[Grem] Urunk mennybemenetele

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2013. Mjus. 12., V, 10:32:07 CEST 

Urunk mennybemenetele

P. Szabó Ferenc elmélkedése a vasárnapi evangéliumról

*A húsvét utáni 40. napon ünnepli az Egyház, az V. század óta, Urunk
mennybemenetelének napját.* Ez csütörtökre esik. Áldozócsütörtök liturgikus
ünnepét több országban, így Magyarországon is a következő vasárnapon
tartják.

Húsvét 7. vasárnapjával, illetve a rá következő héttel befejeződik a
húsvéti ünnepkör, amely pünkösdig tart. E hetekben az Egyház Jézus Krisztus
kereszthalálára, feltámadására és végül dicsőséges mennybemenetelére
emlékezik. *Jézus valójában húsvétkor már testében is megdicsőülve átment
az Atyához, de negyven napon át megjelent az apostoloknak, hogy megerősítse
őket hitükben; megmagyarázza nekik az ószövetségi Írásokat, a róla szóló
jövendöléseket.* Jézus feltámadásával átment az új, isteni létrendbe, nem
tért vissza ebbe az életbe: a jelenések az Úr csodatételei, leereszkedései
(pl. amikor az apostolokkal eszik, vagy a hitetlen Tamásnak megmutatja
oldalsebét).

*Lukács evangéliuma végén röviden leírja Jézus mennybemenetelét: *Jézus itt
búcsúbeszédében mondja: „Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie
kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia. Nevében megtérést és
bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi
vagytok ezeknek. Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát.” A
Szentlélek majd megnyitja elméjüket, hogy megértsék az Írásokat. Csakugyan,
pünkösdkor minden világos lesz az apostolok számára, ahogy Péter
beszédeiből láthatjuk.

Lukács evangélista az Apostolok Cselekedetei elején, ahol folytatja Jézus
üdvözítő művének hatástörténetét, hosszabban, szemléletesebben írta le
az *Olajfák
hegyi mennybemenetelt. Jézus előbb küldetést ad apostoloknak, hogy az
elküldendő Szentlélek erejében hirdessék az egész világon az örömhírt. „E
szavak után szemük láttára fölemelkedett és felhő takarta el szemük elől.
Miközben merően nézték, miként száll az égbe, egyszerre csak két fehérruhás
férfi termett mellettük: „Galileai férfiak, szólították meg őket, mit
álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek fölment a
menybe, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybeszállt.”*

E szemléletes leírás értelmét kell megragadnunk: Jézus megdicsőülése,
átmenete az Atyához a másik létrendbe már feltámadásával megtörtént. Most
végleg eltűnik az apostolok szeme elől. Valójában nem úgy emelkedik fel az
égbe, mint ahogy a helikopter felszáll. Ma már tudjuk, hogy a felhők felett
nyílik a világűr, amelyet az űrhajósok bejárnak. Isten nem ott fenn
„lakik”, a felhők feletti „égben”, ott a világűrben az űrhajósok nem
találkozhattak vele. *Hamis a Gagarinnak tulajdonított ateista mondás:
„Nincs Isten, az űrben nem találkoztam vele.” Az ég nem fenn van, hanem
ott, ahol Isten jelen van láthatatlanul. Közelebb van hozzám, mint én
önmagamhoz („interior intimo meo”, ahogy Szent Ágoston mondja).* Az ég, a
menny szellemvilág Istennél, akit körülvesznek a megdicsőültek.

A vasárnapi olvasmány az Efezusi levél elejéről (1, 17-23) a legjobb
kommentárja a „mennybemenetel” misztériumának, ahogy ezt egy francia
domonkos szentírástudós, Pierre Benoit magyarázta: A feltámadás után a
negyvenedik napra tett és az Olajfák hegyére lokalizált mennybemenetel
érzékletesen írja le Jézus megdicsőülését:* „A halálon győzedelmeskedő
Krisztus új életformát kezdett Isten mellett. Ő elsőnek lépett be a
feltámadott életbe, hogy helyet készítsen választottainak: egyszer majd
eljön újra, hogy megdicsőült híveit bevezesse magával az örök életbe”.* Az
első keresztények hite számára tehát *nem az ősi kozmológia a lényeges, nem
a mennybeszállás érzékletes leírása, hanem annak az igazságnak állítása,
hogy a feltámadt Krisztust az Atya felmagasztalta, és Úrrá tette minden
teremtmény, az egész kozmosz felett.” *(Vö. P. Benoit, Exégèse et
Théologie, I, Párizs, 1961. 363skk.)

A mennybemenetellel a megdicsőült Jézus az Atya „jobbján ül”, vagyis vele
együtt a mindenségen uralkodik. Végleg megvonta látható jelenlétét övéitől,
de *Szentlelkével jelen van a benne hívők közösségében, az Egyházban*,
amely az ő titokzatos Teste. *A világ végéig folytatja megváltó és
megszentelő művét az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása révén.*

(ApCsel 1,-11; Lk 24, 46-53)

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130512/f706f449/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl