[Grem] A nihilizmustól a krisztusi hitig

[Emoke Greschik]

A nihilizmustól a krisztusi hitig  / Reinhold Schneider megtérése

*Csupán az imádkozóknak sikerülhet*
*a vészes kardot elhárítani,*
*az ítélő erőket visszatartani*
*világunk védve szentelt életükkel.*

*Hiába versenyeznek tetteink az éggel:*
*mit egyesítenek az ismét meghasad,*
*vészt és bajt hoz, amit alapítanak*
*s mit újraalkotunk az elavul egy éjjel.*

*Rejtőzködik most még az üdvösség,*
*az önteltség kinn vásári lármát csap*
*amíg a dómban buzgó imák hangzanak.*

*Áldás lesz az Úr szavára minden áldozat*
*s élő víztől csobognak mint rég*
*a szem nem látta kiszáradt kutak.*

(Reinhold Schneider szonettjének Szabó Ferenc SJ fordítása)

*A XX. század konvertitái című** sorozat*ában Szabó Ferenc SJ ezúttal *Reinhold
Schneider (1903-1958) német író megtérés*ét ismerteti.

*Az ötvenéves Reinhold Schneider,* aki a tragédiákkal terhes XX. század
első felében a küzdelmes hit tanúja volt, így jellemezte magát
önéletrajzában: *"Döntő az emberi személyiség lényege, amelyet nem lehet
meghatározni, a személy küldetés, és az z idő, amelyben az író működik*.
Egy kínai közmondás szerint *az ember inkább hasonlít ahhoz a korhoz,
amelyben él, mint az apjához*. Gyermek- és ifjú éveim Baden-Badenben, ahol
1903-an születtem, lehetővé tették, hogy egy utolsó pillantást vessek még
arra *a világ*ra és társadalomra, amely *1914-ben süllyedni kezdett*; ez
volt életem első gyógyíthatatlan törése. *Az első letörés, amellyel
összetört bennem az iskolában kapott liberális-idealista műveltség és
képzés, és amely teljes pesszimizmusba vezetett. Többé nem hagyott el soha
a következő letörések előérzete. Küzdenem kellett ellene ...*Írói munkám nem
építmény, de nem is rendszer, hanem út, amely a radikális keresztény
éthosznak a világi hatalommal való összeütközésében végződik; ott, ahol
megkísérlik, hogy bálvánnyá tegyék a hatalmat."

Reinhold Schneider harminc éven át hirdette írásaiban ezt az éthoszt,
miután a pesszimizmus és a nihilizmus örvényéből - hosszú gyötrődés után -
sikerült kiemelkednie és eljutni a keresztény hitre. A nemzeti szocializmus
idején a német nép lelkiismerete volt.

Esszéinek és drámáinak *két jellegzetes témá*ja *a tragédia és a kereszt*volt; a
* történelem nagy szellemei és a szentek, főleg a misztikusok ihlették*.
1956-ban neki ítélték oda a német könyvkiadás békedíját. *1958 húsvétján
egy szerencsétlenség következtében halt meg.*

Sorozatában, amelyben egy-egy konvertita írót mutat be, Szabó ferenc SJ nem
teljes életművüket ismerteti és méltatja, hanem *"megtérése mozzanatá*ra"
irányítja a figyelmet.

Reinhold Schneider *hoteltulajdonos apja protestáns, anyja katolikus* volt.
*Katolikus nevelést nem kapott*. *Kamasz korában a teljes nihilizmust
vallotta*, öngyilkosságra is gondolt. Spanyol (Unamuno) és portugál
(Camoëns) írók, misztikusok döntő befolyást gyakoroltak világnézetére. *Átment
a lélek sötét éjszakáján*, amelyről a misztikusoknál olvasott. Hitbeli
nehézségei részben fiatalkori Isten-képe átértékelésekor, a filozófusok és
tudósok ellenvetéseivel szembesülve jelentkeztek. Egyik mestere, a spanyol
Kierkegaard, Miguel Unamuno volt. A világháborúk, az emberi szenvedés és a
halál megtapasztalása, a létezés tragikuma megjelölte Schneider
életművét.*Schopenhauer pesszimizmusa, Nietzsche nihilizmusa, a
buddhizmus, a modern
egzisztencializmus (Sartre abszurd világnézete) befolyása mellett* főleg
Unamunónak a Tragikus életérzésről és a Kereszténység agóniájáról szóló
művei, továbbá *a spanyol kármelita misztikusok, Avilai Szent Teréz és
Keresztes Szent János, hatottak életszemléletére.*

Unamuno is a hinni akarást hangsúlyozza, amely gyökeres ellentétben áll az
ateizmussal. És a pascali gondolatra utal megtérése folyamatát elemezve:
"Eszemmel egy racionalista Istent kerestem, aki, mivel puszta eszme volt,
elpárolgott... *Eljutottam így a Semmi-Istenhez, ahova a panteizmus vezet, és
a tiszta fenomenizmushoz, ami minden üresség-érzés gyökere. Nem éreztem az
élő Istent, aki bennünk lakik, és aki szeretet-tettei révén nyilatkoztatja
ki magát nekünk..."* Unamuno, Journal intime, 24)

Schneider is hasonló gondolatokat jegyzett fel: Pascalt tanulmányozva
ráébred, hogy amikor az ész tehetetlen, a szívnek megvannak az érvei. "Hitt
Pascal? ..Pascal akart hinni. Az értelem nem tudott, de a szív igen."
(Winter in Wien, 216)

Az osztrák író modern istenképe a természettudományokkal való
találkozásban, kozmológiában, csillagászatban és fizikában rajzolódik ki
előtte. Azon a véleményen volt, hogy a hívő keresztény embernek a
világmindenség és élet egészének értelmére kell választ találnia:
"Elmulasztjuk az óra követelményét, ha nem látjuk Krisztust az űrök, az
idők és az erők előtt, amelyeket felfedezni és, amelyekkel szembenézni
történelmi parancsszó..." (E látásmód hasonlít a tudós gondolkodó, Teilhard
de Chardin kozmikus víziójához. De persze a jezsuita tudós szemlélete nem
tragikus, mint Schneideré.)

Schneider Istenhez vezető útján* a döntő fordulat 1937 vagy 1938 újévjén
következett be: "ekkor mentem először húsz év után Potsdamban misére*. Úgy
mentem, *mint aki hazamegy, de elfelejtette már anyanyelvét. *(...) Utam a
tragikus nihilizmusból vezetett a hithez." (Verhüllter Tag, 134.)

Schneider küzdelmes hite "heroikus ellentmondás a tapasztalati világgal
szemben, a gyermek bölcsessége, feltétlen ráhagyatkozás a védtelen csónak
néma kormányosára a kozmikus éjszakán át vivőúton." (Der Balkon, 170).

*Meg volt győződve arról, hogy az üdvösség útja csak a kereszten át
vezethet. Hite nem intellektuálisan bizonyítható, hanem imádkozó hit*. Ezt
gyakran hangoztatta Dachaura és Auschwitzra, meg a történelemben tapasztalt
sok rosszra utalva. Erről szól sokat idézett szonettje:

*Csupán az imádkozóknak sikerülhet*
*a vészes kardot elhárítani,*
*az ítélő erőket visszatartani*
*világunk védve szentelt életükkel.*

*Hiába versenyeznek tetteink az éggel:*
*mit egyesítenek az ismét meghasad,*
*vészt és bajt hoz, amit alapítanak*
*s mit újraalkotunk az elavul egy éjjel.*

*Rejtőzködik most még az üdvösség,*
*az önteltség kinn vásári lármát csap*
*amíg a dómban buzgó imák hangzanak.*

*Áldás lesz az Úr szavára minden áldozat*
*s élő víztől csobognak mint rég*
*a szem nem látta kiszáradt kutak.*

(Szabó Ferenc SJ fordítása)

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130717/f3d8b51d/attachment.html