[Grem] !! Szentatya / olasz jezsuita iskola diákjaival

[Emoke Greschik]

Egymással, egymásért, mások szolgálatában
 2013. 06. 08. 09:55 -

*Legyetek egymással és egymásért, a mások szolgálatában álló igazi bajnokok!
* - mondta Ferenc pápa az olasz és albán jezsuita iskolák diákjainak,
akiket június 7-én fogadott.

Pénteken délben *az olaszországi jezsuita iskolák diákjai és tanárai* a
vatikáni VI. Pál teremben találkoztak a jezsuita Ferenc pápával. A *nyolcezer
diák* zsúfolásig megtöltötte a hatalmas kihallgatási csarnokot, hogy
meghallgassák a pápa buzdítását és tanúságot tegyenek saját
elkötelezettségükről. A jezsuita diákok nagytalálkozójára a következő
városok iskoláiból érkeztek a résztvevők: Róma 2030, Milánó 1800, Torinó
1500, Palermo 1100, Nápoly 650, Messina 575 tanárral és diákkal jelent meg.
E nagy sereglethez csatlakozott az albániai Szkutári jezsuita iskolájának
60 fős kis csoportja is.

Ferenc pápa a találkozó elején rögtön nagy meglepetést okozott a
beszédével. Így kezdte: *"Kedves gyerekek, kedves fiatalok! Én
elkészítettem nektek ezt a szöveget, hogy felolvassam..., de hát öt oldal! És
egy kicsit unalmas is..! Csináljuk azt, hogy én röviden összefoglalom,
aztán odaadom a tartományfőnöknek és a Lombardi atyának, hogy írásban
meglegyen nektek. Ti ellenben kérdéseket tehettek fel nekem, és így
párbeszédet folytathatunk.* Tetszik ez nektek? Na?

Ferenc pápa beszédét most az eredeti írott, de fel nem olvasott szöveg
alapján ismertetjük: "Mindenekelőtt *Szent Ignácra, a mi rendalapítónkra
hivatkozom* - kezdődik a Szentatya beszéde - aki Rómába érkezése után
társainál érdeklődött, ha megkérdezik őket a nevük felől, mit is
válaszolnának. Egyhangúlag felelték: "Jézus Társasága". Szent Ignác és
társai ugyanis megértették*, Jézus tanította meg nekik, hogyan adjanak az
életüknek mély értelmet, az öröm, a remény adományai által.* Az*
iskola *számotokra
az a *nevelői környezet, melyben az ember felnő, hogy megtanuljon élni,
hogy megtanuljon felnőtt és érett emberré válni.* A jezsuita iskola ebben
úgy segít benneteket, hogy *nemcsak az értelmeteket fejleszti, hanem
személyiségetek összes vonásainak teljes formálását* végzi.

Szent Ignác tanítását követve a pápa a *nagylelkűség*et említette meg az
iskola alapvető elemeként. A nagylelkűség nagyoknak és kicsiknek egyaránt
az az erénye, mely mindig a láthatár felé tekint. Mit is jelent
nagylelkűnek lenni? *Legyen nagy a szívünk, és legyenek nagy eszményeink,
vágyaink, hogy valami nagyot tehessünk az Úr kérésére*. Éppen ezért kell
megtenni a dolgunkat, az apró hétköznapi feladatokat, Isten és bárki iránt
nyitott szívvel. Gondolom, hogy a jezsuita iskolák különös módon is
figyelmesek a diákok *emberi erényeinek a gyarapítására*. Ezenfelül *legyetek
szabadok! Nem úgy, hogy azt teszitek, amit akartok. A szabadság nem a mámor
határainak a kalandos kipróbálása,* hanem az a képesség, hogy
reflektáljatok arra, amit csináltok, hogy tudjátok felmérni, mi a jó
nektek, és hogy *tudjátok mindig a jót választani*. Mi szabadok vagyunk a
jó számára. Ezért *ne féljetek, hogy árral szemben haladtok, még ha nem is
könnyű az*! *A választás szabadsága* mindig elkötelező, ez *tesz benneteket
gerinces emberré*, akik bátran és mégis türelemmel néznek szembe az élettel.

A nagylelkűség mellett a másik erény a szolgálat. Iskoláitokban sokféle
tevékenységgel találkoztok, melyek segítenek, hogy *ne zárkózzatok
magatokba, hanem nyíljatok meg egymás számára, különösen is a
legszegényebbek és rászorulók felé*. *Legyetek egymással és egymásért, a
mások szolgálatában álló igazi bajnokok*! A benső szabadság és a szolgáló
szellem nagylelkűségéhez persze hozzátartozik a lelkiség formálása. Kedves
fiúk és lányok, bíztatta a pápa a diákokat, *szeressétek mindjobban Jézus
Krisztust*! A mi életünk válasz az Úr hívására és boldogok lesztek, jól
építitek az életeteket, ha tudtok válaszolni erre a hívásra. *Érezzétek az
Úr közelséget az életben*. Ő közel van mindenkihez, mint *társ*, mint *bará*t,
aki segít benneteket megérteni, aki *bátorít benneteket a nehéz
pillanatokban* és soha nem hagy el benneteket. *Az imádságban, a vele való
párbeszédben, a Biblia olvasásában* fedezzétek fel, mennyire közel van
hozzátok!

Beszéde végén a pápa a nevelőkhöz, a jezsuitákhoz, a tanárokhoz, az iskolák
alkalmazottaihoz és a szülőkhöz fordult. Arra kérte őket, hogy ne
bátortalanodjanak el a neveléstől eltérő mai kihívások láttán.* A nevelés
nem egy mesterség, hanem egy magatartás, egy életmód* - mondta. Ehhez ki
kell lépni magunkból, *a fiatalok közé kell menni és mellettük kell állni,
növekedésük különféle állomásain. Adjatok nekik bátorságot,
optimizmust!*Tanítsátok őket a teremtés szépségére és jóságára, de
*mindenekelőtt az életetekkel mutassatok tanúságot számukra*.
Szavaitokat *tetteitek
hitelesítse*! E kettő együttléte nélkül nincs nevelés.

Külön lelkükre kötötte a pápa a jezsuitáknak, hogy *elsőként a nevelés
területén gyarapítsák elkötelezettségüket*. Az* iskola egy nagyon értékes
eszköz, hogy segítsük az egyház és az egész társadalom útját*. Beszéde
végén kiemelten köszöntötte a "Fe y allegria, Hit és Öröm" nevű
iskolaközösséget, melyet a pápa jól ismer a dél-amerikai szegények között
végzett munkájuk révén, valamint üdvözölte az albániai Szkutári jezsuita
iskola növendékeit és tanárait.

A rövidített beszéd végén P. Carlo Casalone tartományfőnök emlékeztette a
pápát arra, hogy az elemi iskolás gyerekek és a gimnáziumi diákok -
minthogy nem volt tervbe véve - nem készültek külön kérdésekkel. Jó lesz
így is? - kérdezte. A pápai jóváhagyás után Francesco Bassani *tízéves diák
így fordult hozzá: "Írtam neked egy levelet, hogy keresem a hitet, hogy
hívő legyek. De nehézségeim vannak, néha kételyeim vannak és ez egyáltalán
nem normális az én koromban. Minthogy te vagy a pápa, arra kérlek, adj
nekem némi útbaigazítást, ami megtart engem és a többi gyereket is!"*

A* pápa válaszá*ban a hitben való úton-járás nehézségére utalt. Ez azt
jelenti, hogy *a horizontra tekintünk, ahová el akarunk jutni, vállalva az
összes fáradtságot. De mindig hűséges akarok maradni az úthoz, akkor is, ha
nem könnyű,* akkor is, érted, amikor sötét van, *amikor eltévedünk és
amikor elesünk*. Ne félj az eleséstől - bátorította Ferenc pápa a kis
Francesco-t. *Kelj fel azonnal, és menj tovább!* (Taps). *De egyedül járni,
az egy ronda dolog, ronda és unalmas! Ellenben közösségben barátokkal, akik
szeretik egymást, az már más!*

A kis Sofia Grattarola arról kérdezte a pápát, vajon találkozik-e még
egykori iskolás barátaival. - Nézd csak, két és fél hónapja vagyok pápa, az
én barátaim 14 óra repülőútra vannak ide, elég messze, nem? De mondok neked
valamit! Hárman közülük eljöttek hozzám, hogy köszöntsenek. Sokan írnak
nekem közülük és én nagyon szeretem őket. Nem lehet barátok nélkül élni
(taps)! Lehetetlen!

A nyolcéves Teresa kérdezte: "Te pápa akartál lenni?" - "Tudod, mit jelent,
ha egy ember nem akar jót magának? Ha valaki azt akarja, hogy pápa legyen,
akkor nem akar jót magának, Isten nem áldja meg őt, érted? Nem, én nem
akartam pápa lenni. Rendben van?"

Monica és Antonella arról kérdezték a pápát,* hogyan lett
jezsuita.*"Tudjátok, felelte nekik, engem
*nagyon megérintett a rend missziós jellege*. Amikor filozófiát, aztán
teológiát tanultam, *levelet írtam Arrupe általános rendfőnökünknek, hogy
küldjön misszióba*, Japánba. De ő válaszában arra figyelmeztetett, hogy
nekem tüdőbetegségem volt és ez nem jó a nehéz munka számára, így *maradtam
Buenos Airesben*. *Azért lettem jezsuita, mert vonzott, hogy kimenjek a
misszióba, hogy hirdessem Jézust".*

Caterina bátran arról kérdezte, hogy *miért mondott le a pápák
gazdagságáról, a luxus lakosztályról,* a hatalmas autókról és miért ment
korábban egy kicsi közeli lakásba, miért utazik együtt buszon a többi
püspökkel? "Nem hinném -válaszolta a pápa - hogy mindez csak a gazdagság
kérdése lenne! *A személyemhez kapcsolódik, szükségem van, hogy emberek
között éljek! * Egy professzor is megkérdezte tőlem: De miért lakik ott?
Azt válaszoltam neki: "Hallja csak,* pszichiátriai okokból!" Mert ilyen a
személyiségem!* A lakásom, ha nem is fényűző, de nyugodt. Érted, én nem
tudok egyedül élni! *Másfelől itt van a világban a szegénység
botránya...!Számtalan gyerek étel és iskola nélkül...!
*A szegénység ma egy kiáltás! Nekünk *mindannyiunknak gondolni kell arra,
hogy egy kicsit szegényebbek legyünk, hogy jobban hasonlítsunk Jézushoz,** *aki
egy szegény tanító volt, nemde?

A kérdések után az olasz jezsuita iskolák növendékei és tanárai együtt
imádkozták el a pápával azt az imádságot, melyben diákként és nevelőként
elkötelezték magukat Jézus mellett.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130610/e3229b6e/attachment.html