[Grem] CIKK: Az öt leggyakoribb félreértés a gyereknevelésben

[Emoke Greschik]

*Az öt leggyakoribb félreértés a gyereknevelésben *
http://www.babaszoba.hu/articles/Az_ot_leggyakoribb_feleertes_a_gyereknevelesben?aid=20130617164238

*Nem is tudom, létezik-e még egy olyannyira ingoványos talaj a világon,
mint a gyereknevelés.* Millió módszer, tanács, egymással homlokegyenest
ellenkező elvek. Most *lássuk azt az ötöt, amellyel leggyakrabban lehet
zátonyra futni!*

*1. Csodagyereket nevelni csak szülői következetesség és módszer kérdése!*
*Az alaphelyzet adott: a szülő a legjobbat akarja a gyerekének*. Legyen
sikeres, gazdag, jól képzett, valamiből vagy akár több dologból világelső,
bajnok, "csak" ennyi a cél. Ezért *már zsenge kora gyerekkorban
elkezdődika teljesítményre nevelés, fejlesztésre, különórákra járás,
ésminden olyan tevékenység szigorú korlátozása, amelyet a gyerek maga
választ,
* mert szívesen foglalkozik vele. *A szülő az, aki el tudja dönteni, minek
van értelme, mit érdemes tanulni, mire lehet menni vele a nagybetűs
életben, hiszen neki tökéletes rálátása van a múltra és jövőre egyaránt*.
Állandó cél a minél jobb, sőt inkább tökéletes teljesítmény elérése,
miközben egyre feljebb és feljebb kerül a léc. A szülő főként a menedzser,
hajcsár szerepében van jelen gyermeke életében. Persze a szülők
vérmérséklete, kitartása különbözik abban, hogy mennyire tökéletesen
képesek megvalósítani ezt a nemes célt. Ha valaki ebből a vázlatos kis
áttekintésből még nem tudta azonosítani, milyen szülőtípusról van szó,
olvassa el ezt hosszú, de annál tartalmasabb és tanulságosabb összefoglalót
a *Tigrisanya harci himnuszáról*, erről a nagy port felvert amerikai
könyvről, melyből megtudhatjuk, hogyan nevelte zseninek lányait Amy
Chua<http://felicitasz.blog.hu/2011/02/19/keleti_szulok_nyugati_gyerekek>,
és hogy vajon sikerült-e neki...
És ahogy az lenni szokott: néha zseni lesz a gyerekből, néha viszont nagyon
nem, és meglehetősen *nehéz bizonyítani, hogy a kimenetel van-e bármilyen
összefüggésben a szülő példás szigorával és következetességével.*

*2. Már újszülöttkorban neki kell látni a következetes nevelésnek, különben
elszalasztod a kedvező pillanatot a helyes szokások kialakítására!*
Mint a futóversenyző, aki már a start pillanatában a célba érést tervezi,
úgy munkálkodik az előrelátó szülő az újszülött fegyelmezésével és helyes
szokásokra nevelésével. Tájékozódott a különféle nevelési elvekről, látott
bőven elrettentő példát a környezetében (kialvatlan, a gyermekéhez éjszaka
számtalanszor felkelő, végkimerüléssel küzdő szülőt, olyan családot, ahol a
házasság azért ment tönkre, mert a gyerek még évek múlva is a szülők
ágyában tanyázott és így tovább), ezért néhány dolgot már a kezdet kezdetén
elhatározott. Úgymint:
- *Nálunk nem a gyerek fogja fújni a passzátszelet!
- Kezdettől fogva meglesz a maga külön kis szobája, hogy ne zavarjuk egymás
köreit.*
De ahogy az lenni szokott,* az élet ennél kissé bonyolultabb*. Ahogy múlik
az idő, egyre-másra merülnek fel olyan helyzetek, amelyek megkérdőjelezik,
hogy jó,* célszerű döntés volt-e a közelség, kötődés helyett a távolságot
építeni.* És ha még a házassággal is gondok adódnak a szülői hálószoba
függetlensége ellenére, nos, akkor lehetséges, hogy a jó házasság titka
ennél összetettebb kérdés.

*3. Kellően szigorú fegyelmezéssel, büntetésekkel megfelelő irányba lehet
terelni a gyerek fejlődését.*
*A büntetősdi hívei abból indulnak ki, hogy ha kellő szigorral csapunk le,
a büntetésnek elrettentő ereje lesz, és a legközelebbi hasonló helyzetben
már a lehetséges büntetés felidézése is elegendő lesz ahhoz, hogy a gyerek
ne viselkedjen helytelenül. *Ráadásul a büntetés segít levezetni a szülő
agresszióját, feszültségét, kielégíti jogos bosszúvágyát. Hiszen a gyerek
nem azt tette, amit kellett volna, ellene szegült a szülői utasításnak,
lejáratta a szülőt, veszélybe sodorta magát vagy mást, valami általános
normákba ütközőt tett, kényelmetlenséget okozott, megütközést keltett és
így tovább. A világ is így működik, jobb, ha felkészül rá a gyerek: Földünk
legnagyobb részén előre meghatározott büntetés jár a megfelelő
bűntettekért, emberölésért akár életfogytiglan, vagy szigorúbb
rendelkezések szerint halál, lopásért, rablásért, sikkasztást arányosan
ennél kevesebb börtön. Annak ellenére így van ez, hogy az* évszázadok,
évezredek múlásával valahogy mégsem tapasztaljuk az elrettentő és nevelő
hatás eredményét.* A bűnözés nem csökken, a bűnesetek súlyossága nem mutat
javuló tendenciát. Nem ritkább a gyilkosság ott, ahol halálbüntetés jár
érte. Ezekből a meglehetősen lehangoló tényekből indulnak ki azok az
*útkeresések
az igazságszolgáltatásban, amelyek másfajta emberi tulajdonságokra
építenek, mint a félelem. Ilyen például az úgynevezett helyreállító
igazságszolgáltatás, amelynek lényegéről itt
olvashatsz<http://prisonunited.blogspot.hu/2011/03/helyreallito-igazsagszolgaltatas.html>.
*Mi itt és most persze nem a bűnözők megváltoztatásának lehetőségeiről és a
bűnözés megelőzéséről beszélünk, hanem *a gyereknevelés lehetséges
zsákutcáiról, de az alapelvek, a logika ugyanaz. A büntetésmentes
neveléshez segítséget kaphatsz például
innen.<http://www.babaszoba.hu/articles/Modszerek_buntetes_helyett?aid=20130608205950>
*

*4. Ha a szülő áldozatot hoz a gyerekéért, az mindig megtérülő befektetés.*
Persze az áldozat is lehet sokféle, a szükségtelentől a szükségesig, sőt az
sem egészen egyértelmű, hogy kinek a számára mi az, ami áldozatnak minősül.
De lépjünk ezen túl, és legyen áldozat az, amit annak érez az, aki
bevállalja. *Valószínűleg minden szülő életében jócskán akadnak olyan
lépések, döntések, amelyeket áldozatnak érez. De mi történik akkor, ha a
gyerek nem úgy muzsikál, ahogyan akkor képzeltük, amikor az áldozatot
hoztuk? *Ilyen esetben sokan rendkívül csalódottak, és ezt el is mondják a
gyereknek: "Nagyot csalódtam benned. Nem ezt vártam tőled." És előbb-utóbb
hozzátesszük ezt is: *"feláldoztam érted a szakmai karrieremet", "hosszú
ideig éjszakai műszakot vállaltam, hogy mindent megadhassak neked",
"magamra sosem költöttem, csak hogy nektek jusson" *- biztosan mindenki
hozzá tudna tenni valami hasonlót a tapasztalatai közül. A verbális
bántalmazásról<http://www.babaszoba.hu/articles/Amikor_utnek_a_szavak?aid=20130501080528>bővebben
itt olvashatsz.
Csakhogy a gyereknevelés sajnos vagy szerencsére nem így működik, ahogy azt
számtalan példa bizonyítja. Viszont alaposan belerondít a szülő-gyerek
viszonyba egy ilyen *sikertelen üzleti tranzakció, ami végül is arról szól,
hogy te ugyan fizettél, de nem kaptál érte semmit. *Vagyis: *ha úgy érzed,
áldozatot hozol, hozd jó szívvel, az ellenszolgáltatás reménye nélkül, vagy
inkább mondj le róla. *

*5. A kényeztetés súlyos hiba, amellyel kifejezetten ártunk a gyereknek.*
Ami jó, az veszélyes, a könnyen szerzett siker értéktelen és
tiszavirág-életű, a megszenvedés, a megküzdés az, amely alakítja, edzi,
felkészíti a gyermeket arra, hogy helytálljon az életben, amely szakadatlan
harc, és mint ilyen, kemény harcosokat igényel, nem pedig puhányokat -
hangoztatják a kényeztetés ellenségei. Persze *abban, hogy pontosan mit is
takar a kényeztetés, egyáltalán nem uralkodik egyetértés, és többek közt ez
lehet az egyik oka annak, hogy a végeredmény meglehetősen vegyes*, nem
mindig az jön ki belőle, amit a kényeztetés ellenzője szeretne. Lássunk egy
nagyon egyszerű, kézenfekvő példát a baba életének első hónapjaiból! *Az
igény szerinti szoptatás egyben kommunikáció is a babával, hiszen a
szoptatás nem csupán etetés, hanem a baba igényeinek sokrétű kielégítése,
szeretgetése, átölelése is egyben - egyesek szerint kényeztetés. *Amikor
viszont az órarend szerinti etetés mellett döntesz, és előre meghatározott
mennyiségek elfogyasztását várod el a kisbabádtól, megfosztod magadat és őt
is attól, hogy ő felismerje és jelezze igényeit (éhség, jóllakottság), te
pedig megtanuld értelmezni és elfogadni a jelzéseit, valamint megfelelően
válaszolni ezekre. Ezért kérdezel rá például a védőnőnél: mennyit kellene
ennie egy ekkora babának? Nem véletlen, hogy annyi evészavaros,
kényszerevős, stresszevős felnőtt van manapság. Ez jelentős részben azzal
függ össze, hogy egy fontos időszakban nem nyílt alkalma megtanulni az
evéssel kapcsolatos kommunikációt saját magával és környezetével.
*A náci Németországban utcai plakát tiltotta a kisgyerekek puszilgatását,
kényeztetését, éjszakai szoptatását. Ezek a felesleges "majomszeretet"
megnyilvánulásának számítottak, ami nem volt kívánatos egy olyan
társadalomban, amely nem a családon belüli kötelékekre, hanem a társadalmi
elköteleződésre, a Führer feltétlen kiszolgálására helyezte a hangsúlyt.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130621/64a60aa5/attachment.html