<div dir="ltr"><u><b><font size="4">Az öt leggyakoribb félreértés a gyereknevelésben </font></b></u><br><a href="http://www.babaszoba.hu/articles/Az_ot_leggyakoribb_feleertes_a_gyereknevelesben?aid=20130617164238">http://www.babaszoba.hu/articles/Az_ot_leggyakoribb_feleertes_a_gyereknevelesben?aid=20130617164238</a><br>
<br><p class=""><u><b>Nem is tudom, létezik-e még egy olyannyira
ingoványos talaj a világon, mint a gyereknevelés.</b></u> Millió módszer,
tanács, egymással homlokegyenest ellenkező elvek. Most <u><b>lássuk azt az
ötöt, amellyel leggyakrabban lehet zátonyra futni!</b></u></p><div class="" align="left"><br>
<b style="background-color:rgb(255,255,0)">1. Csodagyereket nevelni csak szülői következetesség és módszer kérdése!</b><br>
<u><b>Az alaphelyzet adott: a szülő a legjobbat akarja a gyerekének</b></u>.
Legyen sikeres, gazdag, jól képzett, valamiből vagy akár több dologból
világelső, bajnok, "csak" ennyi a cél. Ezért <u>már zsenge kora
gyerekkorban <b>elkezdődik</b> a teljesítményre nevelés, fejlesztésre,
különórákra járás, és<b> minden olyan tevékenység szigorú korlátozása,
amelyet a gyerek maga választ,</b></u> mert szívesen foglalkozik vele. <u>A szülő
az, aki el tudja dönteni, minek van értelme, mit érdemes tanulni, mire
lehet menni vele a nagybetűs életben, hiszen neki tökéletes rálátása van
a múltra és jövőre egyaránt</u>. Állandó cél a minél jobb, sőt inkább
tökéletes teljesítmény elérése, miközben egyre feljebb és feljebb kerül a
léc. A szülő főként a menedzser, hajcsár szerepében van jelen gyermeke
életében. Persze a szülők vérmérséklete, kitartása különbözik abban,
hogy mennyire tökéletesen képesek megvalósítani ezt a nemes célt. Ha
valaki ebből a vázlatos kis áttekintésből még nem tudta azonosítani,
milyen szülőtípusról van szó, olvassa el ezt hosszú, de annál
tartalmasabb és tanulságosabb összefoglalót a <i>Tigrisanya harci himnuszáról</i>, erről a nagy port felvert amerikai könyvről, melyből megtudhatjuk, <a href="http://felicitasz.blog.hu/2011/02/19/keleti_szulok_nyugati_gyerekek" title="hogyan nevelte zseninek lányait Amy Chua" target="_blank">hogyan nevelte zseninek lányait Amy Chua</a>, és hogy vajon sikerült-e neki...<br>
És ahogy az lenni szokott: néha zseni lesz a gyerekből, néha viszont
nagyon nem, és meglehetősen <u><b>nehéz bizonyítani, hogy a kimenetel van-e
bármilyen összefüggésben a szülő példás szigorával és
következetességével.</b></u><br><br>
<b style="background-color:rgb(255,255,0)">2. Már újszülöttkorban neki kell látni a következetes nevelésnek,
különben elszalasztod a kedvező pillanatot a helyes szokások
kialakítására!</b><br>
Mint a futóversenyző, aki már a start pillanatában a célba érést
tervezi, úgy munkálkodik az előrelátó szülő az újszülött fegyelmezésével
és helyes szokásokra nevelésével. Tájékozódott a különféle nevelési
elvekről, látott bőven elrettentő példát a környezetében (kialvatlan, a
gyermekéhez éjszaka számtalanszor felkelő, végkimerüléssel küzdő szülőt,
olyan családot, ahol a házasság azért ment tönkre, mert a gyerek még
évek múlva is a szülők ágyában tanyázott és így tovább), ezért néhány
dolgot már a kezdet kezdetén elhatározott. Úgymint:<br>
- <u><b>Nálunk nem a gyerek fogja fújni a passzátszelet!<br>
- Kezdettől fogva meglesz a maga külön kis szobája, hogy ne zavarjuk egymás köreit.</b></u><br>
De ahogy az lenni szokott,<u><b> az élet ennél kissé bonyolultabb</b></u>. Ahogy
múlik az idő, egyre-másra merülnek fel olyan helyzetek, amelyek
megkérdőjelezik, hogy jó,<u><b> célszerű döntés volt-e a közelség, kötődés
helyett a távolságot építeni.</b></u> És ha még a házassággal is gondok adódnak a
szülői hálószoba függetlensége ellenére, nos, akkor lehetséges, hogy a
jó házasság titka ennél összetettebb kérdés.<br><br>
<b style="background-color:rgb(255,255,0)">3. Kellően szigorú fegyelmezéssel, büntetésekkel megfelelő irányba lehet terelni a gyerek fejlődését.</b><br>
<u><b>A büntetősdi hívei abból indulnak ki, hogy ha kellő szigorral
csapunk le, a büntetésnek elrettentő ereje lesz, és a legközelebbi
hasonló helyzetben már a lehetséges büntetés felidézése is elegendő lesz
ahhoz, hogy a gyerek ne viselkedjen helytelenül. </b></u>Ráadásul a büntetés
segít levezetni a szülő agresszióját, feszültségét, kielégíti jogos
bosszúvágyát. Hiszen a gyerek nem azt tette, amit kellett volna, ellene
szegült a szülői utasításnak, lejáratta a szülőt, veszélybe sodorta
magát vagy mást, valami általános normákba ütközőt tett,
kényelmetlenséget okozott, megütközést keltett és így tovább. A világ is
így működik, jobb, ha felkészül rá a gyerek: Földünk legnagyobb részén
előre meghatározott büntetés jár a megfelelő bűntettekért, emberölésért
akár életfogytiglan, vagy szigorúbb rendelkezések szerint halál,
lopásért, rablásért, sikkasztást arányosan ennél kevesebb börtön. Annak
ellenére így van ez, hogy az<u><b> évszázadok, évezredek múlásával valahogy
mégsem tapasztaljuk az elrettentő és nevelő hatás eredményét.</b></u> A bűnözés
nem csökken, a bűnesetek súlyossága nem mutat javuló tendenciát. Nem
ritkább a gyilkosság ott, ahol halálbüntetés jár érte. Ezekből a
meglehetősen lehangoló tényekből indulnak ki azok az <u><b>útkeresések az
igazságszolgáltatásban, amelyek másfajta emberi tulajdonságokra
építenek, mint a félelem. Ilyen például az úgynevezett helyreállító
igazságszolgáltatás, amelynek lényegéről <a href="http://prisonunited.blogspot.hu/2011/03/helyreallito-igazsagszolgaltatas.html" title="itt olvashatsz" target="_blank">itt olvashatsz</a>.
</b></u>Mi itt és most persze nem a bűnözők megváltoztatásának lehetőségeiről
és a bűnözés megelőzéséről beszélünk, hanem <u><b>a gyereknevelés lehetséges
zsákutcáiról, de az alapelvek, a logika ugyanaz. A büntetésmentes
neveléshez segítséget kaphatsz például <a href="http://www.babaszoba.hu/articles/Modszerek_buntetes_helyett?aid=20130608205950" title="innen." target="_blank">innen.</a></b></u><br><br>
<b style="background-color:rgb(255,255,0)">4. Ha a szülő áldozatot hoz a gyerekéért, az mindig megtérülő befektetés.</b><br>
Persze az áldozat is lehet sokféle, a szükségtelentől a szükségesig,
sőt az sem egészen egyértelmű, hogy kinek a számára mi az, ami
áldozatnak minősül. De lépjünk ezen túl, és legyen áldozat az, amit
annak érez az, aki bevállalja. <u><b>Valószínűleg minden szülő életében
jócskán akadnak olyan lépések, döntések, amelyeket áldozatnak érez. De
mi történik akkor, ha a gyerek nem úgy muzsikál, ahogyan akkor
képzeltük, amikor az áldozatot hoztuk? </b></u>Ilyen esetben sokan rendkívül
csalódottak, és ezt el is mondják a gyereknek: "Nagyot csalódtam benned.
Nem ezt vártam tőled." És előbb-utóbb hozzátesszük ezt is: <u><b>"feláldoztam
érted a szakmai karrieremet", "hosszú ideig éjszakai műszakot
vállaltam, hogy mindent megadhassak neked", "magamra sosem költöttem,
csak hogy nektek jusson" </b></u>- biztosan mindenki hozzá tudna tenni valami
hasonlót a tapasztalatai közül. A <a href="http://www.babaszoba.hu/articles/Amikor_utnek_a_szavak?aid=20130501080528" title="verbális bántalmazásról" target="_blank">verbális bántalmazásról</a> bővebben itt olvashatsz.<br>
Csakhogy a gyereknevelés sajnos vagy szerencsére nem így működik,
ahogy azt számtalan példa bizonyítja. Viszont alaposan belerondít a
szülő-gyerek viszonyba egy ilyen <u>sikertelen üzleti tranzakció, ami végül
is arról szól, hogy te ugyan fizettél, de nem kaptál érte semmit.
</u>Vagyis: <u><b>ha úgy érzed, áldozatot hozol, hozd jó szívvel, az
ellenszolgáltatás reménye nélkül, vagy inkább mondj le róla. </b></u><br><br>
<b style="background-color:rgb(255,255,0)">5. A kényeztetés súlyos hiba, amellyel kifejezetten ártunk a gyereknek.</b><br>
Ami jó, az veszélyes, a könnyen szerzett siker értéktelen és
tiszavirág-életű, a megszenvedés, a megküzdés az, amely alakítja, edzi,
felkészíti a gyermeket arra, hogy helytálljon az életben, amely
szakadatlan harc, és mint ilyen, kemény harcosokat igényel, nem pedig
puhányokat - hangoztatják a kényeztetés ellenségei. Persze <u><b>abban, hogy
pontosan mit is takar a kényeztetés, egyáltalán nem uralkodik
egyetértés, és többek közt ez lehet az egyik oka annak, hogy a
végeredmény meglehetősen vegyes</b></u>, nem mindig az jön ki belőle, amit a
kényeztetés ellenzője szeretne. Lássunk egy nagyon egyszerű, kézenfekvő
példát a baba életének első hónapjaiból! <u>Az igény szerinti szoptatás
egyben kommunikáció is a babával, hiszen a szoptatás nem csupán etetés,
hanem a baba <span style="background-color:rgb(255,255,0)"></span><b style="background-color:rgb(0,255,255)">igényeinek sokrétű kielégítése, szeretgetése, átölelése is
egyben - egyesek szerint kényeztetés.</b><b> </b></u>Amikor viszont az órarend szerinti
etetés mellett döntesz, és előre meghatározott mennyiségek
elfogyasztását várod el a kisbabádtól, megfosztod magadat és őt is
attól, hogy ő felismerje és jelezze igényeit (éhség, jóllakottság), te
pedig megtanuld értelmezni és elfogadni a jelzéseit, valamint
megfelelően válaszolni ezekre. Ezért kérdezel rá például a védőnőnél:
mennyit kellene ennie egy ekkora babának? Nem véletlen, hogy annyi
evészavaros, kényszerevős, stresszevős felnőtt van manapság. Ez jelentős
részben azzal függ össze, hogy egy fontos időszakban nem nyílt alkalma
megtanulni az evéssel kapcsolatos kommunikációt saját magával és
környezetével.<br>
<u><b>A náci Németországban utcai plakát tiltotta a kisgyerekek
puszilgatását, kényeztetését, éjszakai szoptatását. Ezek a felesleges
"majomszeretet" megnyilvánulásának számítottak, ami nem volt kívánatos
egy olyan társadalomban, amely nem a családon belüli kötelékekre, hanem a
társadalmi elköteleződésre, a Führer feltétlen kiszolgálására helyezte a
hangsúlyt.</b></u>
</div><br></div>