<div dir="ltr"><h1>Egymással, egymásért, mások szolgálatában</h1>
<div>
<span>
2013. 06. 08. 09:55 -</span></div>
<div>
<div>
<div>
<p><u><b>Legyetek egymással és egymásért, a mások
szolgálatában álló igazi bajnokok!</b></u> - mondta Ferenc pápa az olasz és
albán jezsuita iskolák diákjainak, akiket június 7-én fogadott.</p> </div>
</div>
</div>
<p>Pénteken délben <u><b>az olaszországi jezsuita iskolák diákjai <img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/kati/majus2/1_0_699449_fekvo.JPG" style="float:right;margin:7px" height="120" width="180">és
tanárai</b></u> a vatikáni VI. Pál teremben találkoztak a jezsuita Ferenc
pápával. A <u><b>nyolcezer diák</b></u> zsúfolásig megtöltötte a hatalmas kihallgatási
csarnokot, hogy meghallgassák a pápa buzdítását és tanúságot tegyenek
saját elkötelezettségükről. A jezsuita diákok nagytalálkozójára a
következő városok iskoláiból érkeztek a résztvevők: Róma 2030, Milánó
1800, Torinó 1500, Palermo 1100, Nápoly 650, Messina 575 tanárral és
diákkal jelent meg. E nagy sereglethez csatlakozott az albániai Szkutári
jezsuita iskolájának 60 fős kis csoportja is.</p><p>Ferenc pápa a
találkozó elején rögtön nagy meglepetést okozott a beszédével. Így
kezdte: <u><b>„Kedves gyerekek, kedves fiatalok! Én elkészítettem nektek ezt a
szöveget, hogy felolvassam…, de hát öt oldal! És egy kicsit unalmas
is..! Csináljuk azt, hogy én röviden összefoglalom, aztán odaadom a
tartományfőnöknek és a Lombardi atyának, hogy írásban meglegyen nektek.
Ti ellenben kérdéseket tehettek fel nekem, és így párbeszédet
folytathatunk.</b></u> Tetszik ez nektek? Na?</p><p>Ferenc pápa beszédét most az
eredeti írott, de fel nem olvasott szöveg alapján ismertetjük:
„Mindenekelőtt <u><b>Szent Ignácra, a mi rendalapítónkra hivatkozom</b></u> – kezdődik
a Szentatya beszéde - aki Rómába érkezése után társainál érdeklődött,
ha megkérdezik őket a nevük felől, mit is válaszolnának. Egyhangúlag
felelték: „Jézus Társasága”. Szent Ignác és társai ugyanis megértették<u><b>,
Jézus tanította meg nekik, hogyan adjanak az életüknek mély értelmet, </b><b>az
öröm, a remény adományai által.</b></u> Az<u><b> iskola </b></u>számotokra az a <u><b>nevelői
környezet, melyben az ember felnő, hogy megtanuljon élni, hogy
megtanuljon felnőtt és érett emberré válni.</b></u> A jezsuita iskola ebben úgy
segít benneteket, hogy <u><b>nemcsak az értelmeteket fejleszti, hanem
személyiségetek összes vonásainak teljes formálását</b></u> végzi.<br><br>Szent
Ignác tanítását követve a pápa a <font size="4"><u><b>nagylelkűség</b></u></font>et említette meg az iskola
alapvető elemeként. A nagylelkűség nagyoknak és kicsiknek egyaránt az az
erénye, mely mindig a láthatár felé tekint. Mit is jelent nagylelkűnek
lenni? <font size="4"><u><b>Legyen nagy a szívünk, és legyenek nagy eszményeink, vágyaink,
hogy valami nagyot tehessünk az Úr kérésére</b></u></font>. Éppen ezért kell megtenni a
dolgunkat, az apró hétköznapi feladatokat, Isten és bárki iránt nyitott
szívvel. Gondolom, hogy a jezsuita iskolák különös módon is figyelmesek
a diákok <u><b>emberi erényeinek a gyarapítására</b></u>. Ezenfelül <u><b><font size="4">legyetek
szabadok</font>! Nem úgy, hogy azt teszitek, amit akartok. A szabadság nem a
mámor határainak a kalandos kipróbálása,</b></u> hanem az a képesség, hogy
reflektáljatok arra, amit csináltok, hogy tudjátok felmérni, mi a jó
nektek, és hogy <font size="4"><u><b>tudjátok mindig a jót választani</b></u></font>. Mi szabadok vagyunk a
jó számára. Ezért <u><b>ne féljetek, hogy árral szemben haladtok, még ha nem
is könnyű az</b></u>! <u><b>A választás szabadsága</b></u> mindig elkötelező, ez <u><b>tesz
benneteket gerinces emberré</b></u>, akik bátran és mégis türelemmel néznek
szembe az élettel.<br><br>A nagylelkűség mellett a másik erény a
szolgálat. Iskoláitokban sokféle tevékenységgel találkoztok, melyek
segítenek, hogy <u><b>ne zárkózzatok magatokba, hanem nyíljatok meg egymás
számára, különösen is a legszegényebbek és rászorulók felé</b></u>. <font size="4"><u><b>Legyetek
egymással és egymásért, a mások szolgálatában álló igazi bajnokok</b></u></font>! A
benső szabadság és a szolgáló szellem nagylelkűségéhez persze
hozzátartozik a lelkiség formálása. Kedves fiúk és lányok, bíztatta a
pápa a diákokat, <u><b>szeressétek mindjobban Jézus Krisztust</b></u>! A mi életünk
válasz az Úr hívására és boldogok lesztek, jól építitek az életeteket,
ha tudtok válaszolni erre a hívásra. <font size="4"><u><b>Érezzétek az Úr közelséget az
életben</b></u></font>. Ő közel van mindenkihez, mint <u><b>társ</b></u>, mint <u><b>bará</b></u>t, aki segít
benneteket megérteni, aki <u><b>bátorít benneteket a nehéz pillanatokban</b></u> és
soha nem hagy el benneteket. <u><b>Az imádságban, a vele való párbeszédben, a
Biblia olvasásában</b></u> fedezzétek fel, mennyire közel van hozzátok!<br><br>Beszéde
végén a pápa a nevelőkhöz, a jezsuitákhoz, a tanárokhoz, az iskolák
alkalmazottaihoz és a szülőkhöz fordult. Arra kérte őket, hogy ne
bátortalanodjanak el a neveléstől eltérő mai kihívások láttán.<u><b> A nevelés
nem egy mesterség, hanem egy magatartás, egy életmód</b></u> - mondta. Ehhez ki
kell lépni magunkból, <u><b>a fiatalok közé kell menni és mellettük kell
állni, növekedésük különféle állomásain. Adjatok nekik bátorságot,
optimizmust!</b></u> Tanítsátok őket a teremtés szépségére és jóságára, de
<u><b>mindenekelőtt az életetekkel mutassatok tanúságot számukra</b></u>. Szavaitokat
<u><b>tetteitek hitelesítse</b></u>! E kettő együttléte nélkül nincs nevelés.<br><br>Külön
lelkükre kötötte a pápa a jezsuitáknak, hogy <u><b>elsőként a nevelés
területén gyarapítsák elkötelezettségüket</b></u>. Az<u><b> iskola egy nagyon értékes
eszköz, hogy segítsük az egyház és az egész társadalom útját</b></u>. Beszéde
végén kiemelten köszöntötte a „Fe y allegria, Hit és Öröm” nevű
iskolaközösséget, melyet a pápa jól ismer a dél-amerikai szegények
között végzett munkájuk révén, valamint üdvözölte az albániai Szkutári
jezsuita iskola növendékeit és tanárait.<br><br>A rövidített beszéd
végén P. Carlo Casalone tartományfőnök emlékeztette a pápát arra, hogy
az elemi iskolás gyerekek és a gimnáziumi diákok – minthogy nem volt
tervbe véve – nem készültek külön kérdésekkel. Jó lesz így is? –
kérdezte. A pápai jóváhagyás után Francesco Bassani <u><b>tízéves diák így
fordult hozzá: „Írtam neked egy levelet, hogy keresem a hitet, hogy hívő
legyek. De nehézségeim vannak, néha kételyeim vannak és ez egyáltalán
nem normális az én koromban. Minthogy te vagy a pápa, arra kérlek, adj
nekem némi útbaigazítást, ami megtart engem és a többi gyereket is!”</b></u><br><br>A<u><b>
pápa válaszá</b></u>ban a hitben való úton-járás nehézségére utalt. Ez azt
jelenti, hogy <u><b>a horizontra tekintünk, ahová el akarunk jutni, vállalva
az összes fáradtságot. <font size="4">De mindig hűség<font>es akarok maradni az úthoz</font></font><font>, akkor
is, ha nem könnyű,</font></b></u><font> akkor is, érted, amikor sötét van, <u><b>amikor eltévedünk
és amikor elesünk</b></u></font>. Ne félj az eleséstől – bátorította Ferenc pápa a kis
Francesco-t. <u><b><font size="4">Kelj fel azonnal, és menj tovább</font>!</b></u> (Taps). <u><b>De egyedül járni,
az egy ronda dolog, ronda és unalmas! Ellenben közösségben barátokkal,
akik szeretik egymást, az már más!</b></u><br><br>A kis Sofia Grattarola arról
kérdezte a pápát, vajon találkozik-e még egykori iskolás barátaival. -
Nézd csak, két és fél hónapja vagyok pápa, az én barátaim 14 óra
repülőútra vannak ide, elég messze, nem? De mondok neked valamit! Hárman
közülük eljöttek hozzám, hogy köszöntsenek. Sokan írnak nekem közülük
és én nagyon szeretem őket. Nem lehet barátok nélkül élni (taps)!
Lehetetlen!<br><br>A nyolcéves Teresa kérdezte: „Te pápa akartál lenni?”
– „Tudod, mit jelent, ha egy ember nem akar jót magának? Ha valaki azt
akarja, hogy pápa legyen, akkor nem akar jót magának, Isten nem áldja
meg őt, érted? Nem, én nem akartam pápa lenni. Rendben van?”<br><br>Monica
és Antonella arról kérdezték a pápát,<u><b> hogyan lett jezsuita.</b></u> „Tudjátok,
felelte nekik, engem <u><b>nagyon megérintett a rend missziós jellege</b></u>. Amikor
filozófiát, aztán teológiát tanultam, <u><b>levelet írtam Arrupe általános
rendfőnökünknek, hogy küldjön misszióba</b></u>, Japánba. De ő válaszában arra
figyelmeztetett, hogy nekem tüdőbetegségem volt és ez nem jó a nehéz
munka számára, így <u><b>maradtam Buenos Airesben</b></u>. <u><b>Azért lettem jezsuita, mert
vonzott, hogy kimenjek a misszióba, hogy hirdessem Jézust”.</b></u><br><br>Caterina
bátran arról kérdezte, hogy <u><b>miért mondott le a pápák gazdagságáról, a
luxus lakosztályról,</b></u> a hatalmas autókról és miért ment korábban egy
kicsi közeli lakásba, miért utazik együtt buszon a többi püspökkel? „Nem
hinném –válaszolta a pápa – hogy mindez csak a gazdagság kérdése lenne!
<u><b>A személyemhez kapcsolódik, szükségem van, hogy emberek között éljek! </b></u>
Egy professzor is megkérdezte tőlem: De miért lakik ott? Azt válaszoltam
neki: „Hallja csak,<u><b> pszichiátriai okokból!” Mert ilyen a személyiségem!</b></u>
A lakásom, ha nem is fényűző, de nyugodt. Érted, én nem tudok egyedül
élni! <u><b>Másfelől itt van a világban a <font size="4">szegénység botránya…</font>!</b> Számtalan
gyerek étel és iskola nélkül…! </u>A szegénység ma egy kiáltás! Nekünk
<font size="4"><font><u><b>mindannyiunknak gondolni kell arra, hogy egy kicsit szegényebbek
legyünk, hogy jobban hasonlítsunk Jézushoz,</b></u></font><b> </b><font>aki egy szegény tanító volt,
nemde?</font></font><br><br>A kérdések után az olasz jezsuita iskolák növendékei és
tanárai együtt imádkozták el a pápával azt az imádságot, melyben
diákként és nevelőként elkötelezték magukat Jézus mellett.<br><br>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>