[Grem] id. Antall József / a kormányzó menekültügyi biztosa

[Emoke Greschik]

*A kormányzó menekültügyi biztosa*

Elborzasztó tényt emel a napvilágra a Horthy - a kormányzó című film...

Kiderült, hogy a negyvenes évek első felében azért nem tudtunk szakítani a
német birodalommal, mert külföldi szervezetek azt akarták, hogy a hozzánk
menekültek biztonságban legyenek. Ha Horthy szembefordult volna Hitlerrel -
ahogy tervezte - akkor a nácik megszálltak volna bennünket, és nagy tömeget
deportáltak volna Németországba.

A magyarság tehát feláldozta önmagát. A negyvenes évek második felében
mégis gyakran épp azok bélyegeztek "utolsó csatlósnak" minket, akikért
vérünket ontottuk a Donnál, majd a keleti fronton.

Ma pedig a filmet azok hallgatják agyon - sőt néha címkézik is - akik
továbbra is tudatlanságban akarják tartani a társadalmat. Más, eddig
elhallgatott történelmi tényeket is felszínre hoz a film neves és elismert
történészek megszólaltatásával.

Minél több magyarnak látnia kell a Horthy-filmet, hogy megértse múltunkat -
és JELENÜNKET...

*A kormányzó menekültügyi biztosa*

<http://www.svabkitelepites.hu/svab011164.html?honnan=Nemzeti_Hirhalo>Száztíz
esztendeje, 1896-ban született id. Antall József, aki a második világháború
éveiben a magyar földre menekült üldözöttek legendás védelmezőjévé lett,
aki a sok tízezer menekült ellátását, jogvédelmét megszervezte. 1945 után
kisgazdapárti politikusként újjáépítési miniszteri posztot töltött be Tildy
Zoltán, később pedig Nagy Ferenc kormányában. Az 1940.-es évek végétől
kezdődően - kényszerűen - több, mint két évtizeden át visszavonultan élt.
Azonban politikai ellenfelei is elismerték mindazt, amit annak idején az
erdélyi magyar, zsidó, lengyel, francia, olasz és még sok - közöttük több
száz orosz - menekültért tett. Amiért aztán 1944 tavaszától megjárta a
Gestapó börtöneit, amiért 1945 után magas kitüntetéseket kapott, és amiért
százezrek gondoltak rá később mint megmentőjükre.

Id. Antall József a Belügyminisztérium munkatársa lett 1932-től, ahol
elsősorban szociális ügyekkel foglalkozott. A legnagyobb feladata a
menekültügy megszervezése és irányítása volt. A trianoni békeszerződés
alapján elszakított terültekről érkezett magyarokkal, majd a zsidó
menekültekkel, a francia szökevény foglyokkal, az olasz katonákkal, a
délszláv és az orosz katonai és polgári személyek ügyével foglalkozott.
Az erdélyieken kívül az első külföldi menekültek Ausztriából és
Csehszlovákiából érkeztek 1938-39-ben. Ők, részben politikai menekültek,
részben zsidónak minősülő személyek voltak. Ők több tízezres tömeget
jelentettek. A velük való bánásmód különös figyelmet igényelt, hiszen
Budapestnek számolnia kellett a náci külügyminisztérium erőteljes
tiltakozásával, amely a magyar kormányzatot már úgyis túlzott
liberalizmussal vádolta a zsidókkal való bánásmód miatt.
Azonban Magyarország már a második világháború kitörése előtt is az
üldözöttek menekítésének szervezett központja volt, ami ebben az esetben
nemcsak a befogadást, hanem a továbbmenekítést is jelentette.
Mint jellemzőt említendő itt, hogy 1939 júliusában a magyar külügyminiszter
tudtával, Antall József szervezésében az Erzsébet királyné és a Carl Dusan
tehergőzhajók közel 900 - zömmel cseh, szlovák, felvidéki, kárpátaljai,
német és osztrák - zsidót szállítottak a Duna torkolatában fekvő Sulinára,
ahol a vesztegzárat kijátszva a nyílt tengeren átszállították őket a
Palesztinába induló Noemia Julia nevű panamai teherhajóra. Az utat a magyar
külügyminisztérium biztosította. 1940 májusában egy bolgár lobogó alatt
hajózó gőzösön Pozsonyból vittek száz zsidót a Duna-torkolathoz, s az utat
a magyar hatóságok biztosították.
Május 24-én, Mohácsnál váratlan műszaki problémák léptek fel, amelyeket
órákon belül meg kellett oldani, hiszen a késedelem az utasok életét és
továbbjutását veszélyeztette. Ekkor Antall József saját hatáskörében úgy
rendezkedett, hogy a helybeli kikötőhatóságok megfelelő képzettségű
hajótisztet bízzanak meg a hajónak jugoszláv vizekre történő átvezetésére.
Néhány óra múlva már jugoszláv vizeken voltak az üldözöttek, és végül
elérték céljukat.

Id. Antall József, a magyar törvények közé 1936-ban becikkelyezett - a
háborúk esetén a katonai foglyokkal és menekültekkel foglalkozó- második
genfi egyezményt nemhogy maradéktalanul betartotta, hanem az egész
menekültügyet szociális kérdéssé nyilvánította. Ebben a vonatkozásban a
magyar felfogás túllépte a nemzetközi jogban rögzítetteket, humanizmusával
egyedülálló példát szolgáltatott Európában.
Például, már 1939. szeptember végén Antall József utasította a menekülteket
fogadó határkörzetek közigazgatási vezetőit, hogy zsidóként egyetlen
személyt se vegyenek nyilvántartásba, mindenkit keresztény papírokkal
lássanak el. Ez alól csak azok képeztek kivételt, akik minden körülmények
között ragaszkodtak hitük valós bejegyzéséhez. Megkülönböztetés nélkül
mindenkit elhelyeztek ideiglenes, később végleges táborokba, a
zsidóságukhoz ragaszkodókat pedig a budapesti és vidéki zsidóközösségek
gondjaira bízták, természetesen nekik is folyósították a segélyeket, a
szeretetadományokat.
A zsidókkal való megkülönböztetett bánásmód természetesen a németek állandó
tiltakozását váltotta ki, amely változatlanul újra és újra hangot kapott,
egészen Magyarország német megszállásáig. A már Magyarországon tartózkodók
csoportjait 1941-ben újabb tömegek követték, elsősorban a németek által
elfoglalt Lvów, Stanislawów és Kolomija környékéről.
A magyar belügyminisztérium IX. osztálya a Duna kanyarban - Esztergom
környékén - helyezett el jelentős számú lengyel zsidót. Számukra óvodákat
(Szentendre, Leányfalu, Csobánka), Budapest környékén (Rákosfalva és
Csillaghegy) pedig kollégiumi rendszerű iskolákat szervezett.
Balatonbogláron is sok zsidó fiatalnak nyújtott tanulási lehetőséget a
Lengyel Ifjúsági Táborban, valójában az akkori Európa egyetlen lengyel
gimnáziumában. A német tiltakozások miatt 1943-ban változtatni kellett az
iskolarendszeren, hivatalosan megszüntették a lengyel zsidó iskolákat,
viszont titokban Vácon megszervezték a 150 férőhelyes Lengyel Tiszti Árvák
Otthonát, ahol valójában zsidó gyerekek éltek és tanultak.

A folytatás olvasható a MENEKÜLTEK MENEDÉKE című könyvben. Megjelent a
Mundus Magyar Egyetemi Kiadó kiadásában, Budapesten, 1997-ben, Kapronczay
Károly szerkesztésében, Id. Antall József emlékirataiból.

Ui.: Nem szeretném Wallenberg menekítő érdemeit kisebbíteni, de az
mindenképpen elgondolkodtató, hogy Id. Antall Józsefről semmit nem tudunk,
míg Wallenbergnek már szobrot is állítottak Budapesten ugyanazért a
ténykedéséért...
Ideje lenne átértékelni az ISMERETEK alapján az egész Horthy-korszakot!
Ideje lenne erről a történelmi korszakról is végre a tényeket tanítani és
tanulni a bolsevista értelmezések helyett!

Bp.2007.02.23.
(Bóna Mária Ilona)
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130303/1b5389a6/attachment-0001.html 
--------- következő rész ---------
Egy nem text típusú csatolt állomány át lett konvertálva...
Név: nem elérhető
Típus: image/jpeg
Méret: 37327 bytes
Leírás: nem elérhető
Url : http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130303/1b5389a6/attachment-0001.jpe