[Grem] Szentatya / 'a szegény' , 'a szegényekért élő egyház'

[Emoke Greschik]

Ferenc pápa elmagyarázta, mit jelent a szegény, szegényekért élő egyház

A lelkiségi mozgalmakkal töltött *pünkösd szombati virrasztáson* a
Szentatya erre a kérdésre is válaszolt.
  Elsőként azt hangsúlyozta, hogy *a legfontosabb dolog, amit adhatunk, az
evangélium.* Az *Egyház *nem egy civil szervezet. *Legfontosabb feladata,
hogy Jézusról beszéljen, nem pedig az, hogy hatékony legyen. **"Az Egyház a
föld sója, a világ világossága, arra kapott meghívást, hogy az Isten
országának kovászát jelenvalóvá tegye a társadalomban, és ezt mindenekelőtt
**a tanúságtételével teszi, a testvéri szeretet,  a szolidaritás, a
megosztás tanúságtételével"* - mondta a Szentatya.

A válság idején még inkább fontos, hogy *magunkra vegyük a szegények
fájdalmát*. Az nem lehet, hogy mi, keresztények "csak saját magunkkal
foglalkozzunk, magunkba zárkózzunk, elbátortalanodjunk". *Az Egyház nem
zárkózhat magába *- ismételte Ferenc pápa. Hozzátette: "*Fennáll ez a
veszély: bezárkózunk a plébániára, a barátokkal, a mozgalmunkkal, azokkal,
akikkel ugyanúgy gondolkodunk *... de tudjátok, mi történik *ekkor? Amikor az
Egyház bezárkózik, megbetegszik."* Ahogyan mondta: az Egyháznak ki kell
lépnie önmagából és el kell indulni a létezés peremvidékei felé. Majd
hozzátette: ha valaki kilép az otthonából, érheti baleset. Ám sokkal jobb,
ha baleset éri az Egyházat, mint ha megbetegszik. "Lépjetek ki! Lépjetek
ki!" - buzdította a jelenlévőket.

Amikor kilépünk, másokkal találkozunk. A hit találkozás Jézussal. És nekünk
ugyanazt kell tennünk, amit Jézus tett: találkozni másokkal. Arra
buzdított, hogy *gondoljunk az idősekre, akik egy nép bölcsességét
jelentik, és a gyermekekre!* Meg kell teremtenünk a találkozás kultúráját,
mindenkivel: "a barátság kultúráját, azt a kultúrát, ahol testvérekre
találunk, ahol beszélhetünk azokkal is, akik nem úgy gondolkodnak, mint mi,
azokkal is, akiknek más a hitük. Mindenkiben van valami, ami közös
velünk: *mindenki
Isten képmása, Isten gyermeke. Találkozzunk mindenkivel, anélkül, hogy
hovatartozását vizsgálnánk. *És a másik fontos dolog: találkozzunk a
szegényekkel. Ha kilépünk önmagunkból, rátalálunk a szegénységre.

Szomorúan állapította meg, hogy napjainkban nem felkavaró hír, ha megfagy
egy hajléktalan. A botrányok az igazi hírek. Az sem hír, hogy rengeteg
gyermek éhezik: "ez súlyos dolog, nagyon súlyos! Nem nyugodhatunk bele!"
Arra buzdított, hogy ne legyünk túl jólnevelt keresztények, akik teázás
közben teológiai kérdésekről diskurálnak., hanem *legyünk bátor
keresztények, akik elindulnak, hogy megkeressék Krisztus testét.  *

Ezt követően Ferenc pápa felidézett egy párbeszédet arról, milyen
kérdéseket szokott feltenni püspökként a gyónásra érkezőknek és általában
mit válaszoltak:
- Szokott alamizsnát adni?
- I*gen, atyám.
- Jól van, jól van. Mondja, amikor alamizsnát ad, a szemébe néz annak,
akinek ad?
- Nem tudom, nem figyeltem erre.
- És amikor alamizsnát ad, megérinti azt az embert, akinek ad, akinek
odadob egy pénzdarabot?
Majd így folytatta: "Ez a fontos: Krisztus teste, megérinteni Krisztus
testét, magunkra venni ezt a fájdalmat a szegényekért."* *A szegény ember
Krisztus teste.*

A pápa arra szólít fel, hogy a keresztény ember számára *a szegénység nem
lehet szociológiai, filozófiai, kulturális kategória. *"Nem, ez egy
teológiai kategória! Talán azt mondhatnám, hogy az első kategória, mert az
Isten, *Isten Fia megalázta magát, szegénnyé lett, hogy velünk járjon az
úton*. Ez a mi szegénységünk: Krisztus testének szegénysége, az a
szegénység, amit Isten Fia hozott el nekünk megtestesülésével. A szegény,
szegényekért való Egyház azzal kezdődik, hogy elindulunk Krisztus teste
felé. Ha elindulunk Krisztus teste felé, elkezdünk megérteni valamit,
elkezdjük megérteni, mit jelent Urunknak ez a szegénysége. És ez nem
könnyű" - mondta.

Hangsúlyozta, hogy* a világias lelkület árt a keresztényeknek. A jelenlegi
válság érinti a közerkölcsöt, a politikát is. Az embert magát érinti a
válság, hiszen lerombolja, kivetkőzteti az erkölcsből. *Ha a közéletben és
a politikában nincs jelen az erkölcs, akkor mindent meg lehet tenni. Fontos
feltenni magunkban a kérdést, hogy *keresztényként mit kell tennünk a
válság idején.*

Korunk erkölcstelenségének érzékeltetésre egy bibliai midrást mesélt el,
egy 12. századi rabbi által leírt történetet, amely arról szól, hogy Bábel
tornyának építéséhez téglákat kellett készíteni. Nagy munkával készültek,
értékes téglák voltak. Ha a torony építése közben *egy felcipelt tégla
leesett, az hatalmas tragédia volt. Ha viszont egy munkás esett le, az nem
jelentett semmit. Ilyen korban élünk: ha a bankok befektetései veszítenek
értékükből, az tragédia. Ha emberek halnak éhen, az nem tűnik fel senkinek.
*A szegény, szegényekért élő Egyház ezzel a mentalitással fordul szembe -
magyarázta Ferenc pápa.

Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130521/2f4e442e/attachment-0001.html