[Grem] ma: Páduai Szt.Antal

[Emoke Greschik]

Páduai Szent Antal emléknapja
 2013. 06. 13. 09:33 -

   - [image: Megosztás]<http://www.addtoany.com/share_save#url=http%3A%2F%2Fwww.magyarkurir.hu%2Fhirek%2Fpaduai-szent-antal-emleknapja-csuetoertoekre&title=P%C3%A1duai%20Szent%20Antal%20eml%C3%A9knapja&description=>

   Páduai Szent Antal áldozópap és egyháztanító az Egyház egyik
legnépszerűbb szentje. A ferences templomokban rendszeresen végzik
keddenként a Szent Antal-ájtatosságot.

Antal *1195-ben született, Lisszabonban* előkelő, vallásos szülők
gyermekeként. Fernando névre keresztelték. *15 évesen ágostonos
kanonokrendi kolostorba lépett,* amely azonban a világi és egyházi
elöljárók közti viszály kereszttüzébe került. Ez a tény, valamint a
kolostor gazdagsága más út felé vitte Fernandót: *a szegények közössége
felé.*

1220 nyarán csatlakozott a Santo Antonio dos Olivais nevű kis rendház
közösségéhez, a testvérekhez, akik a kolostor ajtajánál koldultak. *Fölvette
szegény ruhájukat,* keresztnevét pedig templomuk védőszentje, Remete Szent
Antal nevére cserélte. *Vértanú akart lenni, ezért engedélyt kért, hogy
Marokkóban hirdethesse az evangéliumot*. El is jutott az észak-afrikai
országba, ott azonban *súlyosan megbetegedett*, ezért 1221 tavaszán vissza
kellett térnie Európába. Isten hajóját egy viharban Szicília partjaihoz
sodorta. Kilenc hónapot töltött a szigeten gyógyulásáig. *Később
csatlakozott a ferences rend egyetemes káptalanjához az Assisi melletti
Prociunkulában. Találkozott magával Szent Ferenccel is.* Az észak-itáliai
tartományfőnök Montepaolo remeteségébe küldte, hogy szemlélődő életet
folytasson.

Egy év múlva, *pappá szentelésén váratlanul prédikálnia kellett.* Minél
tovább beszélt a csendes, mindaddig rejtettségben élő és figyelemre alig
méltatott Antal, szavai annál élénkebbek és melegebbek lettek, láthatóan
teljesen eltöltötte a Szentlélek tüze.* Hallgatói lélegzetüket visszafojtva
figyelték. Nem tudós értekezést hallottak* a papság mivoltáról, hanem a
legszebb hasonlatokat és a legtalálóbb szentírási idézeteket, valamint a
mélységes megtapasztalások szavait a szív bőségéből.

Elöljárói nem kis meglepetéssel szereztek tudomást rendkívüli
felkészültségéről, nem is sejtett *Szentírás-ismeret*éről. *Felső-Itáliába
küldték, hogy a tévtanítók ellen prédikáljon*. Amikor szegény
vándorprédikátorként faluról falura, városról városra járt és a katolikus
tanítást hirdette a szegénységről és a birtoklásról, szavait a saját élete
hitelesítette hallgatói előtt: *"A szabadon vállalt szegénység erőt ad az
embernek, a gazdagság viszont elgyöngíti.* Mert az ember hamarosan
vagyonának szolgája lesz, ahelyett hogy uralkodna rajta. Ha ugyanis valakit
veszteség ér, és emiatt szomorkodik, ez megmutatja, hogy rabja lett annak,
amit előbb, a szerencséje idején birtokolt."

Antal még ágostonos kanonokként Lisszabonban és Coimbrában fáradhatatlan
buzgalommal egészen rendkívüli jártasságot szerzett a Szentírásban. IX.
Gergely pápa - csodálattal eltelve Antal egyik beszéde után - "a Szentírás
szekrényének" nevezte.

*Megszámlálhatatlan tömeget nyert meg prédikációval és vitával.* Rendtársai
azt kérték, képezze ki őket is erre a munkára. Kérésüket egyenesen Szent
Ferenc elé terjesztették, s Antal megbízatást kapott a tanításra. "Azt
akarom - írta Ferenc Antalnak -, hogy a testvéreknek tanítsd a szent
teológiát, de úgy, hogy sem benned, sem bennük ki ne aludjék az imádság
szelleme, azoknak a szabályoknak megfelelően, amelyeket adunk."
Megbízatásával Antal *megalapította rendjének első tanulmányi házát
Bolognában, ahol ő lett a teológia első tanára.*

*1224-ben Dél-Franciaországba, Montpellier*-be ment, mely az
eretnekháborúban a katolikusok főhadiszállása volt. Antal fegyverzete Isten
igéje és a megtévesztettek iránti szeretete volt.

*1227-ben ismét visszatért Felső-Itáliába, hogy megkezdje utolsó
megbízatását: a hívők erősítését és megszilárdítását*. Különösen az
1231-ben Páduában tartott böjti beszédei jelentettek páratlan eseményt. Az
emberek már az éjszaka folyamán özönlöttek, nem akadt megfelelő méretű
templom, ezért Antal a szabadban prédikált. A beszéd után gyónáshoz
tódultak az emberek. Pádua városa és környéke szemmel láthatóan
megváltozott. Szavainak hatékonyságáról máig tanúságot tesz az 1231.
március 15-én hozott adóstörvény, amely szerint ezentúl az adós csak
vagyonával, nem személyével vagy szabadságával kezeskedik.

Ez az óriási munka azonban teljesen felőrölte egyébként is gyenge
egészségét. *1231. június 13-án, harminchat éves korában meghalt.*

*A sírjánál történt számos imameghallgatás, gyógyulás és csoda
következtében IX. Gergely pápa alig tíz hónappal halála után szentté avatta.
* Csodatevő híre a hívő nép tudatában háttérbe szorította az evangélium
hirdetőjének és a segítő szeretet apostolának alakját, jóllehet későbbi
legendája szívesen foglalkozott ezzel a tevékenységével.

XII. Pius pápa 1946. január 16-án egyháztanítóvá nyilvánította. Ünnepét
kezdettől június 13-án ülték meg, s tisztelete gyorsan általánossá vált.

A legenda Szent Antal alakját sokféle történettel fonta körül: a gyermek
Jézust a karján hordozta, amikor a halászok kigúnyolták, a tenger halainak
prédikált, mint valamikor Ferenc az ég madarainak. Egyszer egy eretnek, aki
tagadta Krisztus jelenlétét az Oltáriszentségben, azt mondta, hogy addig
nem hisz, amíg öszvére le nem térdel az Oltáriszentség előtt. Néhány nappal
később Antal egy beteghez vitte az Oltáriszentséget, és találkozott a
gúnyolódóval. Akkor annak öszvére hirtelen két első lábára ereszkedett, és
meghajtotta fejét a Szentség előtt.

***

Páduai Szent Antal az utasok, a szobrászok, agyagmunkások, porcelánkészítők
patrónusa. Terméketlenség, láz, hajótörés, háborús ínság, pestis esetén
fohászkodtak hozzá. Segít az elveszett tárgyak megtalálásában.

Jelképei a liliom, a gyermek Jézus, égő szív, tűz, hal, szamár, mostrancia
és ostya.

***

Szent Antal tiszteletének *első hazai nyoma IV. Béla király családjában
bukkant föl. Övé volt az a házioltár (1253), amelyen az Árpád-ház szentjei
mellett Ferenc és Antal is látható.* Ezt az együttest az magyarázza, hogy *Béla
király édestestvérét, Erzsébetet, a franciskánus harmadrend tagját, szinte
egyidőben avatta szentté az Egyház a rendalapítóval és Antallal.*

Szent Antal tisztelete azonban a magyar középkorban még nem vált
általánossá, a 17. század folyamán bontakozott csak ki. 1663-ban Pozsonyban
alakult Szent Antal-társulat, majd Gyöngyösön, Kecskeméten.

A Habsburg-dinasztiában, nemsokára pedig az arisztokrácia és polgárság
körében is ebben a században terjedt el a Ferdinánd név, amely Páduai Szent
Antal keresztneve volt.  Ekkor terjed el mind szélesebb társadalmi körökben
az Antal és az Antónia név is.

Antal neve Szegeden szólásban is megtalálható: akinek bortól kipirosodott
az arca, arra azt is mondják, hogy kiverte a Szent Antal tüze. A kunszigeti
szójárás pedig arra használja, akinek a jóllakottságtól gyöngyözik,
kipirosodik az arca.

Talán nincs is olyan templom hazánkban, amely Szent Antal képmását,
szobrát, perselyét nélkülözné.

Szent Antal ünnepe éppen a liliomnyílás idejére esik. Kézenfekvő volt, hogy
a ferences templomokban ezt a gazdag szimbolikájú virágot az ő tiszteletére
meg is áldják. Névünnepén Szent Antal oltárát liliommal díszítették föl.
Asszonyok, lányok liliomszállal a kezükben szoktak részt venni a misén.

Szent Antalhoz szoktak könyörögni az eladólányok is, hogy küldjön kérőt
nekik.

Antal a szegedi dohánykertészek, paprikatermelők védőszentje. Általában
erre a napra fejeződik be a palántaültetés, a munka legnehezebbje, most már
csak áldás kell hozzá.

Antal napját az idősebb szegedi parasztnemzedékek pirosbetűs ünnepként
ülték meg, kint a földön, szőlőben semmiképpen nem dolgoztak.

Hercegszántón láttuk, hogy az elvesztett olvasót, érmet, egyéb holmikat a
megtaláló Antal templomi szobrának talapzatára helyezi, innen aztán
elviheti a gazdája. Századeleji följegyzés szerint Apátfalván a gazdátlanul
elhagyott olvasónak Szent Antal olvasója a neve. Ha valaki megtalálja, a
templom Szent Antal-szobrára akasztja, hogy feledékeny gazdája ott majd
ráleljen. Néha egész csomó rózsafüzér függ a szent lábánál, nem viszi el
senki, mert nem az övé. Ha azután valaki olyan szegény hal meg, akinek még
olvasója sem volt, akkor ezekből vesznek el egyet és ráfonják a halott
ujjaira.

(Forrás: A szentek élete, Ünnepi kalendárium)

Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130613/d12bc065/attachment.html