[Grem] Emlékezés Regőczi István atyára (tegnap volt a gyászmiséje)

[Emoke Greschik]

Emlékezés Regőczi István atyára, az "Isten Vándorára"
2013. 03. 09. 15:12 -Magyar Kurír

A Szent István-bazilikában március 9-én, szombaton 15 órakor szentmisét
mutatnak be Regőczi István atya lelki üdvéért, majd a gyászmise után a
budai Kútvölgyi-kápolnánál helyezik örök nyugalomra.

*"Nem feledkezünk meg arról, hogy míg e testben VÁNDORKÉNT élünk, távol
járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk" (2Kor
5,6-7)*

Regőczi István atya (1915 - 2013), az "Isten Vándora" életén keresztül
láthatjuk, hogy *ő a hitben élt és ezért mindig az Úr közelében volt.
Istenbe vetett rendíthetetlen bizalom* hajtotta előre a földi vándorlása
során, *felkarolta az árva gyermekeket* és egész életében *elszántan
apostolkodott Krisztus ügyéért, hogy minél többen az Úr közelébe kerüljenek.
*

Sokan ismerjük életének történetét az "Isten Vándora" című könyvéből, ahol
az egyik leggyakrabban előforduló szó: a "Gondviselés". István atya
megtapasztalta életében ezt a felülről jövő gondoskodást és többször
mondta: "Csodálatos, hogy a Gondviselés mindig segítségemre sietett. De a
Gondviselés mindent előre lát, s legfeljebb egy negyedórát késik, hogy
bizalmunkat annál jobban jutalmazza." Most a hit évében járunk, István
atyának minden éve a hit fényében állt.

Nehéz röviden szólni egy hosszú életről és nehéz sokak nevében búcsúzni egy
olyan embertől, aki "*mindenkinek mindene lett".* Ha visszatekintünk egy *közel
100 esztendő hosszúságú életre*, amelyből egy hónap híján 70 évet töltött
el papként, akkor az első szó a hálaadás szava: Deo gratias! *Istennek
legyen hála - hosszú életéért és papságáért.* Legjobban talán *a
sírfeliratán olvasható szavak* fejezik ki egész életét: *"Szeretni és
áldozatot hozni."* Édesanyjának ezt a figyelmeztetését elrejtette szívébe
és a mindennapok gyakorlatában élte, mert szerette az Egyházat és áldozatot
hozott érte.

Az ünnepélyes gyászmiséjének helyszíne a Szent István-bazilika, amelynek
homlokzatán olvashatjuk az Úr Jézus szavait: "Ego sum via, veritas et
vita." - az Utolsó Vacsora termében búcsúzott az apostolaitól és nekik
mondta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet."

*Jézus az ÚT. *István atya, a vándor titka többek között az is volt, hogy ő
valóban ismerte az utat, ahova Jézus ment. Mert *követte a Mestert, azzal a
tudattal, hogy a "szolga nem nagyobb Mesterénél"* - ahogy ez az újmisés
emlékképén olvasható. Jézus az IGAZSÁG. István atya papi szívében ott volt
Mestere vágya is: "Vágyva vágytam ezt a húsvéti vacsorát enni veletek,
mielőtt szenvedek." *Nem kímélte magát, nem félt az emberek véleményétől,
nem félt a szenvedéstől*: egy szent tűz hajtotta előre, a Szentlélek tüze,
aki az igazság és a szeretet Lelke. Egyik könyvének a címe: Mi nem
hallgathatunk (1969) - ezért a művéért újra* börtön*be került. *Meg merte
vallani az igazságot Istenről, Jézus Krisztusról és Egyházáról, akár
alkalmas volt ez, akár nem.*

*Jézus az ÉLET.* Az áldozat volt az, amely a leginkább erőt adott neki. A
'szeretet és az áldozat' a legigazibb életben kapcsolódik össze. Abban az
életben, amely a szentmise áldozatában *jelenvalóvá válik az oltáron: az
Eucharisztiában.* Életének ez volt a legféltettebb belső titka, amelyből
lelki és fizikai erőt is tudott meríteni. Még aranymisésként kérdezték
tőle, hogy melyek voltak addigi papi *életének legnagyobb élményei.* Így
válaszolt erre: "*A szentmisék*, mert nincs csodálatosabb dolog ezen a
világon, mint az édes Jézust leesdekelni az égből."



*Hogyan érte el István atya ezt a célját, hogy pap legyen? Elment gyalog
Belgiumba,* ahogy ő mondta: "Az apostolok lován mentem; azért, hogy pap
lehessek." Előtte már többször volt Belgiumban az ún.
Karitász-gyermekvonatokkal: a 20-as években a háború utáni éhínségben sok
gyermek tudott kb. 3 hónapot belgiumi családoknál eltölteni. Már akkoriban
buzgó ministráns volt Budapesten és már érlelődött a vágy a szívében, hogy
pap legyen. Richard Vervacke kanonok úr karolta fel és segített neki, hogy
gimnáziumba (kis szemináriumba) és később papi szemináriumba járhasson
Belgiumban, hogy felkészülhessen a papszentelésre*. A flamandokat így
szívébe zárta, hiszen sokat köszönhetett nekik egész életében:* sok anyagi
és lelki jótevője volt Flandriában, ahonnan a mai gyászmisére is sokan
eljöttek.

1943-ban papszentelése után a háborús viszonyok miatt Magyarországra jön
vissza és *összegyűjti az árva gyermekeket, akiket "Sasfiókák"-nak nevezett*.
Ahogy ő mondta: "Ezekből az elhagyott, árva utcagyerekekből, kis
csavargókból akartam egy elit csoportot nevelni, akiknek a legmagasabb, a
krisztusi ideál ad szárnyakat, hogy magasba emelkedjenek. Értük akartam
küzdeni, minden áldozatot, kockázatot vállalni, azért lett az én jelszavam:
*"Mindent a sasfiókákért, a sasfiókákat Istenért!*" Hosszú évtizedeken
keresztül kapott Belgiumból segítséget - ezért mindig hálás maradt nekik.

*A flamandok Magyarországra is elkísérték a "Krisztus Ügye" Lelki Családunk
(Familia Spiritualis Opus - "Das Werk" FSO) révén. *1969-ben a közösség
alapítója, Julia Verhaeghe Anya járt Budapesten és vele volt Beatrix nővér
is, aki azóta segítette István atyát. Így emlékezett vissza egyik levelében
István atya: "Milyen nagy segítséget tapasztaltam meg Júlia Anyától, aki
mindig kapcsolatban maradt velem és megpróbált nekem minden lehetséges
módon segíteni, még akkor is, amikor újra börtönbe kerültem."
Látogatásukkor felkeresték az akkor még elég romos kútvölgyi kápolnát. Ők
voltak ez első zarándokok. *A kútvölgyi kápolna mellett a feszület
közelében most is olvasható a felirat: "Regőczi István itt kezdte meg az
engesztelést Magyarországért 1969-ben" -* ez összeköthető az előbb említett
látogatással. A Kútvölgyi engesztelő Kápolna azóta is a szentségimádás, a
hálaadás és az imádság helye.

*Szívügye volt ez az engesztelő Mária Kápolna, ahol nagyon sokat misézett
és sok rózsafüzért elmondott.* Személyes élményem, hogy amikor autóval
vittem misékre, akkor is mindig ott volt a kezében a rózsafüzér.
A*Jubileumi évben, 2000-ben, István atyát kísértem Rómában és
elmentünk a
Vatikáni Múzeumba, hogy lássuk a Sixtus-kápolnát. Meg akarta nézni azt a
helyet, ahol a pápákat választják - imádkozni is akart a Szentatyáért*.
Ahogy nézi az Utolsó ítélet jelenetét, azt mondta: "*Mosolyogtató
Michelangelo humora, ahogy egy feltámadott ember nagy erőlködve húz felfelé
egy nőt és egy fiatal férfit, akik a rózsafüzérbe kapaszkodnak! *Milyen
csodálatos elgondolása a nagy művésznek: rózsafüzérbe kapaszkodva juthatunk
el a mennyországba! Szeretem a rózsafüzért - mondta István atya - mint
Mennyei Édesanyánk legszentebb ajándékát, őrző, gondoskodó anyai
szeretetének csodálatos valóságát. ... Mint kis ministráns, minden este ott
voltam a rózsafüzér-ájtatosságon. Mikor nekiindultam a nagy útnak, gyalog
Belgiumba, csak a rózsafüzérem volt egyedüli társam a hosszú úton. *Később
is, minden utamon a rózsafüzér mindig bátorságot adott."*

Földi zarándoklata múlt csütörtökön, Jézus Szíve péntek előestéjén ért
véget: ennek is van üzenete számunkra. Papi szíve egészen összefonódott
Jézus Szívével, akinek papként odaadta az életét. Hazaköltözésének
időpontja pedig éppen a virrasztó, engesztelő imaóra idejére esett. István
atya évtizedeken keresztül imádkozott, engesztelt - minden héten
csütörtökről péntekre virradóan a budai Kútvölgyi Kápolnában. Előtte ***minden
csütörtökön este 8 órától imádkozta a rózsafüzért a Városliget szélén, a
Regnum Marianum templom helyén álló keresztnél. Amikor tudott, utána részt
vett itt a Bazilika Szent Jobb kápolnájában a csütörtök este 9 órakor
kezdődő szentmisén, amelyet hazánk lelki megújulásáért tartanak hétről
hétre.*

XVI. Benedek pápa péteri szolgálatának végén február 28-án ezekkel a
szavakkal búcsúzott a Castel Gandolfo-i hívektől: "Csak egy egyszerű
zarándok vagyok, aki megkezdi földi zarándokútjának utolsó szakaszát." Az
emeritus Benedek pápa búcsúszavai után nem sokkal, még aznap a sede vacante
második órájában az "Isten Vándora" befejezte földi zarándokútjának utolsó
szakaszát is, 98. életévében érkezett célba - egy korszak lezárult. A
búcsúzás és az emberi szomorúság fölött azonban ott van a hitnek a fénye és
derűje, ahogy Benedek pápa mondta az utolsó szerdai audienciáján: "... és
látom, hogy él az Egyház!"

A 80-as évek végén hallottam először az "Isten Vándoráról", amikor egy
nyáron *kézről kézre adtuk rongyosra olvasott élettörténetét.* 1995-ben
kaptam tőle az első dedikált könyvét, amikor megtudta, hogy úgy döntöttem,
hogy a Műszaki Egyetem elvégzése után pap akarok lenni a "Krisztus Ügye"
Lelki Családban. Sokszor bátorított a szemináriumi évek alatt, még
diakónusszentelésem előtt írta nekem a rövid üzenetét: "Szeretettel
imádkozom Érted és várunk nagyon." A budai Kútvölgyi Kápolna miatt írta
ezt, hiszen át akarta adni a stafétabotot, hogy biztosítva legyen a kápolna
jövője.* Féltve őrzött könyvem, amelyet 2008-ban kaptam tőle a következő
rövid bejegyzéssel: "Szeretettel papfiamnak Andrásnak. István atya"*

*Kérjük Krisztust, az Örök Pásztort, hogy adja meg István paptestvérünknek
az el nem múló örök életet teljességét, amelyből ő már itt a földön
bőségesen merített zarándokútja, vándorlása során.*

*Héray András FSO*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130310/5e04707e/attachment-0001.html