[Grem] Fwd: Julian Carron irasa a sede vacante vegen

[Emoke Greschik]

---------- Forwarded message ----------
From: Garay Barnabás <garay at digitus.itk.ppke.hu>
Date: 2013/3/17
Subject: Julian Carron irasa a sede vacante vegen

Garay Barna a listának küldi:

Julian Carron irasa a sede vacante  vegen

 Információkra alapuló világunkban már közhely, hogy a hírek elavulnak, az
emberek figyelmét egy bizonyos ponton túl nem lehet lekötni. Úgy tűnt, hogy
XVI. Benedek lemondása "lekötötte" jó részét a Krisztusnak és az Ő
Egyházának misztériumára irányuló figyelemnek. Ennek ellenére Ratzinger
búcsúmosolya után a média figyelme Rómára, a pápaválasztó bíborosokra
összpontosított. Nehéz kibújni a kérdés alól: mi az Péter utódjának
alakjában, ami a médiaesemények szokásos "mércéit" messze meghaladó
figyelmet és vonzerőt kelt?

A csaknem két hétig tartó sede vacante alatt nyíltan vagy burkoltan sok
feltételezést fogalmaztak meg a Katolikus Egyháznak nevezett jelenség
természetét illetőleg. Ebben az időszakban mi is átéltük azt a kérdést,
amit Krisztus szegezett tanítványainak: <<Kinek tartanak engem az emberek?>>
(Mk 8,27). És az emberek ma is megpróbáltak választ adni, szinte kapkodva,
mint egy magyarázatra szoruló ténnyel szembesülve. Válaszaikban a
rendelkezésükre álló szokásos kategóriákat alkalmazták. A konklávéra
alkalmazott "politikai" kategóriák azt leplezték, hogy az emberek végső
soron képtelenek szembenézni egy olyan jelenséggel, amely ma éppolyan
meglepő, mint a múltban. Hiába hazudtolták meg többször is ezeket a
kategóriákat (II. János Pál, XVI. Benedek...), mégis újra alkalmazzák őket.
Vagyis a szemünk elé táruló jelenség kimerítő magyarázatára van szükség.
Pontosabban arra van szükség, hogy ez a magyarázat megtörténjen.

Nos, a Katolikus Egyház megtörtént a szemünk láttára, a Ferenc pápa és a
Szent Péter téren összegyűlt tömeg közötti párbeszéd során. Amíg a
pápaválasztás zajlott, az emberek várakozása megmutatta, hogy egy
bizalommal teli nép van itt jelen, amelynek ugyanakkor pásztorra van
szüksége, aki körül egység jön létre, amely a mi megosztáshoz szokott
világunkban egyre meglepőbb. A fehér füst túláradó örömnek adott helyet, és
többekben felmerülhetett a kérdés: <<Hogy lehet, hogy ennyire örülnek, ha
még nem is tudják, ki lett megválasztva?>>. Amikor a függönyök meglebbentek,
a várakozás még erősebb lett, felfedve annak vágyát, hogy megismerjék,
lássák és hallgassák a pásztort - éppúgy, ahogy csaknem kétezer évvel
ezelőtt a római származású Aquila és Priscilla, akiket Szent Pál térített
meg Korintusban, meg akarták ismerni Pétert, Jézus barátját, Róma első
püspökét.

A pápa első tettét előbb tudtuk meg, mint hogy megláttuk volna az arcát: a
Ferenc nevet választotta, s ezzel az első pillanattól fogva megmutatta,
hova irányuljon pillantásunk. Assisi szegényéhez hasonlóan a Szentatya is
kijelenti, hogy egyetlen gazdagsága Krisztus és hogy ezt a gazdagságot csak
egyféleképpen tudja velünk megosztani: életének egyszerű tanúságtételével.
És ott, a téren, a hívők és a világsajtó kamerái színe előtt a pápa tettel
is megmutatta, mi az a tény, ami az Egyház eredetét alkotja: arra kérte a
tömeget, hogy csendes imával forduljon az Atyaistenhez Jézus Krisztuson
keresztül. Abban a pillanatban az Egyház valamennyiünk szeme láttára
megtörtént. Mint elődje, a lobbanékony Péter, Ferenc is megvallotta: <<Te
vagy a Krisztus, az élő Isten Fia>> (Mt, 16,16). És ahogy azt Róma első
püspökével tette, Krisztus neki is átadja az Egyház kulcsait, nyája színe
előtt.

Amikor Ferenc azt kérte népétől, hogy az imájával kérje számára Isten
áldását, ebben a tettben megható módon ugyanaz a hit mutatkozott meg, mint
amit XVI. Benedekben láthattunk, amikor az egész világot emlékeztette arra,
hogy az Egyház Krisztusé. A bíborosoktól búcsúzva Ratzinger - Guardinit
idézve - arra emlékeztetett, hogy az Egyház <<nem egy íróasztal mellett
megtervezett és felépített intézmény ..., hanem élő valóság ... Időben él,
alakul és változik, mint minden élőlény... Természete mégis mindig ugyanaz
marad és szíve Krisztus>>. Az előző napi Szent Péter téri audienciát
felidézve ezzel zárta: <<ez volt a mi tapasztalatunk tegnap, a Szent Péter
téren: láttuk, hogy az Egyház egy élő test, melynek a Szentlélek ad lelket
és mely valóban Isten erejéből él>> (2013. február 28.).

Mi is elmondhatjuk: <<Láttuk tegnap>>. És ezt most Péterrel mondjuk, akinek
ismerjük arcát és aki - éppúgy, mint a többi pápa tette népével Urbe és
Orbe - arra hív minket, hogy közös utat kezdjünk.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130318/fedf128b/attachment-0001.html