[Grem] Nagycsütörtök

[Emoke Greschik]

2013. március 28. - Nagycsütörtök
*
  Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus  tudta, hogy elérkezett az óra,  amikor
  ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik
  a világban voltak, még egy  végső jelét adta szeretetének. Vacsora  közben
  történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon  fiának
  szívében a  gondolatot, hogy  árulja  el őt.  Jézus  tudta, hogy  az  Atya
  mindent a  kezébe adott,  s hogy  Istentől jött  és Istenhez  tér  vissza.
  Fölkelt  hát  a  vacsora  mellől,   letette  felső  ruháját,  fogott   egy
  vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és
  mosni kezdte tanítványainak a lábát,  majd a derekára kötött kendővel  meg
  is törölte. Amikor  Simon Péterhez  ért, az  így szólt:  "Uram, te  akarod
  megmosni az  én lábamat?"  Jézus  így felelt:  "Most  még nem  érted,  mit
  teszek, de később  majd megérted".  De Péter tiltakozott:  "Az én  lábamat
  ugyan meg nem mosod soha." Jézus azt felelte: "Ha nem moslak meg, nem lesz
  semmi közöd hozzám". Erre Péter így szólt: "Uram, akkor ne csak a lábamat,
  hanem a  fejemet  és  a  kezemet is!"  Jézus  azonban  kijelentette:  "Aki
  megmosdott, annak csak a lábát kell  megmosni, és egészen tiszta lesz.  Ti
  tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja,
  azért mondta: "Nem vagytok  mindnyájan tiszták." Miután megmosta  lábukat,
  fölvette felső  ruháját,  újra  asztalhoz  ült,  és  így  szólt  hozzájuk:
  "Megértettétek-e, hogy mit  tettem veletek? Ti  Mesternek és Úrnak  hívtok
  engem, és jól  teszitek, mert  az vagyok.  Ha tehát  én, az  Úr és  Mester
  megmostam lábatokat,  nektek is  meg kell  mosnotok egymás  lábát.  Példát
  adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg."
  Jn 13,1-15*

  Elmélkedés:

  A nagycsütörtök esti szentmisében Jézus utolsó vacsorájára emlékezünk.  Az
  eseményt Szent János másként beszéli el, mint a másik három evangélista. Ő
  csupán a  lábmosás  szertartását  írja  le,  amelyet  Jézus  búcsúbeszéde,
  illetve főpapi imája követ.
  A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus a vacsora során megmosta az
  apostolok lábát.  Az egykori  keleti szokás  szerint a  vendéglátás  része
  volt, hogy  a  (rab)szolgák lemosták  az  út porát  a  megérkező  vendégek
  lábáról. A házigazda kitüntető tiszteletének jele volt ez vendége iránt. A
  szolgák parancsra, kényszerből végezték ezt  a feladatot, de Jézusnak  nem
  parancsolja ezt senki. Az ő részéről szokatlan, váratlan ez a  cselekedet,
  maguk az  apostolok is  elcsodálkoznak  tettén. Ezzel  magyarázható  Péter
  apostol  tiltakozása  is.  Jézus  önként  teszi  ezt,  szeretetét   akarja
  megmutatni azzal, hogy a szolgák munkáját végzi. A szolgálatkészség és  az
  alázat lelkületét akarja felébreszteni  apostolaiban, miként ez  szavaiból
  világosan  kiderül.  Ő  nem  uralkodni,  hanem  szolgálni,   üdvösségünket
  szolgálni jött a világba. Tanítványainak is ezt kell tenniük.
  Jézus  mindent  maga  tesz  egyedül,  nincs  segítségére  senki.   Leveszi
  felsőruháját, kendőt köt  maga elé,  ő önt vizet  a tálba,  ő megy  minden
  apostolához, hogy megmossa lábukat, és ő törli meg. Nem segít neki  senki,
  miként keresztáldozatának  véghezvitelében se  lehet segítségére  egyetlen
  ember sem. A lábmosás az ő szolgálata, a kereszthalál az ő áldozata.  Kész
  vagyok-e folytatni az  ő szolgálatát  és áldozatát?  Kész vagyok-e  Jézust
  szolgálni minden  emberben?  Kész  vagyok-e  életemet  mások  szolgálatára
  szentelni, feláldozni?
  János írásában  ugyan  nem esik  szó  az Eucharisztia,  az  Oltáriszentség
  alapításáról, de Máté, Márk és  Lukács evangéliumában lényegi része ez  az
  utolsó vacsorának.  Érdemes ma  felidéznünk. Jézus  az utolsó  vacsorán  a
  kenyeret saját testeként,  a bort saját  véreként adta apostolainak,  hogy
  egyenek és  igyanak abból,  majd  pedig megparancsolta  nekik, hogy  az  ő
  emlékezetére tegyék majd ők is ugyanezt. Az apostoloknak mondott  szavakat
  teljesítve az Egyház újra és újra megeleveníti az utolsó vacsorát.  Minden
  szentmisében ezt az étkezést jelenítjük meg, és jelenvalóvá tesszük az  Úr
  szeretetből vállalt áldozatát.
  A szentmise a  nagycsütörtöki kenyértörés  eseményének felidézése  mellett
  Jézus  nagypénteki  kereszthalálának,   az  ő   megváltó  áldozatának   is
  megjelenítése.  Ennek  megfelelően  a   szentmisében  hálát  adunk   Jézus
  szeretetéért, aki az  élő kenyérben  önmagát adja nekünk,  és hálát  adunk
  azért, hogy megváltásunkért meghalt a kereszten.
  A szentmise a legszentebb  imádságunk. A hívő  ember legszentebb imája.  A
  Jézusban hívő ember imája, aki hittel vallja, hogy az Úr valóságosan jelen
  van az átváltoztatott kenyérben és borban. A hívő imája, aki hittel  veszi
  magához a szentáldozásban az Úr Jézus  Testét. A hívő imája, aki  Krisztus
  áldozata mellé az oltárra helyezi saját áldozatát.
  Hogyan lesz  a búzából  készült kenyérből  Krisztus Teste?  Hogyan lesz  a
  szőlőből készült  borból Krisztus  Vére?  Hogyan ismétlődik  meg  Krisztus
  áldozata a szentmisében? Hogyan van jelen Krisztus az Eucharisztiában,  az
  Oltáriszentségben?  Korunk   embere  kérdez,   talán  kételkedik,   máskor
  bizonyosságot keres. Adja  Isten, hogy  kérdései, kételkedései,  keresései
  után eljusson a hitre! Jézus Krisztus keresztáldozata és az Oltáriszentség
  a hit forrása.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Urunk Jézus Krisztus!  Te az  utolsó vacsorán úgy  rendelted, hogy  életed
  folytatódjon tanítványaid,  követőid  életében,  a  mi  életünkben.  Szent
  tested az  Atyának szóló  áldozat  és nekünk  adott ajándék,  amely  által
  áldozatod naponta megújul és életed bennünk folytatódik. Az általad  adott
  csodálatos kenyér keresztény életünk forrása. Élj bennünk! Táplálj minket!
  Segíts, hogy  áldozatodhoz  kapcsolódva  mi  is  felajánljuk  életünket  a
  mennyei Atyának!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130328/5f388a97/attachment-0001.html