[Grem] Dávid K. művészettörténész: Egy keresztény értelmiségi Európára néz

[Emoke Greschik]

Dávid Katalin: Egy keresztény értelmiségi Európára néz
 2013. 07. 10. 11:21 -

*A világhírű művészettörténész *legújabb tanulmányában arra keresi a
választ, hogy *miért tagadta meg napjainkra Európa a létezését kialakító,
magatartását, erkölcsi alapjait megformáló, történelmi hagyományait
meghatározó,* sajátos kultúrát kibontakoztató, s mindezeknek gyökeret
adó*kereszténységet.
*

<http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit7/david.jpg>Dávid
Katalin legfőbb tudományos munkásságából, *a szimbólumkutatásból indul ki*,
mégpedig azért, mert *minden szimbólum vallásigénylő*. Szimbólumteremtő
képességünk az emberré válás pillanatától kezdve archetípusként él velünk,
s kifejezi a lélek legmélyének Istennel való kapcsolatát. A szimbólumokat
alapvető örökségként kellene kezelni, melyeknek szerepük van a hétköznapok
érintkezéseiben,* "a megszokottá vált gesztusokban, egy kézfogásban, egy
ölelésben, vágyainkban, reményeinkben, örömeinkben: mindig segítően vannak
jelen."* *A mai ember azonban elvesztette szimbólumait. A szimbólumok
elvesztése "az európai kultúrát meghatározó keresztény vallás
megtagadásának, illetve megtámadásának okozataként következett be."* A
jelenség az *1789-1794-es francia forradalommal kezdődött*, s a XX. század
első felére vált botrányossá. *A forradalom idején *a jelkép központilag
meghirdetett programmá lett *a szabadság, egyenlőség, testvériség fogalmai*n
keresztül. A* forradalom vezetői ezeket az eszméket úgy tüntették fel,
mintha a társadalomban gyökereznének, pedig valójában az állam által
politikailag kreált jelszavak voltak*. Az, hogy hitelesítsék ezeket, jogos
volt, *"hiszen a három jelszó által megfogalmazott értékek utáni vágynak
mély társadalmi alapja volt, ami elvezethetett volna, nagyon rövid időn
belül, társadalmi gyökéreresztésükig."* Erre azonban nem adott módot a
politika.* A szabadság, egyenlőség, testvériség hármasságát egy súlyos
központi mérgezés is érte, az intézményesített szekularizáció*. A tudós
szerző hangsúlyozza, hogy a probléma az "intézményesített" jelzőn van,
szekularizáció ugyanis mindig volt, van és lesz. Az intézményesítettség
lényege azonban az, hogy az egyénre kívülről rátelepített dologról van szó,
*"ami ebből következően, még elfogadása esetén is kényszerítően hat a
szellemiségre, az intellektuális és lelki formálódásra. Nem az embert
általában érő külső hatás ez, nem a természetes életmozgás következménye,
hanem erős szervezet áll mögötte, amely tudja érvényesíteni akaratát."*

Ennek következtében pedig ez a társadalomnak *gyökértelenül átadott három
jelszó önállósította magát*: a szabadság megsemmisítette az egyenlőséget. *Az
intézményesített szekularizáció ugyanis **"hangsúlyos tudatossággal és
drasztikusan kiszakította az egyént addigi, több évszázados erkölcsi
talajából, így hirtelen veszítette el azt az egészséges gátlást, azt a
morális korlátot, amely az emberek közötti viszony normáit
biztosította."*Ezt a normát az európai kultúrkörben
*a tízparancsolat *alapozta meg, ami akkoriban *már, több mint másfél
évezred alatt, beépült az ember természetébe, kiemelt és folyamatos
hangsúlyt kapott a családi, az iskolai nevelésben, a társadalom által
elfogadott viselkedési formákban*. Természetesen *ez nem azt jelentette,
hogy a tízparancsolatot ne sértették volna meg a századok során, megtették,
de az büntetendő vagy megvetendő cselekedetnek számított. *Amikor *az
intézményesített szekularizáció *mögött álló állami tekintély* azonban
"lefokozta,
megvetésre ítélte a vallást, annak előírásait, normáit, felszabadítottnak
hirdette az embert az istenhitben gyökerező morális parancsok alól, és
Isten haláláról beszélt, ledőltek a társadalmat addig irányító korlátok."*

A francia forradalom által elindított és intézményesített szekularizáció
egyik fő törekvése volt, hogy támadja, lejárassa az egyházat, a
vallást.* Atestvériség
*et illetően Dávid Katalin rámutat, hogy az *nem a "Szeresd felebarátodat,
mint önmagadat!" jézusi intelem egyetemes megvalósítására törekvést
jelentette*, hanem az egymással szemben álló csoportokban jutva
szerephez,*az egymás elleni harcot inspirálta
*. Ezzel lefokozta önmagát, és megszülte önmaga ellentétét. *Nem kellett
hozzá sok idő, hogy **"törvényerőre emelkedjék a gyűlölet a fajelméletet és
az osztályharcot meghirdető diktatúrák által." *A tanulmány írója
szerint a*nácizmus és a kommunizmus eszmetörténeti gyökere a
testvériség eszméjének
eltorzulásában kereshető.* Egyúttal kifejti: a szabadság, egyenlőség,
testvériség jelszavai olyan lehetőséget nyitottak az egész emberiség
számára, amely mindenkinek egyéni kiteljesülését, társadalmi békéjét
hozhatta volna meg. *"De ez nem történhet saját meghirdetett eszméinek
ellentmondva, hogy egyidejűleg a társadalmi életet mozgató törvényekből
kihagyom a teológiai kultúrát. A vallás azonos lehetőséget kell kapjon a
valláson kívüliséggel, az istenhitnek az ateizmussal azonos súlyú szerepet
kell biztosítani."* Ez pedig azt jelenti, hogy* lehet egyenlőségjelet tenni
a különböző vallások közé,** *még akkor is, ha Európa gyökerei a
zsidó-keresztény kultúrában vannak, *de nem lehet föléjük emelni a
vallástalanságot*, *"és nem lehet csonkítani a kereszténység
reprezentációját egy másik vallás követőinek érzékenységére hivatkozva, ami
pedig gyakorlat lett." *

*Egyház és politika kapcsolatá*nak napjainkban sokat vitatott kérdéskörét
vizsgálva Dávid Katalin rámutat, hogy a politikában mindig megjelenik a
közjó, az etika problémája. *A keresztény egyházak **"a közjó és az etika
területén, hivatásukból adódóan, küldetésük, társadalmi felelősségük
tudatában kötelesek a politika megítélésére. Lényegüket adják fel, ha ezt
elmulasztják. A kereszténység krisztusi küldetése semmilyen megfontolást
nem enged e kérdésben. A közjó és az erkölcs, e kettő, amit a politika
érint, naprakész választ vár az egyházaktól, minden tagjától, de elsősorban
az egyházi személyektől."* Ezért a hívő világiak vegyenek részt az aktív
politikai munkában, szem előtt tartva a teológiailag megfogalmazott közjó
érdekeit. A klerikusok pedig minden lehetséges fórumon tegyék világossá
egyházuk álláspontját, a politika közjót és etikát érintő kérdéseiben.

Dávid Katalin röviden felvázolja azt *a program*ot is, ami hite szerint *a
kiutat jelentheti* abból a mély depresszióból, amibe az elmúlt két
évtizedben zuhantunk, s amely egyúttal termékeny talajt biztosít egy modern
keresztény kultúra kibontakozásához. Ehhez *az alap a keresztényszociális
tanítás, ahogy azt XIII. Leó, XI. Pius, VI. Pál, II. János Pál
enciklikáikban megfogalmazták.* Ennek legösszetettebb vállalkozása pedig *a
szociális piacgazdaság*, amelynek *két nagy erkölcsi célja a szabadság és a
szociális igazságosság*. Dávid Katalin Jézus szavaira is
emlékeztet:*"Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot
akarok, nem
áldozatot" *(Mt 9,10-13). Kifejti: *az irgalmasság az az erény, amely
tettekre váltja a szeretetet, amely egyetlen alternatíva a gyűlölettel
szemben.* Aki pedig nyitott szemmel jár a világban, az megérti, hogy* "ez
az egyszerű erény, amely enyhíteni akar egy másik ember testi, lelki
nyomorán, miért kell álljon az élet középpontjában. Megérti, miért több egy
szelet kenyeret adni az éhezőnek, egy jó szót az elhagyottnak, mint
felépíteni akár egy katedrálist. A keresztényszociális tanítás ezzel a
szándékkal lép be egy emberi közösségbe, erre épül, ez adja biztosítékát,
hogy a társadalom a keresztény kultúra hordozójává váljék"* (Szent István
Társulat, 2013).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130711/fe6dfd9e/attachment.html