[Grem] Nagyszerda

[Emoke Greschik]

*2013. március 27. - Nagyszerda

  A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
  hívtak, elment a  főpapokhoz és  megkérdezte tőlük: "Mit  adtok nekem,  ha
  kezetekbe juttatom  Jézust?"  Azok  harminc ezüstöt  ígértek  neki.  Ettől
  kezdve csak a kedvező  alkalmat kereste, hogy  kiszolgáltassa őt nekik.  A
  kovásztalan kenyér ünnepének első napján  a tanítványok ezzel a  kérdéssel
  fordultak Jézushoz: "Hol  készítsük el  neked a húsvéti  vacsorát?" Ő  így
  felelt: "Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok  neki:
  A Mester üzeni: Közel  van az én időm;  tanítványaimmal nálad költöm el  a
  húsvéti vacsorát." A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta  nekik,
  és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
  tanítvánnyal asztalhoz  telepedett. Miközben  ettek, így  szólt  hozzájuk:
  "Bizony mondom  nektek, közületek  egyvalaki  elárul engem!"  Erre  nagyon
  elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: "Csak nem én vagyok az, Uram?" Ő így
  válaszolt: "Aki  velem  egyszerre nyúl  a  tálba,  az árul  el  engem.  Az
  Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
  elárulja! Jobb lett volna  annak az embernek, ha  meg sem születik!"  Erre
  Júdás, az áruló  is megkérdezte: "Csak  nem én vagyok  az, Mester?" Ő  így
  felelt: "Te magad mondtad!"
  Mt 26,14-25*

  Elmélkedés:

  Miközben Jézus már arra gondol,  hogy a szenvedése előtti utolsó  vacsorán
  szeretetének nagy jelét mutatja majd tanítványainak, egyikük, Júdás már az
  alkalmat keresi,  hogy  elárulja  Mesterét.  Ez  a  szándék  és  persze  a
  kapzsiság vezeti  őt a  főpapokhoz. Az  alku hamar  megszületik. A  vérdíj
  harminc ezüstpénz.  Mária  a háromszáz  dénárba  kerülő drága  olajat  sem
  sajnálta az Úrtól,  Júdás megelégszik  ezzel a harminc  ezüst dénárral  az
  árulásért.
  Az árulás ténye nem csak Jézus  számára volt megrázó, hanem számunkra  is.
  Miért árulta el Júdás Jézust? - tesszük fel a kérdést. A  szentírástudósok
  szerint több oka  is lehetett ennek.  Az egyik magyarázat  az lehet,  hogy
  Júdásnak más elképzelése volt a Messiás által létrehozott országról  mint,
  amit  Jézus  akart,  s  csalódottság  motiválta.  Más  vélemények  szerint
  egyszerűen csak a kapzsiság, a pénzsóvárság vezette Júdást. Az árulás okát
  pontosan nem tudjuk, a gonoszság titka marad.
  Mindenesetre a jelenettel világosan kiderül, hogy ki kivel van. A történet
  szereplőit,  szándékaikat  és   feladatukat  ismerjük.  Az   előkészületek
  megtörténtek, hamarosan  kezdődik a  drámai  történet. A  történet,  amely
  sokak számára csupán  egy ember  tragédiájának tűnik,  de amely  valójában
  Isten  terve  szerint   zajlik.  Elkezdődik   a  történet,   amely  a   mi
  megváltásunkról és üdvösségünkről szól, s amelynek főszereplője Jézus,  az
  Isten Fia.
  Elkezdődik Jézus  szenvedésének története,  amelynek nem  szemlélője  vagy
  kíváncsi nézője vagyok, hanem én is  szerepet kapok. Helyem van az  utolsó
  vacsora termében. Ott vagyok  a keresztúton a kísérők  között és oda  kell
  állnom a  kereszt alá.  Ha  együtt vagyok  Jézussal a  szenvedés  óráiban,
  megértem majd,  hogy miről  tanúskodik, mit  üzen, mit  hirdet az  ő  üres
  sírja.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Jóságos Istenem,  hálás szível  köszönöm neked  mindazt, amivel  mindennap
  elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok  helyett és nevében is,  akik
  ezt nem teszik meg.  Édes Jézusom, határtalan  Jóság! Milyen sokat  tettél
  azért, hogy az emberek  viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis,  hogy
  sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel elhatározom, hogy  amennyire
  csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenekfelett!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130327/47b4e4a9/attachment.html