<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa elmagyarázta, mit jelent a szegény, szegényekért élő egyház</h1>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>A lelkiségi mozgalmakkal töltött <u><b>pünkösd szombati virrasztáson</b></u> a Szentatya erre a kérdésre is válaszolt.</p> </div>
</div>
</div>
<img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Zsuzsa/papa/papafrancesco/labmosas_fekvo.jpg" style="margin: 7px; float: left;" height="120" width="180">Elsőként
azt hangsúlyozta, hogy <b>a legfontosabb dolog, amit adhatunk, az
evangélium.</b> Az <u><b>Egyház </b></u>nem egy civil szervezet. <u><b>Legfontosabb feladata,
hogy Jézusról beszéljen, nem pedig az, hogy hatékony legyen. </b></u><b>„Az Egyház a
föld sója, a világ világossága, arra kapott meghívást, hogy az Isten
országának kovászát jelenvalóvá tegye a társadalomban, és ezt
mindenekelőtt </b><u><b>a tanúságtételével teszi, a testvéri szeretet, a
szolidaritás, a megosztás tanúságtételével”</b></u> – mondta a Szentatya.<br><br>A
válság idején még inkább fontos, hogy <u><b>magunkra vegyük a szegények
fájdalmát</b></u>. Az nem lehet, hogy mi, keresztények „csak saját magunkkal
foglalkozzunk, magunkba zárkózzunk, elbátortalanodjunk”. <u><b>Az Egyház nem
zárkózhat magába </b></u>– ismételte Ferenc pápa. Hozzátette: „<b>Fennáll ez a
veszély: bezárkózunk a plébániára, a barátokkal, a mozgalmunkkal,
azokkal, akikkel ugyanúgy gondolkodunk </b>… de tudjátok, mi történik <u><b>ekkor?
Amikor az Egyház bezárkózik, megbetegszik.”</b></u> Ahogyan mondta: az
Egyháznak ki kell lépnie önmagából és el kell indulni a létezés
peremvidékei felé. Majd hozzátette: ha valaki kilép az otthonából,
érheti baleset. Ám sokkal jobb, ha baleset éri az Egyházat, mint ha
megbetegszik. „Lépjetek ki! Lépjetek ki!” – buzdította a jelenlévőket.<br><br>Amikor
kilépünk, másokkal találkozunk. A hit találkozás Jézussal. És nekünk
ugyanazt kell tennünk, amit Jézus tett: találkozni másokkal. Arra
buzdított, hogy <u><b>gondoljunk az idősekre, akik egy nép bölcsességét
jelentik, és a gyermekekre!</b></u> Meg kell teremtenünk a találkozás
kultúráját, mindenkivel: „a barátság kultúráját, azt a kultúrát, ahol
testvérekre találunk, ahol beszélhetünk azokkal is, akik nem úgy
gondolkodnak, mint mi, azokkal is, akiknek más a hitük. Mindenkiben van
valami, ami közös velünk: <u><b>mindenki Isten képmása, Isten gyermeke.
Találkozzunk mindenkivel, anélkül, hogy hovatartozását vizsgálnánk. </b></u>És a
másik fontos dolog: találkozzunk a szegényekkel. Ha kilépünk
önmagunkból, rátalálunk a szegénységre. <br><br>Szomorúan állapította
meg, hogy napjainkban nem felkavaró hír, ha megfagy egy hajléktalan. A
botrányok az igazi hírek. Az sem hír, hogy rengeteg gyermek éhezik: „ez
súlyos dolog, nagyon súlyos! Nem nyugodhatunk bele!” Arra buzdított,
hogy ne legyünk túl jólnevelt keresztények, akik teázás közben teológiai
kérdésekről diskurálnak., hanem <u><b>l</b><b>együnk bátor keresztények, akik
elindulnak, hogy megkeressék Krisztus testét. </b></u><br><br>Ezt követően
Ferenc pápa felidézett egy párbeszédet arról, milyen kérdéseket szokott
feltenni püspökként a gyónásra érkezőknek és általában mit válaszoltak: <br>- Szokott alamizsnát adni?<br>- I<u><b>gen, atyám.<br>- Jól van, jól van. Mondja, amikor alamizsnát ad, a szemébe néz annak, akinek ad?<br>- Nem tudom, nem figyeltem erre.<br>
- És amikor alamizsnát ad, megérinti azt az embert, akinek ad, akinek odadob egy pénzdarabot?<br>Majd
így folytatta: „Ez a fontos: Krisztus teste, megérinteni Krisztus
testét, magunkra venni ezt a fájdalmat a szegényekért.”</b></u> <u><b>A szegény ember
Krisztus teste.</b></u><br><br>A pápa arra szólít fel, hogy a keresztény ember
számára <u><b>a szegénység nem lehet szociológiai, filozófiai, kulturális
kategória. </b></u>„Nem, ez egy teológiai kategória! Talán azt mondhatnám, hogy
az első kategória, mert az Isten, <u><b>Isten Fia megalázta magát, szegénnyé
lett, hogy velünk járjon az úton</b></u>. Ez a mi szegénységünk: Krisztus
testének szegénysége, az a szegénység, amit Isten Fia hozott el nekünk
megtestesülésével. A szegény, szegényekért való Egyház azzal kezdődik,
hogy elindulunk Krisztus teste felé. Ha elindulunk Krisztus teste felé,
elkezdünk megérteni valamit, elkezdjük megérteni, mit jelent Urunknak ez
a szegénysége. És ez nem könnyű” – mondta. <br><br>Hangsúlyozta, hogy<b> a
világias lelkület árt a keresztényeknek. A jelenlegi válság érinti a
közerkölcsöt, a politikát is. Az embert magát érinti <u>a válság,</u> hiszen
lerombolja, <u>kivetkőzteti az erkölcsből.</u> </b>Ha a közéletben és a politikában
nincs jelen az erkölcs, akkor mindent meg lehet tenni. Fontos feltenni
magunkban a kérdést, hogy <u><b>keresztényként mit kell tennünk a válság
idején.</b></u><br><br>Korunk erkölcstelenségének érzékeltetésre egy bibliai
midrást mesélt el, egy 12. századi rabbi által leírt történetet, amely
arról szól, hogy Bábel tornyának építéséhez téglákat kellett készíteni.
Nagy munkával készültek, értékes téglák voltak. Ha a torony építése
közben <u><b>egy felcipelt tégla leesett, az hatalmas tragédia volt. Ha
viszont egy munkás esett le, az nem jelentett semmit. </b><b>Ilyen korban
élünk: ha a bankok befektetései veszítenek értékükből, az tragédia. Ha
emberek halnak éhen, az nem tűnik fel senkinek. </b></u>A szegény, szegényekért
élő Egyház ezzel a mentalitással fordul szembe – magyarázta Ferenc pápa.<br><br>Magyar Kurír<br></div>