[Grem] mai (vasárnapi) evangélium

[Emoke Greschik]

2013. május 5. - Húsvét 6. vasárnapja
  Abban az  időben  Jézus  ezt mondta  tanítványainak: * "Aki  szeret
 engem,  megtartja tanításomat,  Atyám  is szeretni  fogja  őt, hozzá
 megyünk,  és   lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg
tanításomat.  A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az  enyém, hanem az
Atyáé, aki  engem  küldött.* Ezeket  akartam  nektek  elmondani,  amíg
 veletek  vagyok.  S  a  Vigasztaló, a  Szentlélek, akit  majd a  nevemben
küld  az Atya,  megtanít
  titeket mindenre,  és  eszetekbe  juttat  mindent,  amit  mondtam  nektek.
  Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy
 a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék  szívetek, és ne csüggedjen.
 Hiszen
  hallottátok, hogy  azt  mondtam:  Elmegyek, de  visszajövök  hozzátok.  Ha
  szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb
  nálam.  Előre  megmondtam  nektek,  mielőtt  megtörténnék,  hogy  ha  majd
  bekövetkezik, higgyetek."
  Jn 14,23-29

  Elmélkedés:

  Életünk története
  Idős  férfihoz  hívtak   a  kórházba  a   közelmúltban.  Elmesélte,   hogy
  gyerekkorában szeretett volna tudós lenni, de nem volt lehetősége  felsőbb
  iskolába járni. Nem bánja,  hogy nem lett  tudós belőle. Később  szeretett
  volna híres ember lenni,  de nem volt  semmi rendkívüli képessége,  amivel
  kitűnhetett volna a  többiek közül.  De nem  bánja, hogy  nem lett  belőle
  híres ember.  Aztán sokszor  megfogadta, hogy  templomba fog  járni, de  a
  munka valahogy mindig háttérbe szorította az Istent. Most már bánja,  hogy
  rossz irányba  kormányozta életét  Isten nélkül.  Története  emlékeztessen
  minket  arra,  hogy  akár  megvalósítjuk  nagy  terveinket,   világraszóló
  elképzeléseinket életünk során, akár nem,  lesz, amit sosem fogunk  bánni,
  de lesz,  ami vétkes  mulasztásként nyomja  majd lelkünket.  Vajon  hogyan
  foglaljuk majd össze néhány évtized múlva életünk történetét?
  Életünk nagy eseményeit meg szoktuk ünnepelni, s azok évfordulóját  évente
  számon tartjuk. Keresztény emberként Jézus életének eseményeire emlékezünk
  a liturgikus év folyamán, születésétől haláláig, illetve feltámadásáig  és
  mennybemeneteléig nem  marad ki  semmi. A  húsvét utáni  ötven nap  az  Úr
  feltámadásának való örvendezés jegyében  telik. Az evangéliumi  történetek
  elénk tárják  jelenéseit,  találkozásait apostolaival  és  tanítványaival,
  amelyek azt bizonyítják, hogy él, újra él, az Atya új élettel  ajándékozta
  meg.  A  jelenések  és  a  Feltámadottal  való  találkozások  időszaka  az
  apostolok számára hitük növekedésének legjelentősebb ideje. A húsvéti  hit
  a szeretetben való növekedést is jelentette számukra.
  A mai  vasárnap  evangéliumában  Jézus következő  szavait  olvassuk:  "Aki
  szeret engem, megtartja  tanításomat, Atyám  is szeretni  fogja őt,  hozzá
  megyünk, és lakóhelyet  veszünk nála. Aki  nem szeret, az  nem tartja  meg
  tanításomat" (Jn 14,23-24). Távozását, mennybemenetelét követően bizonyára
  sokszor eszükbe  jutott az  apostoloknak  Mesterük egykor  mondott  szava.
  Igen, növekedniük  kell  a  hitben,  erősödnie kell  az  Úr  iránt  érzett
  szeretetüknek még abban az időszakban is, amikor már nincs velük. Különben
  hiábavaló volna a vele  töltött idő. Hiábavaló volna  a sok tanítás,  amit
  hallhattak. Hiábavaló volna a számtalan csoda, ami szemük láttára történt.
  Hiábavaló volna  a szeretet,  amelyet Jézus  a kereszten  hozott értük  és
  minden emberért.
  A Jézus búcsúbeszédéből vett evangéliumi  részletben az Úr távozásáról,  a
  mennyei Atyához való visszatéréséről is  szó van. Mindezt előre  megmondja
  övéinek, hogy "ha majd bekövetkezik,  higgyenek" (Jn 14,29). Jézus  szavai
  tehát azt  szolgálják, hogy  megszülessen és  erősödjön bennük  a hit.  Az
  apostolok  és  a  tanítványok  élettörténete  a  hitben  való  növekedésük
  története.
  És az én élettörténetem? Szintén a hitben való növekedés története?  Sokan
  észre sem veszik, hogy lassacskán véka alá rejtik a hit világosságát, ízét
  veszti életükben az a jelképes só,  amiről Jézus beszél (vö. Mt  5,13-16).
  Megvan-e bennem  a  szándék,  hogy  naponta  odaüljek  az  Úr  lábához  és
  hallgassam tanítását?  Akarom-e  egyre  jobban  felfedezni  a  hit  gazdag
  kincsét? Engedem-e, hogy Jézus vezessen a hit útján? A Hit éve alkalmat ad
  számomra, hogy Krisztusból, az élő forrásból, a hit forrásából merítsek és
  igyak. Ha  szomjazom  az  igazság  vizére,  induljak  hozzá,  az  élő  víz
  forrásához! Ha  szomjazom az  örök életre,  induljak hozzá,  az örök  élet
  forrásához! Ha lelki táplálékra vágyom, táplálkozzak belőle, az örök  élet
  kenyeréből!  Ha  a  szeretetre   vágyakozom,  induljak  felé  a   szeretet
  forrásához! Induljak Krisztushoz, mert nála találom meg az élő hit örömét!
  (c) Horváth István Sándor

    Imádság:
  Urunk, Jézus  Krisztus, te  a Szentlélek  által minden  korban  kiárasztod
  szeretetedet az emberekre. Taníts engem a szeretet gyakorlására. Soha  nem
  felejtem, hogy te a végsőkig elmentél  a szeretetben. Atyád és az  emberek
  iránti szeretetből  áldoztad fel  magadat, megmutatván  számunkra, hogy  a
  szeretet nem szavakat kíván, hanem  odaadást és hűséget. Úgy akarok  élni,
  ahogy te éltél, s úgy akarok szeretni, ahogyan te szeretsz engem! Küldd el
  a Szentlelket,  hogy megtanítson  az önzetlen  és önfeláldozó  szeretetre!
  Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130505/b3beb2c7/attachment.html