<b style="color:rgb(255,0,0)">2013. március 27. – Nagyszerda<br><br> A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak<br> hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha<br>
kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől<br> kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A<br> kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel<br>
fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így<br> felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki:<br> A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a<br>
húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik,<br> és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét<br> tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk:<br>
„Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon<br> elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így<br> válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az<br>
Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát<br> elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre<br> Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így<br>
felelt: „Te magad mondtad!”<br> Mt 26,14-25</b><br><br> Elmélkedés:<br><br> Miközben Jézus már arra gondol, hogy a szenvedése előtti utolsó vacsorán<br> szeretetének nagy jelét mutatja majd tanítványainak, egyikük, Júdás már az<br>
alkalmat keresi, hogy elárulja Mesterét. Ez a szándék és persze a<br> kapzsiság vezeti őt a főpapokhoz. Az alku hamar megszületik. A vérdíj<br> harminc ezüstpénz. Mária a háromszáz dénárba kerülő drága olajat sem<br>
sajnálta az Úrtól, Júdás megelégszik ezzel a harminc ezüst dénárral az<br> árulásért.<br> Az árulás ténye nem csak Jézus számára volt megrázó, hanem számunkra is.<br> Miért árulta el Júdás Jézust? – tesszük fel a kérdést. A szentírástudósok<br>
szerint több oka is lehetett ennek. Az egyik magyarázat az lehet, hogy<br> Júdásnak más elképzelése volt a Messiás által létrehozott országról mint,<br> amit Jézus akart, s csalódottság motiválta. Más vélemények szerint<br>
egyszerűen csak a kapzsiság, a pénzsóvárság vezette Júdást. Az árulás okát<br> pontosan nem tudjuk, a gonoszság titka marad.<br> Mindenesetre a jelenettel világosan kiderül, hogy ki kivel van. A történet<br> szereplőit, szándékaikat és feladatukat ismerjük. Az előkészületek<br>
megtörténtek, hamarosan kezdődik a drámai történet. A történet, amely<br> sokak számára csupán egy ember tragédiájának tűnik, de amely valójában<br> Isten terve szerint zajlik. Elkezdődik a történet, amely a mi<br>
megváltásunkról és üdvösségünkről szól, s amelynek főszereplője Jézus, az<br> Isten Fia.<br> Elkezdődik Jézus szenvedésének története, amelynek nem szemlélője vagy<br> kíváncsi nézője vagyok, hanem én is szerepet kapok. Helyem van az utolsó<br>
vacsora termében. Ott vagyok a keresztúton a kísérők között és oda kell<br> állnom a kereszt alá. Ha együtt vagyok Jézussal a szenvedés óráiban,<br> megértem majd, hogy miről tanúskodik, mit üzen, mit hirdet az ő üres<br>
sírja.<br> © Horváth István Sándor<br> <br> <br><br> Imádság:<br><br> Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm neked mindazt, amivel mindennap<br> elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik<br>
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél<br> azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy<br> sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel elhatározom, hogy amennyire<br>
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenekfelett!<br>