<div dir="ltr">2013. május 5. – Húsvét 6. vasárnapja<br> Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: <u><b> „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött.</b></u> Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít<br>
titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.<br> Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen<br>
hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha<br> szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb<br> nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd<br>
bekövetkezik, higgyetek.”<br> Jn 14,23-29<br><br> Elmélkedés:<br><br> Életünk története<br> Idős férfihoz hívtak a kórházba a közelmúltban. Elmesélte, hogy<br> gyerekkorában szeretett volna tudós lenni, de nem volt lehetősége felsőbb<br>
iskolába járni. Nem bánja, hogy nem lett tudós belőle. Később szeretett<br> volna híres ember lenni, de nem volt semmi rendkívüli képessége, amivel<br> kitűnhetett volna a többiek közül. De nem bánja, hogy nem lett belőle<br>
híres ember. Aztán sokszor megfogadta, hogy templomba fog járni, de a<br> munka valahogy mindig háttérbe szorította az Istent. Most már bánja, hogy<br> rossz irányba kormányozta életét Isten nélkül. Története emlékeztessen<br>
minket arra, hogy akár megvalósítjuk nagy terveinket, világraszóló<br> elképzeléseinket életünk során, akár nem, lesz, amit sosem fogunk bánni,<br> de lesz, ami vétkes mulasztásként nyomja majd lelkünket. Vajon hogyan<br>
foglaljuk majd össze néhány évtized múlva életünk történetét?<br> Életünk nagy eseményeit meg szoktuk ünnepelni, s azok évfordulóját évente<br> számon tartjuk. Keresztény emberként Jézus életének eseményeire emlékezünk<br>
a liturgikus év folyamán, születésétől haláláig, illetve feltámadásáig és<br> mennybemeneteléig nem marad ki semmi. A húsvét utáni ötven nap az Úr<br> feltámadásának való örvendezés jegyében telik. Az evangéliumi történetek<br>
elénk tárják jelenéseit, találkozásait apostolaival és tanítványaival,<br> amelyek azt bizonyítják, hogy él, újra él, az Atya új élettel ajándékozta<br> meg. A jelenések és a Feltámadottal való találkozások időszaka az<br>
apostolok számára hitük növekedésének legjelentősebb ideje. A húsvéti hit<br> a szeretetben való növekedést is jelentette számukra.<br> A mai vasárnap evangéliumában Jézus következő szavait olvassuk: „Aki<br>
szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá<br> megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg<br> tanításomat” (Jn 14,23-24). Távozását, mennybemenetelét követően bizonyára<br>
sokszor eszükbe jutott az apostoloknak Mesterük egykor mondott szava.<br> Igen, növekedniük kell a hitben, erősödnie kell az Úr iránt érzett<br> szeretetüknek még abban az időszakban is, amikor már nincs velük. Különben<br>
hiábavaló volna a vele töltött idő. Hiábavaló volna a sok tanítás, amit<br> hallhattak. Hiábavaló volna a számtalan csoda, ami szemük láttára történt.<br> Hiábavaló volna a szeretet, amelyet Jézus a kereszten hozott értük és<br>
minden emberért.<br> A Jézus búcsúbeszédéből vett evangéliumi részletben az Úr távozásáról, a<br> mennyei Atyához való visszatéréséről is szó van. Mindezt előre megmondja<br> övéinek, hogy „ha majd bekövetkezik, higgyenek” (Jn 14,29). Jézus szavai<br>
tehát azt szolgálják, hogy megszülessen és erősödjön bennük a hit. Az<br> apostolok és a tanítványok élettörténete a hitben való növekedésük<br> története.<br> És az én élettörténetem? Szintén a hitben való növekedés története? Sokan<br>
észre sem veszik, hogy lassacskán véka alá rejtik a hit világosságát, ízét<br> veszti életükben az a jelképes só, amiről Jézus beszél (vö. Mt 5,13-16).<br> Megvan-e bennem a szándék, hogy naponta odaüljek az Úr lábához és<br>
hallgassam tanítását? Akarom-e egyre jobban felfedezni a hit gazdag<br> kincsét? Engedem-e, hogy Jézus vezessen a hit útján? A Hit éve alkalmat ad<br> számomra, hogy Krisztusból, az élő forrásból, a hit forrásából merítsek és<br>
igyak. Ha szomjazom az igazság vizére, induljak hozzá, az élő víz<br> forrásához! Ha szomjazom az örök életre, induljak hozzá, az örök élet<br> forrásához! Ha lelki táplálékra vágyom, táplálkozzak belőle, az örök élet<br>
kenyeréből! Ha a szeretetre vágyakozom, induljak felé a szeretet<br> forrásához! Induljak Krisztushoz, mert nála találom meg az élő hit örömét!<br> © Horváth István Sándor<br> <br> Imádság:<br> Urunk, Jézus Krisztus, te a Szentlélek által minden korban kiárasztod<br>
szeretetedet az emberekre. Taníts engem a szeretet gyakorlására. Soha nem<br> felejtem, hogy te a végsőkig elmentél a szeretetben. Atyád és az emberek<br> iránti szeretetből áldoztad fel magadat, megmutatván számunkra, hogy a<br>
szeretet nem szavakat kíván, hanem odaadást és hűséget. Úgy akarok élni,<br> ahogy te éltél, s úgy akarok szeretni, ahogyan te szeretsz engem! Küldd el<br> a Szentlelket, hogy megtanítson az önzetlen és önfeláldozó szeretetre!<br>
Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!<br><br> <br></div>