
félelem nélkül....", ezt énekeltem neked tavaly Kapolcson, te meg
mosolyogtál persze. Aztán az esti buliban keleti zenék szóltak, te a
babzsákban hátradőlve beszélgettél, a legtermészetesebb módon fogtad a
térded fölött a csonkolt lábadat, és semmi szégyen nem volt benned, el
is felejtettünk zavarba jönni. <br><br>Majdnem mentem egyszer veled
hegyre is, de akkor épp más csúcsokat másztam, talán lemezbe daráltam a
húsomat vagy valami ilyesmi. A picit már nagyobb Csomát dajkáltam nagy
hassal, Gréta a műlábadat ölelte épp, Hilda megint színesben, idilli
volt a jelenet, és egy pillanatra átfutott rajtam ez a "mi van ha...",
de rögtön el is hessegettem.<br><br>Szerettem, ha találkoztunk,
szerettem, hogy neked is a természet a mániád. Hegy-nézésű lettél, a
tekintetedet elmélyítették a végtelen magaslatok, az arcodat megedzette a
nap, a szél. Az otthonosság érzése mellett ijesztő borzongás is átjárt,
ahogyan a nálad nagyobb erőkkel lejtett merész táncodra gondoltam.
Erőss, erős... De fura, hogy most rólad írok, hogy ilyen közel vagy...
Én vajon milyen megmászhatatlan csúcsoknak megyek neki, hányszor
fárasztom túl magam, játszom-e a veszéllyel, visszajárok-e embertelenül
gyönyörű körülmények közé... Volt, hogy én is zuhantam, volt, hogy
fulladtam, volt, hogy izgatott és inspirált a veszélyzónában való
mászkálás. De Lilivel ez azt hiszem megváltozott, vagy csak hosszú időre
jegeltem a szélsőségeimet. Igen, a kisgyerekeidre gondolva düh és
fájdalom mar belém, miért, miért. De én nem vagyok te, és csak
sejthetem, hogy a hegy milyen nagy erővel hív, és sejtem azt is, ennek a
hívásnak nem lehet és szabad ellenállni.<br><br>De talán azért írtam ezt az egészet, mert a legnagyobb félelmem az, hogy Lilinek nem tudok ott lenni, amikor ő szeretné.<br><br>Minden jól van, ahogy van. Nyugalmat neked Zsolt odafent, Hilda, nektek erőt és barátok ölelő karját idelent.</i>"<br>
<br><img src="http://pozitivnap.hu/uploads/files/kiss%20p.jpg" height="217" width="325"><br><br><div style="width:auto;margin:10px 20px 10px 0px;float:left"><span></span></div><b>Kiss Péter </b><br><br>
Még
gyerekkorában megismerkedett a hazai teljesítménytúrázással, kétszer
"Az év teljesítménytúrázója" lett. 18 évesen fordult a magasabb hegyek
felé, először hazai mászóiskolákban, majd a Magas-Tátra zordabb falain
csiszolta mászótudását. <br>Expedíciós barlangász, mintegy 15km-nyi barlangjárat felfedezése kötődik a nevéhez. <br>Első magyarként érte el az Alpok összes (82db) 4000-es csúcsát és egyedül végigmászta a Magas-Tátra főgerincét. <br>
Számtalan
nehéz alpesi utat teljesített az elmúlt években, a fiatal hegymászó
generáció oszlopos tagja volt. Sokszoros maratonista és ötszörös Balaton
kerülő.<br><br><img src="http://pozitivnap.hu/uploads/files/22_eross_zsolt.jpg" height="239" width="336"><br><b>Erőss Zsolt </b><br><div style="width:auto;margin:10px 0px 10px 20px;float:right"><span></span></div>
<br>13
évesen ismerkedett meg a hegymászással a Gyergyószentmiklós vidéki
Békási szorosban, képzett hegymászóként 1990-től vesz részt a magyar
expedíciózásban. Évente ott van a magashegyekbe induló expedíciókban,
többnyire sikeresen. Nehéz és új útvonalakat is teljesített, az első
magyar számos magas hegy csúcsán. Alapító tagja a „Magyarok a világ
nyolcezresein” expedíciós sorozatnak.<br><br> Médiaismertsége az első
sikeres Everest expedícióhoz (2002) és balesetéhez a Tátrában (2010)
köthető. A jobb lába elvesztése után is meg tudott felelni a legnagyobb
kihívásoknak, 2011-ben sikerült 8516 méteres csúcsot másznia. Számos
kitüntetésben részesült, megjelenéseivel a környezetvédő, aktív
életformák hirdetője.
</div>