[Grem] a bűn vs. szelíd, figyelmes, szerető Urunk

[Emoke Greschik]

 a bűn   vs.   szelíd, figyelmes, szerető Urunk
A bűn mint betegség?
2013. június 27. csütörtök, 09:06 | Írta: Tóth Sára  Talita.hu

*[image: MaryMagdalene_PassionoftheChrist]
A bűn legmélyebb paradoxona, hogy az ember egyszerre felelős érte, és
egyszerre nem. *Teljes mértékben felelős a rombolásért, amit magának és
másoknak okozott, mégis, a bűn egyszersmind egy rajta kívül álló, rajta
elhatalmasodó, nála erősebb hatalom.* *Pont olyan, mint egy betegség.

 Hosszú évek óta töprengek a bűnről, az Ige fényében, a saját életem és
nyomorúságom tükrében, a világ állapotát és mások nyomorúságait szemlélve.
Egyre erősebb az a meggyőződésem, hogy *gyülekezeteinkben, hitéletünkben a
bűnnek egy rendkívül redukált *és ezzel együtt gyakran életidegen, sőt,
lelkileg elviselhetetlen* szemlélete uralkodik.*

*Sokan még maguknak sem merik bevallani, hogy az eredendő bűn tanításával
nemigen tudnak mit kezdeni.* Nagyon sokan megkérdőjelezik magukban. És hát
valóban, az a gondolat, hogy nemzedékről nemzedékre örököljük a bűnt,
visszamenőleg egészen az ősszülőkig, *majd pedig Isten ezt számon kéri
rajtunk, elég nehezen védhető*. *Miért bűnhődjek olyasvalamiért, amit nem
is én követtem el? *Miért bűnhődjek azért, mert örököltem egy hajlamot, és
hiába akarok jót cselekedni, a bűn uralkodik rajtam (Róm 7)?

Bár a Szentírásban nem egy és nem kettő igen gazdag és árnyalt metafora
(kép, szimbólum) érzékelteti a bűn valóságát, *mi általában csak a jogi
metafora értelmében gondolunk a bűnösségre. Vétket követek el, és Isten
igazságossága értelmében a vétekért büntetés jár.* A véteknek és az
úgynevezett büntetésnek nincsen szerves kapcsolata egymással. Egy
mindennapi *példá*val élve: *ha a szülő figyelmezteti a gyermekét, hogy
amennyiben a mobiltelefonját nem veszi ki a nadrágja zsebéből, amikor a
ruhát a szennyestartóba teszi, akkor könnyen előfordul, hogy a mobil a
nadrággal együtt a mosógépbe kerül. Ha pedig tönkremegy, új mobilt nem
kap.*A valóság természetéből adódóan a gyermeknek viselnie kell
tettének
következményét. Figyelmetlensége miatt kialakul egy állapot, ami miatt
szenved. Ha viszont a szülő azt mondja: fiam, hanyag voltál, így aztán fél
napig a sarokban kell térdepelned, ez büntetés, méghozzá elég önkényes. A
szülő egyszerűen kiszabta és kész. Úgy tűnik, a bűn valóságát jobban
érzékelteti az első eset, de még az sem megfelelőképpen. Mert a *mobiltelefonos
példában tényleg teljes mértékben a gyerek volt a hibás*. *Ha viszont
megbetegszik az a gyerek, azért már nem ő, vagy nem kizárólag ő hibás. *Főleg
ha örökletes betegségről van szó. Márpedig a Szentírásnak egyik
leggyakoribb, *Jézus által szinte a leggyakrabban használt metaforája a
bűnre éppen a betegség.*

Senki nem gondol arra, hogy a beteg embert megbüntesse a betegsége miatt.
Szenved ő a saját állapotától eleget. Továbbá nem elég az sem, ha jogi
értelemben "felmenti" valaki őt a betegsége alól. Az sem elég, ha valaki
"megbocsát" a beteg embernek, sőt, kissé abszurdnak hangzik. Pedig *Jézus
nagyon bölcsen keveri ezt a két képet*, amikor például első felszabadító
szava, melyet *a béna emberhez intéz, az, hogy "megbocsáttattak a te bűneid*".
Itt már megjelenik a bűnnek az a legmélyebb paradoxona, hogy *az ember
egyszerre felelős érte, és egyszerre nem*. Teljes mértékben felelős a
rombolásért, amit magának és másoknak okozott, mégis, a bűn egyszersmind
egy rajta kívül álló, rajta elhatalmasodó, nála erősebb hatalom. Pont
olyan, mint egy betegség. Könnyebben megérthetjük ezt a paradoxont, ha a
szenvedélybetegségekre gondolunk. Mindenki tudja, hogy az *alkoholbeteg ki
van szolgáltatva szenvedélyének. Ezért is hívjuk "betegnek". Elvesztette
szabadságát, nem ő "dönt" arról, hogy lehajtja-e a következő poharat, majd
az azután következőt. Ilyen értelemben beteg, és "nem tehet róla"*. *
Ugyanakkor* abban is egyetértünk, hogy *az iszákosság bűn*. Bűn, amikor egy
részeges anya tönkreteszi gyermekei életét.

Aztán lehet ezt a paradoxont még tovább hajtani.* A szorongás, a depresszió
például nagyon hasonlóan viselkedik az alkoholizmushoz.* Ugyanúgy a *hatalmába
keríti az embert, ugyanúgy tönkreteheti a családi életét*, ugyanúgy
rombolhat másokat. Ugyanúgy nincs felette uralmunk. *Mégsem mondanánk a
szorongásra vagy a stresszre, hogy bűn*. Pedig ebben a *tág értelemben
bizony az*. Mert bűn és betegség egy. Igazából nem értjük, hogy lehet ez,
de számomra ettől a leginkább valóságszagú *a kereszténység. Túl van a
logikán, éppen ezért az életről szól.* Emberi életünkről, erről a világról,
erről a rettentő bonyolult, szövevényes struktúráról, ami az ember, az
emberi társadalom,* az emberi lélek. Amit át- meg átjár az a sötét valóság,
*a*mit a Biblia nevez lázadásnak, nevez tisztátalanságnak, nevez fertőző
betegségnek*. Mind részei vagyunk, mind sebződtünk, sérültünk, majd pedig
szinte önmagunk ellenében továbbadjuk e sebeket. A bűn átélése inkább ennek
a komplex és gyötrő sötétségnek az átélése, az, hogy *része vagyok egy
szörnyű romboló sötét folyamatnak, amelyben elsősorban én sebződtem, de
akaratom ellenére magam is sebeztem és romboltam*. Nem baj, ha a bánat
könnyeivel elsiratom magam olyan értelemben is, hogy engem is bizony
bántottak. *Sokan annyira igyekeznek önmagukat elítélni, hogy szinte lelki
erőszakot tesznek önmagukon. Pedig egy nagyon sérült ember esetében nem
biztos hogy bölcs ilyet elvárni, sőt, a gyógyulása ellenében hathat.*

*Jézus* ezt pontosan tudta. *A házasságtörő asszonynak azt mondta: "Én sem
ítéllek el, menj és többé ne vétkezzél!*" Valójában *Jézus itt teljes
mértékben gyógyító, terapeutikus hozzáállást tanúsít*. Az elfogadó szeretet
felszabadító hatására ez az asszony bizonyára gyógyulni kezdett: a "ne
vétkezzél" felszólítás kegyetlen és értelmetlen lett volna, ha az nem egy
gyógyító folyamat részeként hangzott volna el. *A samáriai asszony esetében
pedig szinte egyáltalán nincsen az általunk ismert vagy elvárt értelemben
hivatkozás a bűnre*. Amikor *Jézus megjegyzi, hogy "öt férjed volt"*,
éppenséggel arra is gondolhatunk, hogy itt egy sorozatos sógorházasság
súlyos lelki sérültjével állt szemben az Úr, és tudta, hogy gyógyító, élő
vízre, nem feltétlenül "bűnbánatra" van szüksége. *Bár csak egyházainkban
jobban figyelnénk szelíd, figyelmes, mérhetetlenül bölcs és szerető Urunkra!
*


*Forrás: Parókia <http://www.parokia.hu/kozosseg/cikk/1125/>*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130627/7414992d/attachment.html