<div dir="ltr"><h1 class="">Páduai Szent Antal emléknapja</h1>
<div class="">
<span class="">
2013. 06. 13. 09:33 - <ul class=""><li class=""><span>
                <a class="" href="http://www.addtoany.com/share_save#url=http%3A%2F%2Fwww.magyarkurir.hu%2Fhirek%2Fpaduai-szent-antal-emleknapja-csuetoertoekre&title=P%C3%A1duai%20Szent%20Antal%20eml%C3%A9knapja&description=" id="da2a_1"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/all/modules/addtoany/images/share_16_16.png" alt="Megosztás" title="Megosztás" height="16" width="16"></a>
                
                </span></li></ul> </span>
</div>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>Páduai Szent Antal áldozópap és egyháztanító az
Egyház egyik legnépszerűbb szentje. A ferences templomokban rendszeresen
végzik keddenként a Szent Antal-ájtatosságot.</p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/padsztantal_vezer.jpg" style="float: right; margin: 3px 7px;" height="180" width="140">Antal
<u><b>1195-ben született, Lisszabonban</b></u> előkelő, vallásos szülők gyermekeként.
Fernando névre keresztelték. <u><b>15 évesen ágostonos kanonokrendi
kolostorba lépett,</b></u> amely azonban a világi és egyházi elöljárók közti
viszály kereszttüzébe került. Ez a tény, valamint a kolostor gazdagsága
más út felé vitte Fernandót: <u><b>a szegények közössége felé.</b></u></p><p>1220
nyarán csatlakozott a Santo Antonio dos Olivais nevű kis rendház
közösségéhez, a testvérekhez, akik a kolostor ajtajánál koldultak.
<u><b>Fölvette szegény ruhájukat,</b></u> keresztnevét pedig templomuk védőszentje,
Remete Szent Antal nevére cserélte. <u><b>Vértanú akart lenni, ezért engedélyt
kért, hogy Marokkóban hirdethesse az evangéliumot</b></u>. El is jutott az
észak-afrikai országba, ott azonban <u><b>súlyosan megbetegedett</b></u>, ezért 1221
tavaszán vissza kellett térnie Európába. Isten hajóját egy viharban
Szicília partjaihoz sodorta. Kilenc hónapot töltött a szigeten
gyógyulásáig. <u><b>Később csatlakozott a ferences rend egyetemes
káptalanjához az Assisi melletti Prociunkulában. Találkozott magával
Szent Ferenccel is.</b></u> Az észak-itáliai tartományfőnök Montepaolo
remeteségébe küldte, hogy szemlélődő életet folytasson.</p><p>Egy év
múlva, <u><b>pappá szentelésén váratlanul prédikálnia kellett.</b></u> Minél tovább
beszélt a csendes, mindaddig rejtettségben élő és figyelemre alig
méltatott Antal, szavai annál élénkebbek és melegebbek lettek, láthatóan
teljesen eltöltötte a Szentlélek tüze.<u><b> Hallgatói lélegzetüket
visszafojtva figyelték. Nem tudós értekezést hallottak</b></u> a papság
mivoltáról, hanem a legszebb hasonlatokat és a legtalálóbb szentírási
idézeteket, valamint a mélységes megtapasztalások szavait a szív
bőségéből.</p><p>Elöljárói nem kis meglepetéssel szereztek tudomást
rendkívüli felkészültségéről, nem is sejtett <u><b>Szentírás-ismeret</b></u>éről.
<u><b>Felső-Itáliába küldték, hogy a tévtanítók ellen prédikáljon</b></u>. Amikor
szegény vándorprédikátorként faluról falura, városról városra járt és a
katolikus tanítást hirdette a szegénységről és a birtoklásról, szavait a
saját élete hitelesítette hallgatói előtt: <u><b>„A szabadon vállalt
szegénység erőt ad az embernek, a gazdagság viszont elgyöngíti.</b></u> Mert az
ember hamarosan vagyonának szolgája lesz, ahelyett hogy uralkodna rajta.
Ha ugyanis valakit veszteség ér, és emiatt szomorkodik, ez megmutatja,
hogy rabja lett annak, amit előbb, a szerencséje idején birtokolt.”</p><p>Antal
még ágostonos kanonokként Lisszabonban és Coimbrában fáradhatatlan
buzgalommal egészen rendkívüli jártasságot szerzett a Szentírásban. IX.
Gergely pápa – csodálattal eltelve Antal egyik beszéde után – „a
Szentírás szekrényének” nevezte.</p><p><u><b>Megszámlálhatatlan tömeget nyert
meg prédikációval és vitával.</b></u> Rendtársai azt kérték, képezze ki őket is
erre a munkára. Kérésüket egyenesen Szent Ferenc elé terjesztették, s
Antal megbízatást kapott a tanításra. „Azt akarom – írta Ferenc Antalnak
–, hogy a testvéreknek tanítsd a szent teológiát, de úgy, hogy sem
benned, sem bennük ki ne aludjék az imádság szelleme, azoknak a
szabályoknak megfelelően, amelyeket adunk.” Megbízatásával Antal
<u><b>megalapította rendjének első tanulmányi házát Bolognában, ahol ő lett a
teológia első tanára.</b></u></p><p><u><b>1224-ben Dél-Franciaországba, Montpellier</b></u>-be
ment, mely az eretnekháborúban a katolikusok főhadiszállása volt. Antal
fegyverzete Isten igéje és a megtévesztettek iránti szeretete volt.</p><p><u><b>1227-ben
ismét visszatért Felső-Itáliába, hogy megkezdje utolsó megbízatását: a
hívők erősítését és megszilárdítását</b></u>. Különösen az 1231-ben Páduában
tartott böjti beszédei jelentettek páratlan eseményt. Az emberek már az
éjszaka folyamán özönlöttek, nem akadt megfelelő méretű templom, ezért
Antal a szabadban prédikált. A beszéd után gyónáshoz tódultak az
emberek. Pádua városa és környéke szemmel láthatóan megváltozott.
Szavainak hatékonyságáról máig tanúságot tesz az 1231. március 15-én
hozott adóstörvény, amely szerint ezentúl az adós csak vagyonával, nem
személyével vagy szabadságával kezeskedik.</p><p>Ez az óriási munka
azonban teljesen felőrölte egyébként is gyenge egészségét. <u><b>1231. június
13-án, harminchat éves korában meghalt.</b></u></p><p><u><b>A sírjánál történt számos
imameghallgatás, gyógyulás és csoda következtében IX. Gergely pápa alig
tíz hónappal halála után szentté avatta.</b></u> Csodatevő híre a hívő nép
tudatában háttérbe szorította az evangélium hirdetőjének és a segítő
szeretet apostolának alakját, jóllehet későbbi legendája szívesen
foglalkozott ezzel a tevékenységével.</p><p>XII. Pius pápa 1946. január
16-án egyháztanítóvá nyilvánította. Ünnepét kezdettől június 13-án ülték
meg, s tisztelete gyorsan általánossá vált.</p><p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/paduaisztantalhalas_0.jpg" style="float: right; margin: 3px 7px;" height="130" width="140">A
legenda Szent Antal alakját sokféle történettel fonta körül: a gyermek
Jézust a karján hordozta, amikor a halászok kigúnyolták, a tenger
halainak prédikált, mint valamikor Ferenc az ég madarainak. Egyszer egy
eretnek, aki tagadta Krisztus jelenlétét az Oltáriszentségben, azt
mondta, hogy addig nem hisz, amíg öszvére le nem térdel az
Oltáriszentség előtt. Néhány nappal később Antal egy beteghez vitte az
Oltáriszentséget, és találkozott a gúnyolódóval. Akkor annak öszvére
hirtelen két első lábára ereszkedett, és meghajtotta fejét a Szentség
előtt.</p><p style="text-align:center">***</p><p>Páduai Szent Antal az
utasok, a szobrászok, agyagmunkások, porcelánkészítők patrónusa.
Terméketlenség, láz, hajótörés, háborús ínság, pestis esetén
fohászkodtak hozzá. Segít az elveszett tárgyak megtalálásában.</p><p>Jelképei a liliom, a gyermek Jézus, égő szív, tűz, hal, szamár, mostrancia és ostya.</p><p style="text-align:center">***</p><p>
Szent Antal tiszteletének <u><b>első hazai nyoma IV. Béla király családjában
bukkant föl. Övé volt az a házioltár (1253), amelyen az Árpád-ház
szentjei mellett Ferenc és Antal is látható.</b></u> Ezt az együttest az
magyarázza, hogy <u><b>Béla király édestestvérét, Erzsébetet, a franciskánus
harmadrend tagját, szinte egyidőben avatta szentté az Egyház a
rendalapítóval és Antallal.</b></u></p><p>Szent Antal tisztelete azonban a
magyar középkorban még nem vált általánossá, a 17. század folyamán
bontakozott csak ki. 1663-ban Pozsonyban alakult Szent Antal-társulat,
majd Gyöngyösön, Kecskeméten.</p><p>A Habsburg-dinasztiában, nemsokára
pedig az arisztokrácia és polgárság körében is ebben a században terjedt
el a Ferdinánd név, amely Páduai Szent Antal keresztneve volt. Ekkor
terjed el mind szélesebb társadalmi körökben az Antal és az Antónia név
is.</p><p>Antal neve Szegeden szólásban is megtalálható: akinek bortól
kipirosodott az arca, arra azt is mondják, hogy kiverte a Szent Antal
tüze. A kunszigeti szójárás pedig arra használja, akinek a
jóllakottságtól gyöngyözik, kipirosodik az arca.</p><p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/padsztantalszobor_vezer.jpg" style="float: left; margin: 3px 7px;" height="180" width="140">Talán nincs is olyan templom hazánkban, amely Szent Antal képmását, szobrát, perselyét nélkülözné.</p>
<p>Szent
Antal ünnepe éppen a liliomnyílás idejére esik. Kézenfekvő volt, hogy a
ferences templomokban ezt a gazdag szimbolikájú virágot az ő
tiszteletére meg is áldják. Névünnepén Szent Antal oltárát liliommal
díszítették föl. Asszonyok, lányok liliomszállal a kezükben szoktak
részt venni a misén.</p><p>Szent Antalhoz szoktak könyörögni az eladólányok is, hogy küldjön kérőt nekik.</p><p>Antal
a szegedi dohánykertészek, paprikatermelők védőszentje. Általában erre a
napra fejeződik be a palántaültetés, a munka legnehezebbje, most már
csak áldás kell hozzá.</p><p>Antal napját az idősebb szegedi
parasztnemzedékek pirosbetűs ünnepként ülték meg, kint a földön,
szőlőben semmiképpen nem dolgoztak.</p><p>Hercegszántón láttuk, hogy az
elvesztett olvasót, érmet, egyéb holmikat a megtaláló Antal templomi
szobrának talapzatára helyezi, innen aztán elviheti a gazdája.
Századeleji följegyzés szerint Apátfalván a gazdátlanul elhagyott
olvasónak Szent Antal olvasója a neve. Ha valaki megtalálja, a templom
Szent Antal-szobrára akasztja, hogy feledékeny gazdája ott majd
ráleljen. Néha egész csomó rózsafüzér függ a szent lábánál, nem viszi el
senki, mert nem az övé. Ha azután valaki olyan szegény hal meg, akinek
még olvasója sem volt, akkor ezekből vesznek el egyet és ráfonják a
halott ujjaira.</p><p>(Forrás: A szentek élete, Ünnepi kalendárium)</p><p>Magyar Kurír</p></div>