[Grem] !!!! AJÁNLOM !!!! Hogyan ismerik meg Istent az emberek?

[Emoke Greschik]

!!! NAGYON AJÁNLOM !!!

*Az 5-ös pont azt is megválaszolja, h. a rendszerváltozás után miért
lehetett több megtérő. Bizonyára érdek-megtérők is voltak, de itt egy másik
szempontot említenek. E/M*
Hogyan ismerik meg Istent az emberek?
(Könyvajánló)<http://jezsuita.blog.hu/2013/05/01/hogyan_ismerik_meg_istent_az_emberek_konyvajanlo>

http://jezsuita.blog.hu/2013/05/01/hogyan_ismerik_meg_istent_az_emberek_konyvajanlo#more5260573
 2013.05.01. 22:27 pacsy <http://blog.hu/user/137135/tab/data>

[image: jalics_lelkivezetes.jpg.png] Hadd meséljek nektek *egy Öreg Lelki
Mester*ről, akinek elmondhatatlanul sokat köszönhetek. *Jálics Ferencnek
hívják, jezsuita, és most jelent meg a legújabb (utolsó) könyve: Lelkivezetés
az evangéliumban<http://www.jezsuita.hu/2013-04-23/jalics-ferenc-lelkivezetes-az-evangeliumban>.
* Ezt szeretnék ezúton is a figyelmetekbe is ajánlani. *Jálics Ferenc
nemrég lett 85 éves, de nem kell még aggódnunk érte: talán van még 15-20
aktív év is előtte - az édesanyja 102 évesen halt meg.* A kontemplatív ima
nagyon segít az aktív élethez és a hatékonysághoz. Remek példa erre az Öreg
Mester élete. *A "Szemlélődő lelkigyakorlat" című könyvét 50.000 példányban
nyomtatták ki, 13 nyelven. Emellett több mint 20.000 embernek adott
személyesen vezetett lelkigyakorlatot;* ebben nem hiszem, hogy világszerte
sokan utánoznák!

Írt még másik 5 könyvet is, mindegyiket több nyelvre fordították le és sok
kiadást megértek; 14 évig volt teológiatanár és 10 évig spirituális
jezsuita skolasztikusok számára. Ezek után nehéz volna azt mondani róla,
hogy nem az aktív életre tanítja az embereket... Azok kritizálják ilyen
alapon, akik sem őt, sem a munkáját, sem a lelkigyakorlatait (és - hadd
legyek kicsit éles nyelvű - sem a kontemplatív életet) nem ismerik. Azt
hiszem, *Jálics többet tett a hitért, mint bárki a magyar és német jezsuita
a rendtartományból. Én személyesen nagyon nagy valószínűséggel nem
imádkoznék (és egészen biztosan más ember lennék), ha nem találkoztam volna
vele.*

De további dicsérgetés helyett hadd adjak közre *egy pár oldalt a most
frissen kiadott könyvéből.* Ítéljétek meg magatok, mennyit ér! Ezeken a
lapokon tíz pontban arra a kérdésre válaszol, hogy *hogyan ismerik meg az
emberek Istent.*
1. Két istenképünk vanAz egyik *az istenfogalmunk, a másik pedig valami
olyasmi, ami érzelmi életünkbe és tevékenységünkbe íródott. Tegyük fel,
hogy megkérdezem valakitől, fog-e esni az eső, és ő azt feleli: holtbiztos,
hogy ma nem fog esni. Rögtön utána látom ám, hogy esernyővel megy el
hazulról.* Magamban nevetnem kell rajta. *Szilárd meggyőződése volt, hogy
nem fog esni, de a szívében, az érzéseiben és azután a cselekvésében arra
készül, hogy esni fog.*  *Így lehet nekünk is két istenképünk*. Minket *az*
*a konkrét és egzisztenciális kép érdekel*, amelyet *az érzésekből és a
cselekedetekből lehet kiolvasni*. Ezzel a lelkivezetés során minden súlyát
elveszíti az elméleti vita Isten létezéséről. Inkább magára az életre
figyelünk, a valódi hitre, amely abban mutatkozik meg, hogyan érzünk,
cselekszünk és élünk, nem pedig abban, mit gondolunk Istenről. *Bármit is
mond a beszélgetőtárs, a lelkivezetőnek azt kell néznie, vajon "esernyővel
megy-e el hazulról"?* 2. A szülőkép

A kisgyermekeknél - amennyire ők hisznek Istenben - *a konkrét istenkép
azonos a szülőképpel.* Isten tulajdonságait a szülők tulajdonságaiban élik
át. A szülők adtak nekik életet, és ez megfelel a teremtésnek: Isten
teremtette a világot. Ők a szülők által jöttek erre a világra. Isten
biztonságot ad a világnak, a gyermekek pedig a szülőkben találják meg ezt.
A gyermek a jövőjét is a szülőkben éli át. *Ha az a benyomása, hogy anyja
elmegy, akkor egészen nagy, egzisztenciális félelem lesz úrrá rajta, mert
az egész jövőjét fenyegetve érzi, mintha Isten hagyná el.* A szülők
hatalmat gyakorolnak a gyermek fölött és biztonságot jelentenek neki. Isten
hatalmat gyakorol a teremtés fölött, és szavatolja biztonságát. *Ha a
gyermek sok szeretetet tapasztal meg a szülők részéről, akkor majd hinni
fog a szerető Istenben.* *Ha a gyermek apa-képe rossz, akkor nem az
Atyaistenhez fog imádkozni, hanem inkább Jézushoz vagy a Szűzanyához.*

Egyszer beszéltem ezekről a dolgokról valakinek, aki az egész családjával
együtt gyakorló katolikus volt. Beszélgetésünk után odahívta ötéves
kislányát, leült mellé, és megkérdezte: "Meséld el nekem, milyen Isten?" A
kislány először nem értette a kérdést, de többszöri nógatás után ("De mégis
milyen?") szégyenkezve a padlóra szögezte szemét és úgy mondta: "Olyan,
mint te". Ezután feltette ugyanezt a kérdést a hét-nyolc éves fiának is,
aki tehát két-három évvel idősebb volt a kislánynál. Fia egyszerűen,
világosan és magabiztosan felelte: "Olyan, mint te, csak egy kicsit
nagyobb." A kislánynál még teljes azonosság volt az apa és Isten között. A
kisfiúnál az istenkép már kezdett elszakadni az apa-képtől és nagyobb
dimenziókat ölteni. Mindezekből érthető, hogy *amikor apa nélkül nő fel
valaki, vagy édesanyjával konfliktusai vannak, világnézete később Isten
nélküli lehet, vagy úgy érezheti, Isten elutasította őt.* Megsejthető ebből
az is, mennyire* fontos, hogy a szülők iránti negatív érzéseinket
feldolgozzuk, és így Isten és a teremtett világ iránt konstruktív viszonyt
alakíthassunk ki.*
3. Az élet

*Istenképünk attól a képtől függ, amelyet az életről alkotunk*. Ez ugyanúgy
működik, mint a szülőképnél. Ahogy az élettel vagyunk, úgy vagyunk az
Istennel is. Ha elégedettek vagyunk az élettel, akkor Istenünk jóságos. Aki
elégedetlen, elutasítja az életet, és csalódott Istenben. Ennek nagy
jelentősége van a pszichoterápiában. *Még ha a terapeuta ateista is: ha
meggyógyítja a pácienst, annak javul az istenképe. "Élet" helyett
mondhatnánk itt "világ"-ot is.* *Először mindannyiunkban immanens istenkép
alakul ki. *Úgy kell ezt elképzelni, mint a szülőkép esetében. Az istenkép
egy legfőbb lényre korlátozódik, aki uralkodik a világon, a kezdeti
szakaszban azonban még hozzátartozik a világhoz. *Csak később fedezzük fel,
hogy Isten transzcendens*.
4. A természet

*Sokan vannak, akik a természet nagyságán és szépségén keresztül közelítik
meg Istent.* Gyakran találkoztam emberekkel, még tudósokkal is, akik
racionális alapon, meggyőződésesen elutasították Isten létezését. A
természet nagyságával szembesülve viszont megérezték, hogy ennek kell,
legyen valami jelentése. Ez számukra persze nem Isten volt, és nyilván nem
egy személyes Isten, de mégis valami nagy, hatalmas és jóságos, amely a
természetről szerzett érzékelésünk hátterében áll. Hívőkkel is előfordul,
hogy istenképük a természeti élmények révén tágul. *Egészen sajátos módon
figyeltem meg ezt olyan embereknél, akiknek az istenképe a szülőkkel való
rossz kapcsolat miatt eltorzult, a természettel való találkozás által
viszont átélték Isten jóságos jelenlétét.*
5. A családi vallásgyakorlás és a Jézus Krisztushoz fűződő viszony

*A gyermek lassanként átveszi a család istenképét, és azt is, ahogy a
családban bánnak Istennel.* *A családi nevelésnek nagy a
jelentősége.*Dél-Amerikában sok embert ismertem, akik gyerekként jó
vallási nevelést
kaptak, de az egyetemen ateisták lettek. Negyvenéves koruk tájékán csak az
alkalomra vártak, hogy ismét rátaláljanak és hozzáférjenek a hithez. Egy *jó
indokra vártak, amellyel az ateista világképet, amit a nyilvánosság miatt
magukra vettek, valamiképpen ismét letehetik. A családi alapok dolgozni
kezdtek bennük.* * Ezek az emberek így aztán könnyen újból hívők lettek.
Ugyanígy, Magyarországon ismertem a kommunizmus időszaka után fiatal nőket,
akik 20-22 évesen igazi hittől indíttatva kérték a keresztséget.* Amikor
azt kérdeztem, hogy a szüleik hívők voltak-e, azt válaszolták, nem. Ekkor
már tudtam, mit kell kérdeznem. *A hitük mögött mindig ott álltak a hívő
nagymamák, akik a kereszténység magvait elvetették és öntözgették bennük.
Évek múltán, a szabadság eljöttével a magok szárba szökkentek.*
6. A környezet istenképe

*Sokan a környezetük istenképét veszik át.* Ez is nagyon meghatározó. Egy
családapa egyszer megkérdezte tőlem, mit csináljon a fiaival. Régebben
szívesen jártak templomba, de serdülőkoruktól fogva nem akarnak a családdal
együtt templomba menni. Azt mondtam neki, ha fiai találnak egy csoportot,
amely gyakorló keresztényekből áll, akkor majd visszatalálnak a hitükhöz.
Ez persze nem könnyű, mert a barátaikat már maguk választják meg. *A hit
közösségben él.* Volt egy másik érdekes tapasztalatom is. Buenos Airesben,
ahol éltem, sok volt a bevándorló olyan szicíliai falvakból, ahol szigorúan
katolikus módon éltek. A gyakorlatban viszont ez nem volt egyéb, mint
népegyházi jelenség, amit a környezet tartott fenn. *Amikor megérkeztek
Argentínába, a nagyvárosban már nem volt meg ez a környezet, és sokan
abbahagyták a vallás gyakorlását.* Az egyik szicíliai egyszer panaszkodott
nekem, hogy Buenos Airesben az emberek már nem hisznek vagy már nem
katolikusok. Buenos Airesben azonban sok olyan plébánia van, amely élő
közösség is. Megkérdeztem emberünktől,* **milyen messze van az első
templom onnan,
ahol lakik. Azt mondta, kb. száz méterre van. Kérdeztem, miért nem megy el
akkor oda. Válasza ez volt: mert senki nem jár templomba. Hitét eddig a
szicíliai falu vallásos közössége tartotta meg.* *Az új környezetben még
nem talált közösséget, és így hite eltűnt. Csak a hit utáni vágyakozás
maradt meg benne.*
7. Ki mit hoz magával születésétől fogva

*Minden egyes ember lelke mélyén van egy vágyakozás Isten után.* E
vágyakozás erőssége viszont nagyban függ attól is, hogy születésétől fogva
mennyi benne a vágy. Lisieux-i Szent Teréz például már ötéves korban átélte
az egészen magával ragadó vágyat Isten után. Magával hozta életébe. Szülei
ezt a hitet erősítették benne.

Másoknál ez a vágyakozás sokkal gyengébb, de *mindenkiben van
valamennyi.*Nem is lehet mindig felismerni, mire irányul a vágyakozás.
* **Egy fiú talán megérez valamit belőle, és rávetíti egy
motorkerékpárra.*Ha övé volna a motorkerékpár, boldog lenne -
gondolja. Ez egy kívánság, de
ebbe a kívánságba belefolyik vágyakozása is. Egy idő után rájön, hogy
létezik ennél több is, és ezután egy autó lesz a célja, lehetőleg
sportkocsi. *Később felfedezi, hogy egy szociális munka még boldogabbá tenné
,* így jelentkezik egy évre Dél-Amerikába vagy Afrikába. Az is
előfordulhat, hogy ezután feltárul számára, hogy igazán boldog akar lenni,
és ehhez, a szociális jelleg megőrzésével, az élet értelmét egy még mélyebb
szinten kell megtalálnia. * De van ellenkező példa is: némelyek olyan kevés
vágyakozást hoztak magukkal életükbe, hogy csak a halálos ágyukon kezdenek
el egy pap segítségével kutatni utána.*
8. A Szentírás és a szentek példája

Egészen *nagy előrelépés, ha valaki a Szentírásban felfedezi
Krisztust*. *Istenképe
személyessé válik*. Immár *arra az Istenre vonatkozik, aki eljött közénk,
aki közel van hozzánk. A lelkivezető fő feladata a Jézus Krisztus iránti
szeretet felkeltése*. Még ha az első időben ez még egy immanens Krisztus
is, valahol mégiscsak el kell kezdeni.
9. Teofániák és szent helyek

Sok embernek van *személyes istenélmény*e, a*mely nagy hatással van egész
életére*. Olyan ez, mint egy meghívás, amit azután egész életében követ
valaki. Gondoljunk csak *Izrael nagy alakjainak sokféle élményére*:
Ábrahámra, akit Isten kivezet népe köréből és ígéreteket tesz neki, vagy
Mózesre, akinek a Sinai hegyen megjelenik, és sok más személyre. Vannak *szent
helyek is, ahol a Szűzanya megjelent*. Az emberek elz*arándokolnak ezekre a
helyekre* és valamiképpen részesei lesznek a jelenésnek: Lourdes, Fatima,
Santiago de Compostela, Medjugorje. *Ezek a helyek mind közvetítenek
valamit a Szenttel való kapcsolatból. Ezáltal intenzívebb és teherbíróbb
lesz istenkapcsolatunk.*
10. A keresztények közösségben élnek

*A jó plébániai közösség szentmisékkel, szentségekkel, felnőttkatekézissel,
hitoktatással és más alkalmakkal mindig is olyan hely volt az Egyházban,
ahol virágzott a hit és a Krisztussal való kapcsolat*. Ha valahol nem így
volna, *kell keresni egy másik plébániát vagy közösséget. Aki keres, talál."
*

(Jálics Ferenc, Lelkivezetés az evangéliumban, Korda, Budapest, 2013, ford.
Várnai Jakab)
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130623/ef823294/attachment.html